Gyurkity Péter
Túl gyorsan növekszik a processzormagok száma
A Gartner kutatócég úgy véli, hogy a sokmagos felépítésű processzorok esetében túlságosan gyors ütemben duplázódik meg a magok száma, amelyet a szoftveres fejlesztések egyelőre nem tudnak követni.
A cég most közzétett részletes elemzéséből kiderül, hogy ez elsősorban azon vállalatokat és szervezeteket érinti hátrányosan, amelyek a vadonatúj szerverekbe fektetik pénzüket. Ezekben ugyanis már most túl sok processzormag található, amelyet a jelenleg használatos szoftverek (amelyeket pedig kifejezetten vállalati felhasználásra szánnak), egyszerűen nem tudnak kiaknázni.
A problémát a hardveres újítások megjelenésének üteme jelenti: napjainkban minden egyes újabb processzorgeneráció a magok megduplázását eredményezi, nagyjából minden két évben. A processzormagok, illetve a magokon végrehajtott szálak számának növelésével ugyanannyi foglalat esetében kétszer annyi processzort kapunk, mint egy generációval korábban. Egy 32 foglalattal érkező csúcskategóriás szerver esetében nyolcmagos chipek alkalmazása révén 256 magra támaszkodhatunk, két év múlva azonban a 16 magos fejlesztések révén ez a szám 512 magra ugorhat, négy év múlva pedig elérhetjük az 1024 magot (és akkor a foglalatok számát nem is módosítottuk).
A szervereken alkalmazott szoftvereknél úgynevezett "hard" és "soft" korlátokba ütközhetnek az azokat alkalmazó vállalatok. Előbbi meglehetősen jól dokumentált, hiszen a fejlesztő cég eleve úgy készíti el az adott terméket, hogy bizonyos számú magon felül egyszerűen figyelmen kívül hagyja a rendelkezésre álló további számítási kapacitást. Ezt tehát világosan feltüntetik a dokumentációban, ám a "soft" limitek esetében jóval nehezebb meghatározni a pontos számot. Az adott szoftver ugyanis tervezésénél és kialakításánál fogva egy bizonyos magszámon felül már elenyésző teljesítménybeli gyorsulást eredményez a további magok bevonásával, sőt akár az is előfordulhat, hogy csökken a hatékonyság. Az erről szóló információk azonban kizárólag saját, valós tapasztalatokra épülhetnek, amihez kitartó tesztelésre, illetve mindennapi használatra van szükség.
Az asztali gépek esetében természetesen jóval kevesebb problémát jelent a hardveres és szoftveres szféra közötti (egyre növekvő) különbség, bár az nyilvánvaló, hogy ma még meglehetősen kevés szoftver tudja kihasználni a négymagos asztali és mobil chipekben rejlő előnyöket. Nem árt azonban fejben tartani, hogy a szoftveres oldalon egyhamar nem várható a teljes átállás megvalósulása, és hogy a fejlesztések nagy része továbbra sem fogja kiaknázni a sokmagos felépítést - ezt is érdemes végiggondolni, amikor új konfigurációt állítunk össze.
A cég most közzétett részletes elemzéséből kiderül, hogy ez elsősorban azon vállalatokat és szervezeteket érinti hátrányosan, amelyek a vadonatúj szerverekbe fektetik pénzüket. Ezekben ugyanis már most túl sok processzormag található, amelyet a jelenleg használatos szoftverek (amelyeket pedig kifejezetten vállalati felhasználásra szánnak), egyszerűen nem tudnak kiaknázni.
A problémát a hardveres újítások megjelenésének üteme jelenti: napjainkban minden egyes újabb processzorgeneráció a magok megduplázását eredményezi, nagyjából minden két évben. A processzormagok, illetve a magokon végrehajtott szálak számának növelésével ugyanannyi foglalat esetében kétszer annyi processzort kapunk, mint egy generációval korábban. Egy 32 foglalattal érkező csúcskategóriás szerver esetében nyolcmagos chipek alkalmazása révén 256 magra támaszkodhatunk, két év múlva azonban a 16 magos fejlesztések révén ez a szám 512 magra ugorhat, négy év múlva pedig elérhetjük az 1024 magot (és akkor a foglalatok számát nem is módosítottuk).
A szervereken alkalmazott szoftvereknél úgynevezett "hard" és "soft" korlátokba ütközhetnek az azokat alkalmazó vállalatok. Előbbi meglehetősen jól dokumentált, hiszen a fejlesztő cég eleve úgy készíti el az adott terméket, hogy bizonyos számú magon felül egyszerűen figyelmen kívül hagyja a rendelkezésre álló további számítási kapacitást. Ezt tehát világosan feltüntetik a dokumentációban, ám a "soft" limitek esetében jóval nehezebb meghatározni a pontos számot. Az adott szoftver ugyanis tervezésénél és kialakításánál fogva egy bizonyos magszámon felül már elenyésző teljesítménybeli gyorsulást eredményez a további magok bevonásával, sőt akár az is előfordulhat, hogy csökken a hatékonyság. Az erről szóló információk azonban kizárólag saját, valós tapasztalatokra épülhetnek, amihez kitartó tesztelésre, illetve mindennapi használatra van szükség.
Az asztali gépek esetében természetesen jóval kevesebb problémát jelent a hardveres és szoftveres szféra közötti (egyre növekvő) különbség, bár az nyilvánvaló, hogy ma még meglehetősen kevés szoftver tudja kihasználni a négymagos asztali és mobil chipekben rejlő előnyöket. Nem árt azonban fejben tartani, hogy a szoftveres oldalon egyhamar nem várható a teljes átállás megvalósulása, és hogy a fejlesztések nagy része továbbra sem fogja kiaknázni a sokmagos felépítést - ezt is érdemes végiggondolni, amikor új konfigurációt állítunk össze.