Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza az 1953 és 1973 közötti illegális hadműveleteivel kapcsolatos mintegy 11 000 oldalnyi anyagot.

A szervezet külön oldalt hozott létre erre a célra. A kutatók által a legnagyobb érdeklődéssel várt aktarészt már az 1970-es évek közepén összeállították. A 693 oldalnyi irat amit a CIA egykori igazgatója, Willaim Colby 1978-ban megjelent önéletrajzában csak Családi ékszereknek nevezett, elsősorban a titkos és törvénytelen CIA-akciókba enged majd betekintést. A dokumentumot az 1973 - 1974-es Watergate-botránnyal összefüggésben készítette el Colby és elődje, James Schlesinger. Colby azonban az akkori elnökkel, Gerald Forddal egyetértésben úgy döntött, hogy az információkat nem hozza nyilvánosságra, mivel amiatt "kitörhetne a CIA nyaka."

Colby az igazságügyi minisztériumnak 1974-ben azt mondta, hogy az iratok részleteket tartalmaznak egy orosz disszidens elrablásáról, a rendszert bíráló újságírók lehallgatásáról, a vietnámi háborút ellenző közel 10 000 személy megfigyeléséről és lehallgatásáról, egykori CIA-munkatársak lakásaiba való betörésekről, egyes személyek, köztük például Jane Fonda leveleibe való betekintésről, amerikai állampolgárokon az akaratuk ellenére és titokban végzett tudományos kísérletekről, Fidel Castro, Patrice Lumumba és Rafael Leónidas Trujillo elleni merénylet-tervekről.

Seymour Hersh 1974. december 22-én a The New York Timesban megjelent cikke óta egyébként az újságírók időnként betekinthettek a dokumentumokba. Az iratok nyilvánosságra hozását Michael Hayden, a CIA jelenlegi és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) korábbi igazgatója rendelte el. Az már gyakorlatilag köztudott, hogy a CIA segített megdönteni a demokratikusan megválasztott guatemalai kormányt és a United Fruit, illetve a British Petroleum érdekeit védve az iráni rendszert, emellett segített az afganisztáni és a pakisztáni iszlám terroristák felfegyverzésben.

James Bamfords, a "Body of Secrets" könyv szerzője szerint ugyanakkor mindez csupán egy elterelő hadművelet, amely azt a látszatot kelti, miszerint a CIA mai akciói törvényesek. Bamford ráadásul hozzátette, hogy a dokumentumokat az információs szabadságról szóló törvény szerint amúgy is nyilvánosságra kellett volna hozni. Hayden válaszul közölte, hogy ez egy kiváló lehetőség arra, hogy az állampolgárok betekintést nyerjenek egy másik időbe, amelyben egy teljesen más CIA tevékenykedett. A lépéssel a célja az volt, hogy az emberek újra bízzanak a szervezetben és megakadályozzák a legendák születését, különben "dezinformáció tölthetné ki ezt az információs vákuumot".

A CIA jelenlegi igazgatója ilyen vákuumeffektnek nevezte a Society for Historians of American Foreign Relations múlt heti ülésén az Európai Parlament titkos CIA-repülésekről szóló jelentését, mely szerint Lengyelországban és Romániában többször leszálltak az ügynökség terroristákat szállító repülőgépei. Hayden leszögezte: 2001 óta csupán kevesebb, mint száz személyt fogtak el idegen országban, mindez azonban hozzájárult összesen 8000 hírszerzési jelentés elkészüléséhez, amelyeknek köszönhetően számos terrormerényletet tudtak megakadályozni.

A CIA bejelentésével egy időben a George Washington Egyetemen működő Nemzeti Biztonsági Archívum is új iratokat jelentetett meg az interneten. A dokumentumok között különösen érdekes annak a beszélgetésnek a szövege, amelyben Henry Kissinger az akkori elnököt, Gerald Fordot lebeszéli a CIA tevékenységével kapcsolatos vizsgálatok elindításáról, mondván egy ilyen akció Joseph McCarthy 1950-es évekbeli boszorkányüldözéséhez lenne hasonló. Ráadásul ezek a vizsgálatok megfélemlíthetik, elbizonytalaníthatják a szervezet munkatársait és egy olyan CIA jönne létre, ami csak informál, de nem képes a cselekvésre és semmilyen utasítást sem hajt végre. Mindenesetre a közvélemény bizonyára számos érdekes információt talál majd a 11 000 oldalas dokumentumtengerben.