Gyurkity Péter
Veszélyes az LCD-monitorok gyártása?
Amerikai kutatók friss munkájukban arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyártás során felhasznált mesterséges gáz jóval nagyobb terheket ró a környezetre, mint azt korábban gondolták, a technológia terjedése pedig komoly következményekkel járhat.
Michael Prather és Juno Hsu, a kaliforniai egyetem két kutatója, egészen pontosan a nitrogén-trifluorid (NF3) hatását vizsgálta meg, erre ugyanis eddig kevés figyelem irányult. A mesterségesen előállított és az LCD-monitorok sorozatgyártása során felhasznált gáz a korábbi megfigyelések szerint többnyire ártalmatlan, mivel nem állítják elő olyan méretekben, hogy az bármilyen komoly következménnyel járjon a környezetre, az üvegház-hatásra nézve.
A problémát az okozza, hogy a folyadékkristályos technológiára épülő monitorok és nagy felbontású televíziók gyors terjedése valóságos robbanásként söpört végig az iparban. Ennek nyomán természetesen megugrott a gázból legyártott mennyiség is, ez pedig jövőre akár elérheti a 8000 metrikus tonnát, idén pedig a monitorgyártás során felszabaduló mennyiség (a tulajdonképpeni kibocsátás) eléri a 67 millió metrikus tonnát, ami nagyjából Ausztria teljes évi "produktumának" felel meg. Ráadásul a nitrogén-trifluorid globális felmelegedésben fontos szerepet játszó potenciálja a szén-dioxidnál mértnek akár 17000-szerese is lehet.
A kép persze nem teljes, mivel ez a gáz kimaradt az 1997-ben aláírt kiotói egyezményből (másik tucatnyi hasonló termékkel együtt), éppen legyártott mennyiség kicsiny volta miatt. Azóta azonban alaposan megváltozott a helyzet, erre pedig mindenképpen valamilyen választ kell találni, ami természetesen egyfajta szabályozást jelent. Érdekes, hogy számos gyártó annak idején éppen a kibocsátás csökkentése érdekében váltott erre a gázra, ami könnyen lehet hogy nagy hiba volt.
Más csoportok eközben arra figyelmeztetnek, hogy az analóg televíziók tömeges szemétbe hajítása legalább ugyanekkora veszéllyel fenyeget. Az Egyesült Államokban jövőre jár le a digitális váltást előíró határidő, amely azonban azt vonja maga után, hogy 80 millió készülék kerülhet a szemétdombra - tekintettel arra, hogy ezek szintén tartalmaznak mérgező anyagokat, a megfelelő újrafelhasználás, vagy legalábbis a szelektálás nem árthat.
Michael Prather és Juno Hsu, a kaliforniai egyetem két kutatója, egészen pontosan a nitrogén-trifluorid (NF3) hatását vizsgálta meg, erre ugyanis eddig kevés figyelem irányult. A mesterségesen előállított és az LCD-monitorok sorozatgyártása során felhasznált gáz a korábbi megfigyelések szerint többnyire ártalmatlan, mivel nem állítják elő olyan méretekben, hogy az bármilyen komoly következménnyel járjon a környezetre, az üvegház-hatásra nézve.
A problémát az okozza, hogy a folyadékkristályos technológiára épülő monitorok és nagy felbontású televíziók gyors terjedése valóságos robbanásként söpört végig az iparban. Ennek nyomán természetesen megugrott a gázból legyártott mennyiség is, ez pedig jövőre akár elérheti a 8000 metrikus tonnát, idén pedig a monitorgyártás során felszabaduló mennyiség (a tulajdonképpeni kibocsátás) eléri a 67 millió metrikus tonnát, ami nagyjából Ausztria teljes évi "produktumának" felel meg. Ráadásul a nitrogén-trifluorid globális felmelegedésben fontos szerepet játszó potenciálja a szén-dioxidnál mértnek akár 17000-szerese is lehet.
A kép persze nem teljes, mivel ez a gáz kimaradt az 1997-ben aláírt kiotói egyezményből (másik tucatnyi hasonló termékkel együtt), éppen legyártott mennyiség kicsiny volta miatt. Azóta azonban alaposan megváltozott a helyzet, erre pedig mindenképpen valamilyen választ kell találni, ami természetesen egyfajta szabályozást jelent. Érdekes, hogy számos gyártó annak idején éppen a kibocsátás csökkentése érdekében váltott erre a gázra, ami könnyen lehet hogy nagy hiba volt.
Más csoportok eközben arra figyelmeztetnek, hogy az analóg televíziók tömeges szemétbe hajítása legalább ugyanekkora veszéllyel fenyeget. Az Egyesült Államokban jövőre jár le a digitális váltást előíró határidő, amely azonban azt vonja maga után, hogy 80 millió készülék kerülhet a szemétdombra - tekintettel arra, hogy ezek szintén tartalmaznak mérgező anyagokat, a megfelelő újrafelhasználás, vagy legalábbis a szelektálás nem árthat.