Dojcsák Dániel
Kormányzati propaganda az IT szektorban
Az Informatikai Vállalkozások Szövetségének Menedzser Találkozója sosem volt politikus meghívottaktól mentes, idén viszont a fő csapásvonal a kormányzati és az informatikai világ kapcsolatát volt hivatott bemutatni. Az előadók között ugyan csúcspolitikus nem volt, de az egészségügy, kormányzati beruházások, eKözigazgatás és az EU-s pályázatok kivesézése mégis elég jól sikerült.
A 14. MENTA (Menedzser Találkozó) programját először végigböngészve kicsit furcsa mixtúra tárulhatott az érdeklődők szeme elé. Az egyébként szakmai konferencia két csúcs IT témája a cyber hadviselés, illetve a telekommunikáció-média-IT konvergenciája volt, emellett pedig kemény politikai agyserkentés folyt a rendezvény első két napján.
Az első sokk a vendégeket Füzesi Géza (Gazdasági Versenyhivatal) előadásakor érte, aki "Teaming agreement, avagy mire figyeljünk üzleti megállapodásaink megkötése során" című előadásában gyakorlatilag megfenyegette a jelen levő IT biznisz krémjét, hogy ők is sodródhatnak igen könnyen kartell ügyekbe, nem csak az autópálya építők.
A GVH Kartell Csoportjának vizsgálója többször hangsúlyozta, hogy az ehhez hasonló konferenciák tipikus táptalajai lehetnek az információs kartellnek, hiszen a piac különböző szereplői az árban ugyan nem, de minden másban képesek zöld ágra vergődni néhány koktél elfogyasztása után. Erre egyébként valóban lehet is példa, hiszen főként a második napon már többen kávézgattak vidáman kint az előtérben, mint voltak a konferencia teremben, és a barátkozás, illetve az egészségesnek nyilvánított együttműködések születése mellett biztosan komolyabb dolgokra is sor kerülhetett.
A GVH képviselő egyébként arról is beszélt, hogy hazánk még fiatal piacgazdaság, ezért az árkartell nem jellemző ránk, inkább a közbeszerzési nyerteseket szeretik a cégek, illetve adott esetben a minden versenyző által használt gyártó-beszállítók eldönteni előre. A fenyegetés rész viszont az volt, hogy az ügyek nagy részét feltárják, sokszor a céget saját alkalmazottai dobják fel, de a konkurenciára vagy sértődött vesztesekre is lehet számítani ilyenekben. Sajnos konkrét nevek nem hangzottak el, hiszen az ügyek nagy része jelenleg is bíróságon van, de az utalásokból mindenki kitalálhatja, hogy kire gondolhattak a "külföldi botrányok után itthon is utánanéztek" és a "megkerülhetetlen gyártó differenciált ajánlatot ad a különböző pályázóknak" kategóriákban.
Természetesen az IVSZ nem azért hívott állami és kormányzati embereket beszélni, hogy elvegyék a vendégek kedvét, ezért sokkal optimistább és jobb hangulatú előadások következtek Simon Géza, kormánybiztos (MeH) és Baja Ferenc, államtitkár (MeH) előadásában. Simon előadása - habár a programban eredetileg később szerepelt volna - jó felvezetésként szolgált, hiszen ígéretek hadát zúdította a hallgatóságra.
Elsőként arról beszélt, hogy az eddigi főként intézményi beruházások után a jövőben főként a lakosságot is érintő informatikai beruházások következnek. Ez bíztató lehet a beszállítóknak, hiszen a "front office" fejlesztése és a felhasználóbarát környezetek kialakítása minden bizonnyal kövér közbeszerzéseket jelent majd az eddigi szűk esztendők után, ahogy a kiadott sajtóközlemény címe is hivatkozza ezt az előadást.
