SG.hu·
Hasznavehetetlen az amerikai határvédelmi rendszer
Egy a központi ujjlenyomat-adatbázisban lévő hiba miatt azonnal ki kell cserélni az amerikai követségeken és repülőtereken használt összes ujjlenyomat-leolvasó készüléket. Ezenkívül leállították a határátkelőhelyeken a rádiótechnikás azonosítás tesztelését is.
Közel sem fest túl jó képet az amerikai belbiztonsági programokról egy most nyilvánosságra hozott jelentés. A Patriot Act nevű törvény és annak hatására létrehozott US-VISIT projekt biometrikus határvédelmi előírásait a közeljövőben nem lehet megvalósítani - áll az amerikai Kongresszus alárendeltségébe tartozó Kormányzati Ellenőrzési Iroda (GAO) jelentésében.
A hivatal szerint a törvényhozók és a hatóságok rosszul becsülték meg az alkalmazandó technológiákat. Mind a biometrikus alkalmazásokat, mind az automatikus ujjlenyomat-leolvasást, mind a rádiótechnikai azonosításban rejlő lehetőségeket rosszul ítélték meg. A programban a földi, a vízi és a légi határellenőrzőpontok felszerelése 1,4 milliárd dollárba került. A 2002 óta szisztematikusan felépített IDENT adatbázis-rendszer azonban alig vagy csak részben működik.
Éppen emiatt állították le nemrég az egész rendszert, illetve módosították az ujjlenyomat-azonosító alprogramot. Utóbbi azt jelenti, hogy az eddigi gyakorlattal szemben a beutazóknak már nem kettő, hanem mind a tíz ujjáról készítenek lenyomatot. A minták először az IDENT adatbázisába kerülnek, majd a bekerülő mintákat összehasonlítják az AFIS-ban, az FBI adatbázisában tárolt ujjlenyomatokkal. Utóbbi a világ legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye.
Mindez azért érdekes, mert arra eddig nem volt lehetőség, hogy ez az azonosítás automatikusan megtörténjen, vagyis anélkül juthatott be bárki az országba, hogy a határőrök tudták volna, az illető személy szerepel-e már az AFIS-ban vagy sem. Pedig erre a problémára az amerikai nemzetbiztonsági Hivatalhoz (NSA) közelálló Biometric Consortium szakemberei már 2002-ben felhívták a figyelmet, mégsem történt évekig semmi.
Nos, mindennek az lett a következménye, hogy most minden amerikai követségen, konzulátuson és más külképviseleten, határátkelőhelyen, valamint 115 repülőtéren és négy tengeri kikötőben le kell cserélni az ujjlenyomat-leolvasó készülékeket, a hozzájuk kapcsolódó szoftverekkel együtt. Ennek az eljárásnak csak az első része eddig 50 millió dollárba került. Persze ez még nem minden: az eddigi személyenkénti kettő helyett immár tíz ujjlenyomatot kell eltárolni, ez plusz költségeket jelent és jelentősen nő az adatok feldolgozásához szükséges teljesítményigény is.
Azonban ha a leolvasók cseréje megtörténik, még akkor sem felel meg az elvárásoknak az Unites States Visitor and Immigrant Status Indicator Technology (US-VISIT) program, mivel az eredeti cél az lenne, hogy a rendszer - nevének megfelelően - minden beutazó esetében mindig tisztában legyen az illető aktuális státuszával. Az elsődleges cél azoknak a felderítése lenne, akiknek lejárt például a vízumuk és még mindig az ország területén tartózkodnak.
Kipróbálták azt is, hogy a vízumokra rádiótechnikás azonosításra alkalmas chipeket helyeznek, amelyekből az adatok automatikus bekerültek volna az IDENT adatbázis-rendszerébe. Azonban az évi 20 millió dollárba kerülő program finoman szólva közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A leolvasó készülékek csupán a chipek 14 százalékát olvasták ki, ráadásul a rendszer komoly problémákat is okozott, például a beutazókat kiutazókként regisztrálta és fordítva.
Hasonlóak a tapasztalatok az amerikai konténerkikötőkben, ahol igyekeztek minden konténert hasonló azonosítóchippel ellátni, hogy tudni lehessen ki a feladó, ki a címzett, az adott konténer mit tartalmaz stb. Azonban az információkat nagyobb távolságból nem lehet jól kiolvasni, ugyanakkor az adatok nem voltak titkosíthatók. Mivel a forgalom a 13,56 MHz-es frekvencián zajlott, számos ezen a frekvencián dolgozó más rendszer zavarhatta meg az információk lekérdezését. Ilyen rövidhullámú frekvenciákat használnak például a különböző fegyveres erők és a segélyszervezetek is. Ráadásul egy 200 watt teljesítményű, kevesebb, mint 1000 euróba kerülő 13,56 MHz-es adó elegendő ahhoz, hogy többszörös visszhangot hozzon létre, ami lehetetlenné teszi az adatok lekérdezését és megbénítja a rádióforgalmat.
