Berta Sándor
Sávszélesség-növelő megoldások a fejlődő országokban
A harmadik világ államaiban nő az internethozzáféréssel rendelkezők száma, a szakemberek ezért új eljárásokat keresnek a sávszélesség növelésére.
A legnagyobb problémát az elavult infrastruktúra jelenti, amely csak kis sávszélességet tesz lehetővé. A felhasználók túl nagy forgalmat akarnak bonyolítani a kevés és a kis kapacitású hálózatokon. Pakisztáni tudósok egy olyan megoldást fejlesztettek ki, amelynek segítségével a felhasználók megoszthatják sávszélességüket. A program keretében létrehozott új szoftver egyetlen alkalommal tölti csak le a webajánlatokat és a médiaadatokat.
A nyugati világban számos internetszolgáltató használ hasonló okokból úgynevezett cache szervereket. Így egy különösen népszerű oldal megnyitásakor a tartalmak közvetlenül ezekről töltődnek be, miáltal nem csökken le feleslegesen a sávszélesség és nem kell egy információt mindenkinek újra és újra lehívnia. A megoldás további előnye, hogy így könnyen elkerülhető a hálózatok túlterhelődése. Pakisztánban és más fejlődő országban viszont az ilyen eljárások leginkább az álom kategóriájába tartoznak.
"Pakisztánban minden egyes alkalommal szinte a teljes forgalom elhagyja az államot. Ez még akkor is így van, ha egy helyi lakos egy pakisztáni portált szeretne felkeresni. Vannak olyan adatcsomagok, amelyek egészen New Yorkig kerülnek és onnan térnek vissza" - nyilatkozta Umar Saif, a Lahore Menedzsment-tudományi Egyetem (LUMS) munkatársa. Saif és csoportja éppen ezért fejlesztette ki a DonateBandwith nevű programot, amelyet a fájlcserélő hálózatok működésén alapul. A felhasználók mindig csak a fájlok egy kis részét töltik le, amit, ha letöltöttek egyidejűleg megosztanak másokkal. Így például egy filmet darabonként akár száz vagy ezer internetezőtől is meg lehet szerezni anélkül, hogy a sávszélesség csökkenne. Így nincs szükség központi szerverre sem.
A DonateBandwith abban különbözik a P2P-rendszerektől, hogy nem csak nagy fájlokat lehet vele megosztani, hanem akár egyszerű honlapokat is. Amennyiben például valaki egy videót tölt le, a szoftver megvizsgálja, hogy az nem található-e már meg a P2P cacheben. Ha megtalálható, akkor a letöltés a többi felhasználó bevonásával indul el. Saif szerint az alkalmazás alapelveiben hasonlóan működik, mint a számítási kapacitás megosztására épülő Seti@Home projekt. "A sávszélesség megosztása fontosabb a fejlődő országokban élőknek annál, mint egy gyorsabb processzor vagy nagyobb merevlemez" - jegyezte meg a pakisztáni szakember.
A DonateBandwith működése egyszerű: minél többen használják egy régióban, annál több adat osztható meg általa, miközben csökken a nemzetközi hálózatoktól való függés és ezzel párhuzamosan nő a sebesség. Saif 30-40 százalékos sávszélesség megtakarítást vár. A program még nem elérhető, jelenleg tesztelés alatt áll, a pakisztáni kutatók együttműködnek Eric Brewerrel és kollégáival, a Berkeley Egyetem munkatársaival. Saman Amarasinghe, az MIT kutatója szerint Pakisztánban és más fejlődő államokban ugyan a helyi hálózat jó, de a nemzetközi kapcsolatok gyengék, ezért egy hasonló rendszer nagyon hasznos lehet.
Az Aptivate brit nonprofit kezdeményezés egy másik úton indult el. A szervezet egy olyan Loband nevű programot alkotott meg, amely eltávolítja a képeket és más haszontalannak ítélt tartalmakat az oldalakról, így azok gyorsabban töltődnek be. Tariq Khokar, az Aptivate egyik tagja úgy vélte ezzel a sávszélesség-problémák megoldhatók, azonban az igazi megoldást a Loband és a cache-alkalmazások ötvözése lehet.