Az elektronikus közigazgatásról és az eddig elért eredményekről valahogy csak jót hallottunk ezen az előadáson, hiszen már a központi szervek 100%-a kapcsolódik, állítólag 1,7 milliárd látogatást ért meg a portál, 17 millió műveletet hajtottak végre és hamarosan az ígéretek szerint a lakosságnak is lehetősége lesz a nézegetés mellett ügyintézni, dokumentumokat lekérni és a folyó ügyeiket nyomon követni. Arról nem is beszélve, hogy a 2005-ig elért sikereken felbuzdulva a kormány már ebben a hónapban elfogadhatja a következő 4 éves stratégiát.
Megoldódhat a hivatalokban az elektronikus díjfizetés, ami 100 milliárdos nagyságrendű beruházást igényel, sőt beismerve az eddigi elhibázott, szétaprózott fejlesztéseket, az is valószínű, hogy ez egységes technológiával lesz megoldva, nem lesznek párhuzamos fejlesztések. Ezzel kapcsolatban két kérdés merülhet fel a laikus hallgatóban: eddig miért voltak? illetve ki/kik lesznek azok a szerencsések, akik ezt az egész 100 milliárdos bulit megkaparintják majd?
Simon után, Baja Ferenc, államtitkár kicsit árnyaltabb, ámde rekord hosszúságú (53 perc) prezentációjában nemcsak a saját nevében, de Bajnai Gordon, Szetey Gábor, Draskovics Tibor gondolataival is felvértezve altatta a közönséget. Elsőként kiemelte, hogy az első évben a kormánynak sikerült levernie a belső lobbit, így ezek után már hatékonyabban indulhat meg a kabinet stratégiáinak kivitelezése. Ebbe többek között az is beletartozik az informatika területét nézve, hogy nem neveztek ki egy központi IT döntéshozót, hanem minden esetben a szakpolitikust kell nyaggatni a saját területén.
Így minden terület maga lesz felelős azért, hogy a saját udvarán belül informatikai beruházásokat és fejlesztéseket tegyen, ami a fent említett nagy egységnek előfordulhat, hogy nem tesz jót, sőt tovább fokozhatja a szétaprózott metódust. Baja arról is beszélt, hogy rájöttek, nem fog mindenki valamilyen digitális kütyüvel rohangálni 2 év múlva, ezért nem elegendő a jövő technológiáit adaptálni a közigazgatásra, de fejleszteni kell a most működő rendszereket is, mint készpénzfizetés, okmányirodák vagy éppen a személyes ügyfélszolgálatok.
Ez nem tűnik éppenséggel hatékonyságnövelő lépésnek, de a továbbiakban ígért adatbázis szabványosítás, eFizetés és eAzonosítás ígéretes lehet. Az utóbbival kapcsolatban viszont a kormánynak is óvatosan kell bánnia. A szakmai grénum előtt viszonylag nyíltan beszélő politikus kerek-perec megmondta, hogy nem tudják összekapcsolni az állami szervek adatbázisait, mert az állampolgárok egyszerűen nem bíznak a hivatalokban és inkább hordanak magukkal 10 különböző azonosítót, minthogy az egyik hivatali ügyintézéskor beleláthassanak bármilyen más adatukba. Egy másik rossz emléke lesz ezekből az évekből a Baja Ferenc köreinek, hogy nem sikerült a miniszterelnökkel elfogadtatni az államreform azon formáját, ami a jelenlegi atomizálódott és alulinformatizált közigazgazást kihajítaná az ablakon és egy gyakorlatilag zöldmezős beruházásként teljesen új rendszert építene fel, "alig" 600 milliárd magyar forintból. Az elutasítás oka főként az lehetett, hogy nehezen nyomta volna le a kormány az adófizetők torkán, hogy amíg ők több adót kell fizessenek, addig az állam 600 milliárdból "vesz magának" új számítógépeket és rendszereket. Ehelyett egy alap 140 milliárdos program indulhat be, amit később foltozgatnak tovább.
A propaganda itt indult be legerőteljesebben, mikoris Baja Ferenc az IT szakmát arra kérte, hogy álljanak készenlétben arra, hogy a mostani "Közigazgatási IT reform Light" megvalósítása után, de még a jelenlegi EU finanszírozási érában, lecsaphassanak további kész ötletekkel, projektekkel a más gyengébben muzsikáló területek EU pénzeire.
