Berta Sándor
A jövő szállítási rendszerein dolgoznak a kutatók
A rádifrekvenciás azonosítást egyre több területen használják, legyen szó személyi okmányokról vagy elektronikus azonosítócímkékről. A jövőben az RFID még nagyobb szerepet kaphat a szállításban.
"A technológia nagy előnye, hogy gyors és egyszerűen, gyakorlatilag érintkezés nélkül használható. Ezért is terjed el világszerte ennyire gyorsan" - nyilatkozta Mathias Baum, a Hannoveri Egyetem Szállítási és Automatizálástechnikai Intézetének mérnöke. A szakember és kollégái jelenleg olyan megoldásokon dolgoznak, amelyeket a teherszállításban lehet majd alkalmazni. "A technika segítségével kiépíthető egy olyan rendszer, amelynél a kikötőkben vagy a nagy raktárakban használt járművek automatikusan, vezető nélkül eljuttathatják a szállítmányaikat rendeltetési helyükre. Ennél a megoldásnál az adatokat és az információkat nem a műholdak vagy a navigációs rendszerek segítségével továbbítanák, hanem az úttestről. A terveink szerint az RFID-chipeket egyszerűen felragasztanánk az aszfaltra és az azokban tárolt információkat a járművek képesek lennének kiolvasni" - tette hozzá Mathias Baum.
A hannoveri kutatók már ki is fejlesztettek egy adóegységet, amely akkora, mint egy bankkártya és amelyben helyet kapott egy miniatűr számítógép, valamint egy műanyag fóliára nyomtatott rézantenna. Ezeket a kártyákat ma már sok helyen használják, darabjuk kevesebb, mint egy euróba kerül.
"Ezekkel az eszközökkel egy igazán olcsó rendszer építhető ki. Ragasztó gyanánt egy különleges műanyagot alkalmazunk. A teljes egységek alig 3 mm szélesek és bármilyen úttest közepén elhelyezhetők, egymástól 3-4 méter távolságban. A jelek egy bizonyos frekvencián sugároznak és egyaránt megadják nem csak az éppen rajtuk áthajtó, de az azt követő jármű pontos pozícióját is. A jeleket az autók és a teherautók a fedélzeti vevőegységükkel veszik, így pontosan megállapítható, hogy adott jármű, ezáltal az általa továbbított rakomány is éppen hol található. Az adóegységek gyakorlatilag elnyűhetetlenek. Az általunk elvégzett tesztek bebizonyították, hogy még akkor is használhatók, amikor egy teherautó már 5 milliószor áthajtott rajtuk. Emellett nem tesz bennük kárt sem a kód, sem az eső, a forróság vagy a jég és az adatok továbbítása ilyen időjárási körülmények között is zavartalan." - folytatta Baum.
"Az egyetlen körülmény, amit még tisztáznunk kell, hogy egy autó mekkora sebességgel haladhat át a modulokon. Az eddigi legnagyobb sebesség, amit az RFID-csíkok még sértetlenül átvészeltek 42 kilométer/óra volt. Egy kikötőben, raktárban vagy konténerterminál esetében ennél nem is kell több. A megoldás alkalmazható lenne a hagyományos közúti közlekedésben is, például sebességhatárok betartására vagy a hirtelen sávváltások megakadályozására. Ehhez azonban a motor-, a fék- és a kormányrendszereket vezérlő intelligens rendszerre van szükség. Mindez azonban még a jövő zenéje" - mondta a német szakember.
"A technológia nagy előnye, hogy gyors és egyszerűen, gyakorlatilag érintkezés nélkül használható. Ezért is terjed el világszerte ennyire gyorsan" - nyilatkozta Mathias Baum, a Hannoveri Egyetem Szállítási és Automatizálástechnikai Intézetének mérnöke. A szakember és kollégái jelenleg olyan megoldásokon dolgoznak, amelyeket a teherszállításban lehet majd alkalmazni. "A technika segítségével kiépíthető egy olyan rendszer, amelynél a kikötőkben vagy a nagy raktárakban használt járművek automatikusan, vezető nélkül eljuttathatják a szállítmányaikat rendeltetési helyükre. Ennél a megoldásnál az adatokat és az információkat nem a műholdak vagy a navigációs rendszerek segítségével továbbítanák, hanem az úttestről. A terveink szerint az RFID-chipeket egyszerűen felragasztanánk az aszfaltra és az azokban tárolt információkat a járművek képesek lennének kiolvasni" - tette hozzá Mathias Baum.
A hannoveri kutatók már ki is fejlesztettek egy adóegységet, amely akkora, mint egy bankkártya és amelyben helyet kapott egy miniatűr számítógép, valamint egy műanyag fóliára nyomtatott rézantenna. Ezeket a kártyákat ma már sok helyen használják, darabjuk kevesebb, mint egy euróba kerül.
"Ezekkel az eszközökkel egy igazán olcsó rendszer építhető ki. Ragasztó gyanánt egy különleges műanyagot alkalmazunk. A teljes egységek alig 3 mm szélesek és bármilyen úttest közepén elhelyezhetők, egymástól 3-4 méter távolságban. A jelek egy bizonyos frekvencián sugároznak és egyaránt megadják nem csak az éppen rajtuk áthajtó, de az azt követő jármű pontos pozícióját is. A jeleket az autók és a teherautók a fedélzeti vevőegységükkel veszik, így pontosan megállapítható, hogy adott jármű, ezáltal az általa továbbított rakomány is éppen hol található. Az adóegységek gyakorlatilag elnyűhetetlenek. Az általunk elvégzett tesztek bebizonyították, hogy még akkor is használhatók, amikor egy teherautó már 5 milliószor áthajtott rajtuk. Emellett nem tesz bennük kárt sem a kód, sem az eső, a forróság vagy a jég és az adatok továbbítása ilyen időjárási körülmények között is zavartalan." - folytatta Baum.
"Az egyetlen körülmény, amit még tisztáznunk kell, hogy egy autó mekkora sebességgel haladhat át a modulokon. Az eddigi legnagyobb sebesség, amit az RFID-csíkok még sértetlenül átvészeltek 42 kilométer/óra volt. Egy kikötőben, raktárban vagy konténerterminál esetében ennél nem is kell több. A megoldás alkalmazható lenne a hagyományos közúti közlekedésben is, például sebességhatárok betartására vagy a hirtelen sávváltások megakadályozására. Ehhez azonban a motor-, a fék- és a kormányrendszereket vezérlő intelligens rendszerre van szükség. Mindez azonban még a jövő zenéje" - mondta a német szakember.