A legnagyobb problémát az elavult infrastruktúra jelenti, amely csak kis sávszélességet tesz lehetővé. A felhasználók túl nagy forgalmat akarnak bonyolítani a kevés és a kis kapacitású hálózatokon. Pakisztáni tudósok egy olyan megoldást fejlesztettek ki, amelynek segítségével a felhasználók megoszthatják sávszélességüket. A program keretében létrehozott új szoftver egyetlen alkalommal tölti csak le a webajánlatokat és a médiaadatokat.
A nyugati világban számos internetszolgáltató használ hasonló okokból úgynevezett cache szervereket. Így egy különösen népszerű oldal megnyitásakor a tartalmak közvetlenül ezekről töltődnek be, miáltal nem csökken le feleslegesen a sávszélesség és nem kell egy információt mindenkinek újra és újra lehívnia. A megoldás további előnye, hogy így könnyen elkerülhető a hálózatok túlterhelődése. Pakisztánban és más fejlődő országban viszont az ilyen eljárások leginkább az álom kategóriájába tartoznak."Pakisztánban minden egyes alkalommal szinte a teljes forgalom elhagyja az államot. Ez még akkor is így van, ha egy helyi lakos egy pakisztáni portált szeretne felkeresni. Vannak olyan adatcsomagok, amelyek egészen New Yorkig kerülnek és onnan térnek vissza" - nyilatkozta Umar Saif, a Lahore Menedzsment-tudományi Egyetem (LUMS) munkatársa. Saif és csoportja éppen ezért fejlesztette ki a DonateBandwith nevű programot, amelyet a fájlcserélő hálózatok működésén alapul. A felhasználók mindig csak a fájlok egy kis részét töltik le, amit, ha letöltöttek egyidejűleg megosztanak másokkal. Így például egy filmet darabonként akár száz vagy ezer internetezőtől is meg lehet szerezni anélkül, hogy a sávszélesség csökkenne. Így nincs szükség központi szerverre sem.
A DonateBandwith abban különbözik a P2P-rendszerektől, hogy nem csak nagy fájlokat lehet vele megosztani, hanem akár egyszerű honlapokat is. Amennyiben például valaki egy videót tölt le, a szoftver megvizsgálja, hogy az nem található-e már meg a P2P cacheben. Ha megtalálható, akkor a letöltés a többi felhasználó bevonásával indul el. Saif szerint az alkalmazás alapelveiben hasonlóan működik, mint a számítási kapacitás megosztására épülő Seti@Home projekt. "A sávszélesség megosztása fontosabb a fejlődő országokban élőknek annál, mint egy gyorsabb processzor vagy nagyobb merevlemez" - jegyezte meg a pakisztáni szakember.
A DonateBandwith működése egyszerű: minél többen használják egy régióban, annál több adat osztható meg általa, miközben csökken a nemzetközi hálózatoktól való függés és ezzel párhuzamosan nő a sebesség. Saif 30-40 százalékos sávszélesség megtakarítást vár. A program még nem elérhető, jelenleg tesztelés alatt áll, a pakisztáni kutatók együttműködnek Eric Brewerrel és kollégáival, a Berkeley Egyetem munkatársaival. Saman Amarasinghe, az MIT kutatója szerint Pakisztánban és más fejlődő államokban ugyan a helyi hálózat jó, de a nemzetközi kapcsolatok gyengék, ezért egy hasonló rendszer nagyon hasznos lehet.
Az Aptivate brit nonprofit kezdeményezés egy másik úton indult el. A szervezet egy olyan Loband nevű programot alkotott meg, amely eltávolítja a képeket és más haszontalannak ítélt tartalmakat az oldalakról, így azok gyorsabban töltődnek be. Tariq Khokar, az Aptivate egyik tagja úgy vélte ezzel a sávszélesség-problémák megoldhatók, azonban az igazi megoldást a Loband és a cache-alkalmazások ötvözése lehet.
hát ja.
