Napi Online
Gond lehet a reklámért ingyen zene modellel
Egy szakmai fórumon vetették fel először a zeneipar képviselőinek, hogy a kiadóknak valahogyan ingyen kéne adniuk a nótákat, és úgy tűnik, megpróbálkoznak ezzel a lehetőséggel.
Joe Mohen, a szoftveripar egyik veterán szakértője a minap úgy érezte, eljött az igazság pillanata: szembesítenie kell a zenekiadókat azzal, hogy esélytelen az illegális internetes ingyenes zeneletöltés ellen vívott harcuk. Egy a zeneipar guruival közösen tartott tanácskozáson a vita hevében egyszer csak feltette azt a kérdést, amelyet 19 éves, internetmániás gyerekétől hallott, amikor elmondta neki, hogy találkozik a kiadók képviselőivel. Miért nem adják ingyen a zenéiket? Megállt a kés a levegőben, de az első megrökönyödés helyét lassan átvette a felismerés, hogy a kölyöknek igaza van.
Minden szerzői jogvédelem alatt álló termék, zene, video, írásmű szerzője kénytelen szembenézni azzal, hogy alkotása könnyen másolható és terjeszthető az internet segítségével, anélkül, hogy ezután jogdíjat fizetnének. A kiadók eddig e tevékenység üldözésével kísérleteztek, és bár némi sikert elértek: néhány fáljmegosztó site-ot bezártak, néhány notórius feltöltőt bíróság elé állítottak, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy például 2005-ben 20 milliárd zeneszámot töltöttek le a világ internetezői illegálisan.
Azon a bizonyos tanácskozáson Mohen azt ajánlotta nekik: adják ingyen a zenéiket, videóikat, mégpedig oly módon, hogy a letöltést kínáló webhelyek reklámokat kapcsolnak hozzájuk. Az ezekből befolyó pénz nagyobb részét azután megkaphatják - ismerteti az új üzleti modell születésének történetét a Business Week.
Az új lehetőséggel az elsők között kezdett el kísérletezni a SpiralFrog nevű szolgáltató site. A vállalkozás zeneszámokat, videókat és - bizonyos korlátok között - könyveket ajánl ingyenes letöltésre reklámokkal alaposan teleszórt oldalain. Példáját követi mások mellett a T-Mobile International, amely az EMI kiadóval között szerződés alapján kínál 15 másodperces hirdetésekkel "ízesített" zenei klipeket felhasználóinak, vagy a YouTube, amely a Warner Music Grouppal kötött hasonló megállapodást.
A dolog egyszerűnek és ezért szépnek tűnik, de persze megvannak a hátulütői. Először is a reklámpiac sokkal hullámzóbb, mint az előfizetéseken vagy a bolti eladásokon alapuló értékesítés. Ez azt jelenti, hogy ha a hirdetőknek nincs pénzük vagy megváltozik a marketingstratégiájuk, akkor olyankor is visszaeshetnek a reklámbevételek, amikor a zenét viszik, mint a cukrot.
További gond, hogy a felhasználók nem feltétlenül tolerálják, ha reklámok erdején kell átverekedniük magukat kedvenc zenéjükig, ezért akár hanyagolhatják is azt a site-ot, amely ezt teszi velük. Végül ha a kiadóknak mindegy is, hogyan jutnak pénzhez, a művészeknek már nem feltétlenül.
Amikor például Kurt Vonnegut megtudta, hogy a WOWIO internetes kiskereskedőnél úgy lehetett ingyen letölteni az egyik könyvét, hogy eközben a Verizon Communications reklámját kellett megnézniük a felhasználóknak, akkor így fakadt ki: Ez ízléstelen.
A WOWIO egyszerre ad választ a reklámozással kapcsolatos második és harmadik problémára. Mint vezetői mondják, a náluk megszerzett könyvek esetén csak harminc oldalanként kell egy-egy hirdetést "elviselniük" az olvasóknak. Ami a szerzők aggodalmát illeti, azzal kapcsolatban elmondták: az ingyenes hozzáférés lehetősége olyan olvasókhoz is eljuttathatja a könyveket, akiknek nem lenne rájuk pénze, azaz ez új olvasókat hozhat az íróknak.
Hogy végül sikeres lesz-e az ingyen zene reklámbámulásért üzleti modell, az kétséges. Az EMI vezetése úgy gondolja, ezzel kísérletet tesz arra, hogy alkalmazkodjék az ingyenes hozzáférés lehetőségének új világához, ám egyben megszerezze az alkotóit is kielégítő bevételeket.