Az elképzelés alapjában véve nagyon helyes, az viszont szomorú, hogy a kormányon belül is nyilvánvaló hadakozás megy az egyébként óriási támogatási forrásokért, egy realitásokon belül maradó össz-koncepció létrehozása helyett. Baja beismeri, hogy ma Magyarországon senki nincs könnyű helyzetben, éppen ezért számít a továbbiakban is "az IVSZ tagok együttműködésére, ami a közeljövőben felértékelődik majd" - bíztatta az IT nagyjait a politikus.
A második napon reggel Kákosy Csaba (GKM) ébresztette a konferencia vendégeit. Ugyan más politikusok megnyilatkozásai arra engedtek következtetni, hogy az IHM-et beolvasztó minisztérium újra foglalkozni kezd a lakossági internethasználat javításával, de a "valószínűleg következő GKM miniszter" egyszerűen tévesnek nevezte azt az elképzelést, hogy az államnak szükséges lenne szerepet vállalnia a technológiai területeken.
Közlése szerint nem feladatuk a penetráció növelése, ezt inkább rábízzák a piaci cégekre, akiknek viszont nem érdekük az üzletileg nem érdekes rétegek megmozgatása. Kákosy egyedül azt a feladatot tartja elképzelhetőnek, hogy az elektronikus kormányzati szolgáltatások bővítésével motiválják majd a lakosságot az IT használatra. Amiről persze fél nappal korábban a Baja azt mondta, hogy a régi rendszereket is fejleszteni kell, mert nem várható el mindenkitől a digitális írástudatlanságból szabadulni vágyás.
Az egészségügyről szóló blokkok azon túl, hogy megállapították "Káosz van", főleg két tengelyen érintették az informatikát (a többi részben nem IT jellegű általános vita volt). Az egyik tengely az elektronikus betegkártyák bevezetése körüli mizériát taglalta, miszerint hogyan lehet összehangolni a chipeken tárolt adatokkal operáló országok és a vizuális rendszereket választó országok kártyáit, mi kerüljön a kártyára és mi nem. Legyen-e univerzális azonosító vagy csak TB adatokat tartalmazzon?
A másik tengely viszont ennél érdekesebb volt. A hazai káosz egyik ismérve, hogy 22-es csapdájában vannak, hiszen egy IT rendszer megfelelő adatbázis nélkül semmit sem ér, ugyanakkor egy adatbázis megfelelő IT rendszer nélkül hasznavehetetlen. Mivel nem mozdul egyelőre semerre ez a kérdés, ezért csak reménykedni lehet, hogy a reform végeztével ez megoldódik. Közben olyan lehetőségeket szalasztunk el, mint egy hazai tehetséges vállalkozás, aki pénzt és energiát nem kímélve kifejlesztett egy olyan terméket az ötlettől a gyártásig, ami a páciensek életfunkcióit figyeli folyamatosan, legyen az sportoló, nyugdíjas vagy fontos ember. Megvolt a hardver, megvolt a szoftver, de itthon egyszerűen senki nem adott pénzt arra, hogy megvalósuljon a gyártás. Eredmény? Németországban hozzájuk vágtak egy kevéssé szerény összeget, így a jövőben Günter bácsi és Irma asszony élvezheti a magyarok kreativitását.
Az IVSZ konferencia természetesen tartogatott még meglepetéseket, a politika mellett számos szakmai témában is okosabbak lehettünk. Az egyik kedvenc kerekasztal beszélgetés során a GKM, Nemzeti Nyomozó Iroda, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, MeH és egy-egy cég képviselői arról elmélkedtek, hogy mi is pontosan a cyberbűnözés. Az Információs Hadviselés témában több ellentétes álláspont ütközött, sőt egész érdekes kérdések is felmerültek. Elhangzott, hogy minél technológia függőbb egy állam, annál sebezhetőbb, tehát a mértéktelen fejlesztés egy egészen új sebezhetőséget nyit meg, amivel vélhetőleg Nepálnak kevesebbet kell foglalkoznia, mint mondjuk Európának, s főleg az USA-nak.
