A barcelonai Mobil Világkongresszust használták fel az emberi jogi csoportok arra, hogy felhívják a figyelmet a mobiltelefonokkal kapcsolatos vitatott alapanyag-beszerzésekre.

A Global Witness nevű szervezet azt szeretné elérni, hogy a mobil készülékek gyártói a jövőben soha többé ne használjanak fel telefonjaik és más eszközök gyártásakor a háborús térségekből, elsősorban a Kongói Demokratikus Köztársaságból származó nyersanyagokat. Annie Dunnebacke, a Global Witness munkatársa szerint a mobiltelefonok iránt globálisan növekvő kereslet jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a fegyveres csoportok folytathatták a konfliktusaikat. Ezért a vállalatoknak mindent el kell követniük a beszállítói rendszerük felülvizsgálatára, hogy kizárhassák a milíciák által ellenőrzött bányákból származó ércek megvásárlását.

"Biztosak vagyunk abban, hogy az emberek nem akarnak majd olyan mobil készülékeket vásárolni, amelyek bűncselekményekkel, többek kzöött gyilkossággal, kínzásokkal és nemi erőszakkal hozhatók összefüggésbe. A mobil gyártóknak mielőbb cselekedniük kell, hogy ha nem akarják megkockáztatni, hogy a felhasználók emiatt elforduljanak tőlük" - mondta Mike Davis, a Global Witness másik munkatársa.


A szervezet a korábban az ENSZ szakértőivel közösen elvégzett vizsgálataira hivatkozott, amelyekből az derült ki, hogy az afrikai ország legnagyobb milicista erői közvetlenül az ón vagy a tantál eladásából fegyverzik fel magukat és finanszírozzák a működésüket. Ezek a fémek fontosak a mobiltelefonok gyártásához és az elmúlt években jelentős mértékben emelkedő nyersanyagárak csak tovább szították a harcokat. A világ legnagyobb ónfeldolgozó vállalata, a Thailand Smelting and Co (Thaisarco) például egy olyan exportőrtől vásárolja az ércet, akit a Forces Démocratiques pour la Libération du Rwanda (FDLR) által felügyelt bányákból látnak el nyersanyaggal. Az FDLR egy hutu milícia, amelynek tagjait azzal vádolták, hogy 1994-ben részt vettek a ruandai népirtásokban.

A Global Witness szintén példaként említette az 1996 óta tartó úgynevezett koltanháborúkat, amelyekben eddig emberek milliói haltak meg, illetve veszítették el otthonaikat. A koltan azért keresett, mert nagy a tantál- és nióbiumtartalma. Előbbi drága és az iparnak évente 1400 tonnára van szüksége belőle, utóbbi olcsó érc és a tantál pótlására alkalmazzák a csúcstechnikai termékekben. Ugyan már az 1990-es évek végén is voltak bojkottfelhívások, azonban nem érték el a kívánt hatást. A háború tovább tombol és az iparnak is egyre nagyobb szüksége van a nyersanyagokra. A leginkább érintett területek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része, valamint Ruanda és Uganda határa. Kongóban a koltan mellett találhatók még gyémántok, réz, ón és más fémek.