MTI
Első világháborús katona a blogoszféra új sztárja
Internetezők ezrei várják feszült izgalommal, hogy új levél érkezzen az első világháborúból egy frontkatonától.
A http://wwar1.blogspot.com olvasói éppen úgy nem tudják, hogy mikor érkezik megint levél William Henry Bonser ("Harry") Lamintől, vagy hogy a legutóbbi az utolsó volt-e, mint kilencven éve Harry családja. Sokan rettegnek, hogy a következő már csak egy szűkszavú távirat lesz Harry hősi haláláról. A frontról küldött leveleket az angol sorkatona unokája, Bill Lamin publikálja a blogon. Az iratcsomót sok-sok éve találta a szülei házában, nemrég aztán elhatározta, hogy naplószerű formában közzéteszi az anyagot az interneten.
"Az olvasók vissza-visszajárnak, hogy jött-e már új levél" - mondta Bill, aki 59 éves és számítástechnikát tanít egy középiskolában. "Magával ragadja őket a történet, mert olyan, mintha a jelenkorban játszódna. Sokan írják is, hogy nagyon drukkolnak Harrynek." A legutóbbi blogbejegyzés - beszkennelt levél - 1917. december 30-i keltezésű. A Yorkshire and Lacashire Regiment sorkatonáját éppen akkor vezényelték át Észak-Európából az olasz frontra.
A levelek leggyakoribb témája a család, Harry felesége és gyermeke, de az olvasók ízelítőt kapnak a lövészárkok szörnyű világából is. "Borzalmas hetünk volt" - írta a katona 1917. július 11-én, a nyugat-flandriai Messines-hegyhát elleni támadásról, amely a harmadik ypres-i csatát, a háború legvéresebb ütközetét vezette elő. "A bajtársak azt mondják, hogy keményebb volt a tavaly júliusi csatánál a Sommes-folyónál. Az emberveszteség hatalmas, engem is jól körbelőttek, de megvagyok és remélem, hogy meg is maradok, az ezredes viszont már elesett és a kapitány is alig úszta meg."
A részletes csataleírások között, például egy 1917 októberi blogbejegyzésben olyan rész is akad, amelyet a hadsereg cenzorai feketével kihúztak, hogy a szörnyűségektől ne romoljon a morál a hátországban. "Amikor gyerek voltam, azt tanították, hogy a háború dicsőséges. Most már tudom, hogy ennek az ellenkezője igaz és ezt fogom tanítani a gyerekeimnek is" - írta a bejegyzés alá egy olvasó.
A legtöbb látogató - nagyjából húszezer - azután érkezett, hogy néhány lap beszámolt a blogról, de azóta is stabilan több ezres az olvasótábor. "Érdekli az embereket az első világháború a maga rémségével együtt" - mondta Lamin, aki egyébként mindent megtesz az izgalom fenntartásáért; a "blogszerző" sorsáról semmit nem árul el előre, a Harryról készült egyenruhás fényképpel illusztrált szerzői profilban is csak annyit közölt, hogy 1887-ben született.
A http://wwar1.blogspot.com olvasói éppen úgy nem tudják, hogy mikor érkezik megint levél William Henry Bonser ("Harry") Lamintől, vagy hogy a legutóbbi az utolsó volt-e, mint kilencven éve Harry családja. Sokan rettegnek, hogy a következő már csak egy szűkszavú távirat lesz Harry hősi haláláról. A frontról küldött leveleket az angol sorkatona unokája, Bill Lamin publikálja a blogon. Az iratcsomót sok-sok éve találta a szülei házában, nemrég aztán elhatározta, hogy naplószerű formában közzéteszi az anyagot az interneten.
"Az olvasók vissza-visszajárnak, hogy jött-e már új levél" - mondta Bill, aki 59 éves és számítástechnikát tanít egy középiskolában. "Magával ragadja őket a történet, mert olyan, mintha a jelenkorban játszódna. Sokan írják is, hogy nagyon drukkolnak Harrynek." A legutóbbi blogbejegyzés - beszkennelt levél - 1917. december 30-i keltezésű. A Yorkshire and Lacashire Regiment sorkatonáját éppen akkor vezényelték át Észak-Európából az olasz frontra.
A levelek leggyakoribb témája a család, Harry felesége és gyermeke, de az olvasók ízelítőt kapnak a lövészárkok szörnyű világából is. "Borzalmas hetünk volt" - írta a katona 1917. július 11-én, a nyugat-flandriai Messines-hegyhát elleni támadásról, amely a harmadik ypres-i csatát, a háború legvéresebb ütközetét vezette elő. "A bajtársak azt mondják, hogy keményebb volt a tavaly júliusi csatánál a Sommes-folyónál. Az emberveszteség hatalmas, engem is jól körbelőttek, de megvagyok és remélem, hogy meg is maradok, az ezredes viszont már elesett és a kapitány is alig úszta meg."
A részletes csataleírások között, például egy 1917 októberi blogbejegyzésben olyan rész is akad, amelyet a hadsereg cenzorai feketével kihúztak, hogy a szörnyűségektől ne romoljon a morál a hátországban. "Amikor gyerek voltam, azt tanították, hogy a háború dicsőséges. Most már tudom, hogy ennek az ellenkezője igaz és ezt fogom tanítani a gyerekeimnek is" - írta a bejegyzés alá egy olvasó.
A legtöbb látogató - nagyjából húszezer - azután érkezett, hogy néhány lap beszámolt a blogról, de azóta is stabilan több ezres az olvasótábor. "Érdekli az embereket az első világháború a maga rémségével együtt" - mondta Lamin, aki egyébként mindent megtesz az izgalom fenntartásáért; a "blogszerző" sorsáról semmit nem árul el előre, a Harryról készült egyenruhás fényképpel illusztrált szerzői profilban is csak annyit közölt, hogy 1887-ben született.