Gazdasági hidegháborúvá is fajulhat az internetes bűnözés, hiszen manapság már nem lehet tudni, hogy ki az ellenség, mikor van béke, mikor háború, sőt azt sem lehet egyértelműen meghatározni, hogy egy balesetről vagy egy szándékos terrorról van szó egy adott esetben. A kritikus rendszerek leállása egy ország számára (lásd Die Hard 4) hirtelen gazdasági visszaesést, zavarokat okozhat, illetve a politikában is komoly negatív hatásokat válthat ki. Ezt nem is lehet háborúnak nevezni, hiszen nincsenek frontok, egymástól több ezer kilométerre lévő országok is megtámadhatják egymást, sőt akár pár csalafinta tini is végezhet komoly rombolást.
Az asztalnál ülők véleménye minden esetre megszívlelendő: Egyrészt a ma szeparált védelmi vonalakat össze kell vonni, hiszen nem lehet különbséget tenni a kiváltó szándék okán, ezért nincs létjogosultsága külön terrorelhárításnak, rendőrségnek, katasztrófavédelemnek. Ez év elején például két véletlen (fő elektromos vonalakat karbantartottak, ezért átterelték a terhelést kisebb hálózatokra illetve egy hajó magasabb volt, mint lehetett volna, ezért elszakított egy elektromos vezetéket) folytán fél Európa áram nélkül maradt rövid időre. Attól függetlenül, hogy ez szándékos vagy véletlen, a probléma kezelése azonos megoldást kíván és ez vonatkozik minden IT rendszerrel kapcsolatos esetre is.
A másik észrevétel pedig az, hogy ezek a manapság kritikus rendszerek többnyire magánkézben vannak, az államnak viszont feladata a közös védekezést koordinálni, hiszen az egyedi próbálkozások többnyire nem hatékonyak. A másik fő téma a telekommunikáció, a média és az informatika konvergenciája volt, ami bonyolultsága és sokrétűsége miatt külön cikket ér meg. A konferencián egyébként a jelenlevők jól érezték magukat, az utolsó napi KKV előadásokon a legkitartóbbak hasznos tanácsokat kaptak a túléléshez, illetve a nyüzsgést szemlélve úgy tűnt, sikerült mindenkinek megbeszélnie apró-cseprő gondjait kollégáival a két és fél nap során.
A 14. MENTA (Menedzser Találkozó) programját először végigböngészve kicsit furcsa mixtúra tárulhatott az érdeklődők szeme elé. Az egyébként szakmai konferencia két csúcs IT témája a cyber hadviselés, illetve a telekommunikáció-média-IT konvergenciája volt, emellett pedig kemény politikai agyserkentés folyt a rendezvény első két napján.
Az első sokk a vendégeket Füzesi Géza (Gazdasági Versenyhivatal) előadásakor érte, aki "Teaming agreement, avagy mire figyeljünk üzleti megállapodásaink megkötése során" című előadásában gyakorlatilag megfenyegette a jelen levő IT biznisz krémjét, hogy ők is sodródhatnak igen könnyen kartell ügyekbe, nem csak az autópálya építők.
A GVH Kartell Csoportjának vizsgálója többször hangsúlyozta, hogy az ehhez hasonló konferenciák tipikus táptalajai lehetnek az információs kartellnek, hiszen a piac különböző szereplői az árban ugyan nem, de minden másban képesek zöld ágra vergődni néhány koktél elfogyasztása után. Erre egyébként valóban lehet is példa, hiszen főként a második napon már többen kávézgattak vidáman kint az előtérben, mint voltak a konferencia teremben, és a barátkozás, illetve az egészségesnek nyilvánított együttműködések születése mellett biztosan komolyabb dolgokra is sor kerülhetett.
