Gyurkity Péter
40 éves az AMD
Negyven évvel ezelőtt, 1969 májusában alapította meg az AMD-t hét szakember. A cég jelentéktelen fejlesztőként kezdte pályafutását, az igazi áttörésre több mint egy évtizedet kellett várni.
A cég - amely napjainkban ismét előnytelen helyzetből kénytelen folytatni küzdelmét az Intellel szemben - a hónap első napján ünnepelte negyvenedik születésnapját, így mindenképpen megérdemli, hogy rövid áttekintéssel adózzunk eddigi pályafutása emlékének. 1969 május 1-én alapította meg ugyanis a vállalatot a Fairchild hét egykori alkalmazottja, akik között Jerry Sanders, Ed Turney, illetve Frank Botte is ott volt.
A cég eleinte RAM-chipeket fejlesztett, a kitörés lehetőségére pedig egészen 1982-ig kellett várniuk. Akkor érdekes módon az IBM-től indult ki a kezdeményezés, a PC-piacot uraló óriás ugyanis úgy vélte, hogy az Intel mellett be kell biztosítaniuk egy második fontos forrást, amely garantálja majd az x86 chipek folyamatos utánpótlását. Az ezt követő megállapodás lehetővé tette az AMD számára, hogy lemásolja az Intel által fejlesztett chipeket, amit meg is tettek, idővel pedig igyekeztek itt-ott valami egyedit is hozzátenni, némileg kiegészíteni az átvett példányokat. Így váltak egyre jelentősebb riválissá, ami természetesen több alkalommal is összeütközéshez vezetett a két gyártó között (lásd például a 386-os generáció körüli huzavonát).
Az első teljesen házon belüli fejlesztéssel 1996-ban álltak elő, miután az Intel nem volt többé hajlandó megosztani legújabb eredményeit (Pentium) a partnerekkel. A K5 nem volt igazán sikeres, közvetlen utóda, a K6, azonban végre szállította az elismerést, és a piaci sikereket, mivel jóval nagyobb teljesítményt nyújtott. 1999-ben ezt megfejelték az Athlon processzorcsalád megjelenésével, amely végre alaposan odasózott az Intelnek, hiszen lepipálta annak chipjeit, a 64 bites utasításkészlet, valamint az üzleti célokra szánt Opteronok 2003-as felbukkanása pedig (legalábbis technológiai téren) az első helyre emelte az AMD-t. Ezt az Intel két évvel később követte, miután sokáig igyekezett letagadni az x64 jelentőségét.
Az első ikermagos chipek elkészítése ismét jelezte, hogy az AMD elemében érzi magát, a négymagosokkal azonban alaposan elkéstek, mivel az Intel addigra összeszedte magát, és saját ikermagosainak tükrözésével gyorsan előállt a quad-core chipekkel. Az ATI 2006-os felvásárlása még azt jelezte, hogy ereje teljében van a gyártó, ez azonban később gondokat okozott, mivel az Intel feljavulása miatt komoly anyagi gondokba ütköztek a riválisnál. Napjainkban ismét az Intel van előnyben, azt azonban majd a bíróság dönti el, hogy a piaci részesedés bebetonozása mennyiben volt köszönhető a nagyobbik gyártó piszkos manővereinek, mintsem a technológiai fejlesztések alakulásának.
A cég - amely napjainkban ismét előnytelen helyzetből kénytelen folytatni küzdelmét az Intellel szemben - a hónap első napján ünnepelte negyvenedik születésnapját, így mindenképpen megérdemli, hogy rövid áttekintéssel adózzunk eddigi pályafutása emlékének. 1969 május 1-én alapította meg ugyanis a vállalatot a Fairchild hét egykori alkalmazottja, akik között Jerry Sanders, Ed Turney, illetve Frank Botte is ott volt.
A cég eleinte RAM-chipeket fejlesztett, a kitörés lehetőségére pedig egészen 1982-ig kellett várniuk. Akkor érdekes módon az IBM-től indult ki a kezdeményezés, a PC-piacot uraló óriás ugyanis úgy vélte, hogy az Intel mellett be kell biztosítaniuk egy második fontos forrást, amely garantálja majd az x86 chipek folyamatos utánpótlását. Az ezt követő megállapodás lehetővé tette az AMD számára, hogy lemásolja az Intel által fejlesztett chipeket, amit meg is tettek, idővel pedig igyekeztek itt-ott valami egyedit is hozzátenni, némileg kiegészíteni az átvett példányokat. Így váltak egyre jelentősebb riválissá, ami természetesen több alkalommal is összeütközéshez vezetett a két gyártó között (lásd például a 386-os generáció körüli huzavonát).
Az első teljesen házon belüli fejlesztéssel 1996-ban álltak elő, miután az Intel nem volt többé hajlandó megosztani legújabb eredményeit (Pentium) a partnerekkel. A K5 nem volt igazán sikeres, közvetlen utóda, a K6, azonban végre szállította az elismerést, és a piaci sikereket, mivel jóval nagyobb teljesítményt nyújtott. 1999-ben ezt megfejelték az Athlon processzorcsalád megjelenésével, amely végre alaposan odasózott az Intelnek, hiszen lepipálta annak chipjeit, a 64 bites utasításkészlet, valamint az üzleti célokra szánt Opteronok 2003-as felbukkanása pedig (legalábbis technológiai téren) az első helyre emelte az AMD-t. Ezt az Intel két évvel később követte, miután sokáig igyekezett letagadni az x64 jelentőségét.
Az első ikermagos chipek elkészítése ismét jelezte, hogy az AMD elemében érzi magát, a négymagosokkal azonban alaposan elkéstek, mivel az Intel addigra összeszedte magát, és saját ikermagosainak tükrözésével gyorsan előállt a quad-core chipekkel. Az ATI 2006-os felvásárlása még azt jelezte, hogy ereje teljében van a gyártó, ez azonban később gondokat okozott, mivel az Intel feljavulása miatt komoly anyagi gondokba ütköztek a riválisnál. Napjainkban ismét az Intel van előnyben, azt azonban majd a bíróság dönti el, hogy a piaci részesedés bebetonozása mennyiben volt köszönhető a nagyobbik gyártó piszkos manővereinek, mintsem a technológiai fejlesztések alakulásának.