Közel sem fest túl jó képet az amerikai belbiztonsági programokról egy most nyilvánosságra hozott jelentés. A Patriot Act nevű törvény és annak hatására létrehozott US-VISIT projekt biometrikus határvédelmi előírásait a közeljövőben nem lehet megvalósítani - áll az amerikai Kongresszus alárendeltségébe tartozó Kormányzati Ellenőrzési Iroda (GAO) jelentésében.
A hivatal szerint a törvényhozók és a hatóságok rosszul becsülték meg az alkalmazandó technológiákat. Mind a biometrikus alkalmazásokat, mind az automatikus ujjlenyomat-leolvasást, mind a rádiótechnikai azonosításban rejlő lehetőségeket rosszul ítélték meg. A programban a földi, a vízi és a légi határellenőrzőpontok felszerelése 1,4 milliárd dollárba került. A 2002 óta szisztematikusan felépített IDENT adatbázis-rendszer azonban alig vagy csak részben működik.Éppen emiatt állították le nemrég az egész rendszert, illetve módosították az ujjlenyomat-azonosító alprogramot. Utóbbi azt jelenti, hogy az eddigi gyakorlattal szemben a beutazóknak már nem kettő, hanem mind a tíz ujjáról készítenek lenyomatot. A minták először az IDENT adatbázisába kerülnek, majd a bekerülő mintákat összehasonlítják az AFIS-ban, az FBI adatbázisában tárolt ujjlenyomatokkal. Utóbbi a világ legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye.
Mindez azért érdekes, mert arra eddig nem volt lehetőség, hogy ez az azonosítás automatikusan megtörténjen, vagyis anélkül juthatott be bárki az országba, hogy a határőrök tudták volna, az illető személy szerepel-e már az AFIS-ban vagy sem. Pedig erre a problémára az amerikai nemzetbiztonsági Hivatalhoz (NSA) közelálló Biometric Consortium szakemberei már 2002-ben felhívták a figyelmet, mégsem történt évekig semmi.
Nos, mindennek az lett a következménye, hogy most minden amerikai követségen, konzulátuson és más külképviseleten, határátkelőhelyen, valamint 115 repülőtéren és négy tengeri kikötőben le kell cserélni az ujjlenyomat-leolvasó készülékeket, a hozzájuk kapcsolódó szoftverekkel együtt. Ennek az eljárásnak csak az első része eddig 50 millió dollárba került. Persze ez még nem minden: az eddigi személyenkénti kettő helyett immár tíz ujjlenyomatot kell eltárolni, ez plusz költségeket jelent és jelentősen nő az adatok feldolgozásához szükséges teljesítményigény is.
Azonban ha a leolvasók cseréje megtörténik, még akkor sem felel meg az elvárásoknak az Unites States Visitor and Immigrant Status Indicator Technology (US-VISIT) program, mivel az eredeti cél az lenne, hogy a rendszer - nevének megfelelően - minden beutazó esetében mindig tisztában legyen az illető aktuális státuszával. Az elsődleges cél azoknak a felderítése lenne, akiknek lejárt például a vízumuk és még mindig az ország területén tartózkodnak.
Kipróbálták azt is, hogy a vízumokra rádiótechnikás azonosításra alkalmas chipeket helyeznek, amelyekből az adatok automatikus bekerültek volna az IDENT adatbázis-rendszerébe. Azonban az évi 20 millió dollárba kerülő program finoman szólva közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A leolvasó készülékek csupán a chipek 14 százalékát olvasták ki, ráadásul a rendszer komoly problémákat is okozott, például a beutazókat kiutazókként regisztrálta és fordítva.
Hasonlóak a tapasztalatok az amerikai konténerkikötőkben, ahol igyekeztek minden konténert hasonló azonosítóchippel ellátni, hogy tudni lehessen ki a feladó, ki a címzett, az adott konténer mit tartalmaz stb. Azonban az információkat nagyobb távolságból nem lehet jól kiolvasni, ugyanakkor az adatok nem voltak titkosíthatók. Mivel a forgalom a 13,56 MHz-es frekvencián zajlott, számos ezen a frekvencián dolgozó más rendszer zavarhatta meg az információk lekérdezését. Ilyen rövidhullámú frekvenciákat használnak például a különböző fegyveres erők és a segélyszervezetek is. Ráadásul egy 200 watt teljesítményű, kevesebb, mint 1000 euróba kerülő 13,56 MHz-es adó elegendő ahhoz, hogy többszörös visszhangot hozzon létre, ami lehetetlenné teszi az adatok lekérdezését és megbénítja a rádióforgalmat.