A GVH képviselő egyébként arról is beszélt, hogy hazánk még fiatal piacgazdaság, ezért az árkartell nem jellemző ránk, inkább a közbeszerzési nyerteseket szeretik a cégek, illetve adott esetben a minden versenyző által használt gyártó-beszállítók eldönteni előre. A fenyegetés rész viszont az volt, hogy az ügyek nagy részét feltárják, sokszor a céget saját alkalmazottai dobják fel, de a konkurenciára vagy sértődött vesztesekre is lehet számítani ilyenekben. Sajnos konkrét nevek nem hangzottak el, hiszen az ügyek nagy része jelenleg is bíróságon van, de az utalásokból mindenki kitalálhatja, hogy kire gondolhattak a "külföldi botrányok után itthon is utánanéztek" és a "megkerülhetetlen gyártó differenciált ajánlatot ad a különböző pályázóknak" kategóriákban.
Természetesen az IVSZ nem azért hívott állami és kormányzati embereket beszélni, hogy elvegyék a vendégek kedvét, ezért sokkal optimistább és jobb hangulatú előadások következtek Simon Géza, kormánybiztos (MeH) és Baja Ferenc, államtitkár (MeH) előadásában. Simon előadása - habár a programban eredetileg később szerepelt volna - jó felvezetésként szolgált, hiszen ígéretek hadát zúdította a hallgatóságra.
Elsőként arról beszélt, hogy az eddigi főként intézményi beruházások után a jövőben főként a lakosságot is érintő informatikai beruházások következnek. Ez bíztató lehet a beszállítóknak, hiszen a "front office" fejlesztése és a felhasználóbarát környezetek kialakítása minden bizonnyal kövér közbeszerzéseket jelent majd az eddigi szűk esztendők után, ahogy a kiadott sajtóközlemény címe is hivatkozza ezt az előadást.
Az elektronikus közigazgatásról és az eddig elért eredményekről valahogy csak jót hallottunk ezen az előadáson, hiszen már a központi szervek 100%-a kapcsolódik, állítólag 1,7 milliárd látogatást ért meg a portál, 17 millió műveletet hajtottak végre és hamarosan az ígéretek szerint a lakosságnak is lehetősége lesz a nézegetés mellett ügyintézni, dokumentumokat lekérni és a folyó ügyeiket nyomon követni. Arról nem is beszélve, hogy a 2005-ig elért sikereken felbuzdulva a kormány már ebben a hónapban elfogadhatja a következő 4 éves stratégiát.
Megoldódhat a hivatalokban az elektronikus díjfizetés, ami 100 milliárdos nagyságrendű beruházást igényel, sőt beismerve az eddigi elhibázott, szétaprózott fejlesztéseket, az is valószínű, hogy ez egységes technológiával lesz megoldva, nem lesznek párhuzamos fejlesztések. Ezzel kapcsolatban két kérdés merülhet fel a laikus hallgatóban: eddig miért voltak? illetve ki/kik lesznek azok a szerencsések, akik ezt az egész 100 milliárdos bulit megkaparintják majd?
Simon után, Baja Ferenc, államtitkár kicsit árnyaltabb, ámde rekord hosszúságú (53 perc) prezentációjában nemcsak a saját nevében, de Bajnai Gordon, Szetey Gábor, Draskovics Tibor gondolataival is felvértezve altatta a közönséget. Elsőként kiemelte, hogy az első évben a kormánynak sikerült levernie a belső lobbit, így ezek után már hatékonyabban indulhat meg a kabinet stratégiáinak kivitelezése. Ebbe többek között az is beletartozik az informatika területét nézve, hogy nem neveztek ki egy központi IT döntéshozót, hanem minden esetben a szakpolitikust kell nyaggatni a saját területén.
Így minden terület maga lesz felelős azért, hogy a saját udvarán belül informatikai beruházásokat és fejlesztéseket tegyen, ami a fent említett nagy egységnek előfordulhat, hogy nem tesz jót, sőt tovább fokozhatja a szétaprózott metódust. Baja arról is beszélt, hogy rájöttek, nem fog mindenki valamilyen digitális kütyüvel rohangálni 2 év múlva, ezért nem elegendő a jövő technológiáit adaptálni a közigazgatásra, de fejleszteni kell a most működő rendszereket is, mint készpénzfizetés, okmányirodák vagy éppen a személyes ügyfélszolgálatok.