Joe Mohen, a szoftveripar egyik veterán szakértője a minap úgy érezte, eljött az igazság pillanata: szembesítenie kell a zenekiadókat azzal, hogy esélytelen az illegális internetes ingyenes zeneletöltés ellen vívott harcuk. Egy a zeneipar guruival közösen tartott tanácskozáson a vita hevében egyszer csak feltette azt a kérdést, amelyet 19 éves, internetmániás gyerekétől hallott, amikor elmondta neki, hogy találkozik a kiadók képviselőivel. Miért nem adják ingyen a zenéiket? Megállt a kés a levegőben, de az első megrökönyödés helyét lassan átvette a felismerés, hogy a kölyöknek igaza van.
Minden szerzői jogvédelem alatt álló termék, zene, video, írásmű szerzője kénytelen szembenézni azzal, hogy alkotása könnyen másolható és terjeszthető az internet segítségével, anélkül, hogy ezután jogdíjat fizetnének. A kiadók eddig e tevékenység üldözésével kísérleteztek, és bár némi sikert elértek: néhány fáljmegosztó site-ot bezártak, néhány notórius feltöltőt bíróság elé állítottak, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy például 2005-ben 20 milliárd zeneszámot töltöttek le a világ internetezői illegálisan.
Azon a bizonyos tanácskozáson Mohen azt ajánlotta nekik: adják ingyen a zenéiket, videóikat, mégpedig oly módon, hogy a letöltést kínáló webhelyek reklámokat kapcsolnak hozzájuk. Az ezekből befolyó pénz nagyobb részét azután megkaphatják - ismerteti az új üzleti modell születésének történetét a Business Week.
Az új lehetőséggel az elsők között kezdett el kísérletezni a SpiralFrog nevű szolgáltató site. A vállalkozás zeneszámokat, videókat és - bizonyos korlátok között - könyveket ajánl ingyenes letöltésre reklámokkal alaposan teleszórt oldalain. Példáját követi mások mellett a T-Mobile International, amely az EMI kiadóval között szerződés alapján kínál 15 másodperces hirdetésekkel "ízesített" zenei klipeket felhasználóinak, vagy a YouTube, amely a Warner Music Grouppal kötött hasonló megállapodást.
A dolog egyszerűnek és ezért szépnek tűnik, de persze megvannak a hátulütői. Először is a reklámpiac sokkal hullámzóbb, mint az előfizetéseken vagy a bolti eladásokon alapuló értékesítés. Ez azt jelenti, hogy ha a hirdetőknek nincs pénzük vagy megváltozik a marketingstratégiájuk, akkor olyankor is visszaeshetnek a reklámbevételek, amikor a zenét viszik, mint a cukrot. További gond, hogy a felhasználók nem feltétlenül tolerálják, ha reklámok erdején kell átverekedniük magukat kedvenc zenéjükig, ezért akár hanyagolhatják is azt a site-ot, amely ezt teszi velük. Végül ha a kiadóknak mindegy is, hogyan jutnak pénzhez, a művészeknek már nem feltétlenül.
Amikor például Kurt Vonnegut megtudta, hogy a WOWIO internetes kiskereskedőnél úgy lehetett ingyen letölteni az egyik könyvét, hogy eközben a Verizon Communications reklámját kellett megnézniük a felhasználóknak, akkor így fakadt ki: Ez ízléstelen.
A WOWIO egyszerre ad választ a reklámozással kapcsolatos második és harmadik problémára. Mint vezetői mondják, a náluk megszerzett könyvek esetén csak harminc oldalanként kell egy-egy hirdetést "elviselniük" az olvasóknak. Ami a szerzők aggodalmát illeti, azzal kapcsolatban elmondták: az ingyenes hozzáférés lehetősége olyan olvasókhoz is eljuttathatja a könyveket, akiknek nem lenne rájuk pénze, azaz ez új olvasókat hozhat az íróknak.
Hogy végül sikeres lesz-e az ingyen zene reklámbámulásért üzleti modell, az kétséges. Az EMI vezetése úgy gondolja, ezzel kísérletet tesz arra, hogy alkalmazkodjék az ingyenes hozzáférés lehetőségének új világához, ám egyben megszerezze az alkotóit is kielégítő bevételeket.