Ez nem tűnik éppenséggel hatékonyságnövelő lépésnek, de a továbbiakban ígért adatbázis szabványosítás, eFizetés és eAzonosítás ígéretes lehet. Az utóbbival kapcsolatban viszont a kormánynak is óvatosan kell bánnia. A szakmai grénum előtt viszonylag nyíltan beszélő politikus kerek-perec megmondta, hogy nem tudják összekapcsolni az állami szervek adatbázisait, mert az állampolgárok egyszerűen nem bíznak a hivatalokban és inkább hordanak magukkal 10 különböző azonosítót, minthogy az egyik hivatali ügyintézéskor beleláthassanak bármilyen más adatukba. Egy másik rossz emléke lesz ezekből az évekből a Baja Ferenc köreinek, hogy nem sikerült a miniszterelnökkel elfogadtatni az államreform azon formáját, ami a jelenlegi atomizálódott és alulinformatizált közigazgazást kihajítaná az ablakon és egy gyakorlatilag zöldmezős beruházásként teljesen új rendszert építene fel, "alig" 600 milliárd magyar forintból. Az elutasítás oka főként az lehetett, hogy nehezen nyomta volna le a kormány az adófizetők torkán, hogy amíg ők több adót kell fizessenek, addig az állam 600 milliárdból "vesz magának" új számítógépeket és rendszereket. Ehelyett egy alap 140 milliárdos program indulhat be, amit később foltozgatnak tovább.
A propaganda itt indult be legerőteljesebben, mikoris Baja Ferenc az IT szakmát arra kérte, hogy álljanak készenlétben arra, hogy a mostani "Közigazgatási IT reform Light" megvalósítása után, de még a jelenlegi EU finanszírozási érában, lecsaphassanak további kész ötletekkel, projektekkel a más gyengébben muzsikáló területek EU pénzeire.
Az elképzelés alapjában véve nagyon helyes, az viszont szomorú, hogy a kormányon belül is nyilvánvaló hadakozás megy az egyébként óriási támogatási forrásokért, egy realitásokon belül maradó össz-koncepció létrehozása helyett. Baja beismeri, hogy ma Magyarországon senki nincs könnyű helyzetben, éppen ezért számít a továbbiakban is "az IVSZ tagok együttműködésére, ami a közeljövőben felértékelődik majd" - bíztatta az IT nagyjait a politikus.
A második napon reggel Kákosy Csaba (GKM) ébresztette a konferencia vendégeit. Ugyan más politikusok megnyilatkozásai arra engedtek következtetni, hogy az IHM-et beolvasztó minisztérium újra foglalkozni kezd a lakossági internethasználat javításával, de a "valószínűleg következő GKM miniszter" egyszerűen tévesnek nevezte azt az elképzelést, hogy az államnak szükséges lenne szerepet vállalnia a technológiai területeken.
Közlése szerint nem feladatuk a penetráció növelése, ezt inkább rábízzák a piaci cégekre, akiknek viszont nem érdekük az üzletileg nem érdekes rétegek megmozgatása. Kákosy egyedül azt a feladatot tartja elképzelhetőnek, hogy az elektronikus kormányzati szolgáltatások bővítésével motiválják majd a lakosságot az IT használatra. Amiről persze fél nappal korábban a Baja azt mondta, hogy a régi rendszereket is fejleszteni kell, mert nem várható el mindenkitől a digitális írástudatlanságból szabadulni vágyás.
Az egészségügyről szóló blokkok azon túl, hogy megállapították "Káosz van", főleg két tengelyen érintették az informatikát (a többi részben nem IT jellegű általános vita volt). Az egyik tengely az elektronikus betegkártyák bevezetése körüli mizériát taglalta, miszerint hogyan lehet összehangolni a chipeken tárolt adatokkal operáló országok és a vizuális rendszereket választó országok kártyáit, mi kerüljön a kártyára és mi nem. Legyen-e univerzális azonosító vagy csak TB adatokat tartalmazzon?
A másik tengely viszont ennél érdekesebb volt. A hazai káosz egyik ismérve, hogy 22-es csapdájában vannak, hiszen egy IT rendszer megfelelő adatbázis nélkül semmit sem ér, ugyanakkor egy adatbázis megfelelő IT rendszer nélkül hasznavehetetlen. Mivel nem mozdul egyelőre semerre ez a kérdés, ezért csak reménykedni lehet, hogy a reform végeztével ez megoldódik. Közben olyan lehetőségeket szalasztunk el, mint egy hazai tehetséges vállalkozás, aki pénzt és energiát nem kímélve kifejlesztett egy olyan terméket az ötlettől a gyártásig, ami a páciensek életfunkcióit figyeli folyamatosan, legyen az sportoló, nyugdíjas vagy fontos ember. Megvolt a hardver, megvolt a szoftver, de itthon egyszerűen senki nem adott pénzt arra, hogy megvalósuljon a gyártás. Eredmény? Németországban hozzájuk vágtak egy kevéssé szerény összeget, így a jövőben Günter bácsi és Irma asszony élvezheti a magyarok kreativitását.
Az IVSZ konferencia természetesen tartogatott még meglepetéseket, a politika mellett számos szakmai témában is okosabbak lehettünk. Az egyik kedvenc kerekasztal beszélgetés során a GKM, Nemzeti Nyomozó Iroda, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, MeH és egy-egy cég képviselői arról elmélkedtek, hogy mi is pontosan a cyberbűnözés. Az Információs Hadviselés témában több ellentétes álláspont ütközött, sőt egész érdekes kérdések is felmerültek. Elhangzott, hogy minél technológia függőbb egy állam, annál sebezhetőbb, tehát a mértéktelen fejlesztés egy egészen új sebezhetőséget nyit meg, amivel vélhetőleg Nepálnak kevesebbet kell foglalkoznia, mint mondjuk Európának, s főleg az USA-nak.
Gazdasági hidegháborúvá is fajulhat az internetes bűnözés, hiszen manapság már nem lehet tudni, hogy ki az ellenség, mikor van béke, mikor háború, sőt azt sem lehet egyértelműen meghatározni, hogy egy balesetről vagy egy szándékos terrorról van szó egy adott esetben. A kritikus rendszerek leállása egy ország számára (lásd Die Hard 4) hirtelen gazdasági visszaesést, zavarokat okozhat, illetve a politikában is komoly negatív hatásokat válthat ki. Ezt nem is lehet háborúnak nevezni, hiszen nincsenek frontok, egymástól több ezer kilométerre lévő országok is megtámadhatják egymást, sőt akár pár csalafinta tini is végezhet komoly rombolást.
Az asztalnál ülők véleménye minden esetre megszívlelendő: Egyrészt a ma szeparált védelmi vonalakat össze kell vonni, hiszen nem lehet különbséget tenni a kiváltó szándék okán, ezért nincs létjogosultsága külön terrorelhárításnak, rendőrségnek, katasztrófavédelemnek. Ez év elején például két véletlen (fő elektromos vonalakat karbantartottak, ezért átterelték a terhelést kisebb hálózatokra illetve egy hajó magasabb volt, mint lehetett volna, ezért elszakított egy elektromos vezetéket) folytán fél Európa áram nélkül maradt rövid időre. Attól függetlenül, hogy ez szándékos vagy véletlen, a probléma kezelése azonos megoldást kíván és ez vonatkozik minden IT rendszerrel kapcsolatos esetre is.
A másik észrevétel pedig az, hogy ezek a manapság kritikus rendszerek többnyire magánkézben vannak, az államnak viszont feladata a közös védekezést koordinálni, hiszen az egyedi próbálkozások többnyire nem hatékonyak. A másik fő téma a telekommunikáció, a média és az informatika konvergenciája volt, ami bonyolultsága és sokrétűsége miatt külön cikket ér meg. A konferencián egyébként a jelenlevők jól érezték magukat, az utolsó napi KKV előadásokon a legkitartóbbak hasznos tanácsokat kaptak a túléléshez, illetve a nyüzsgést szemlélve úgy tűnt, sikerült mindenkinek megbeszélnie apró-cseprő gondjait kollégáival a két és fél nap során.