Elképesztő karriert futott be a személyi számítógép, azaz a PC 25 évvel ezelőtti megszületése óta: megváltoztatta a mindennapi munkát és a magánéletet, ám a mai világ okos kütyüi mellett többé-kevésbé a kihalással küszködő dinoszaurusznak tűnik.

Éppen hogy lezárult az évtizedes harc a rockerek és diszkórajongók között, éppen hogy elhangzott Ronald Reagan amerikai elnök híres minősítése, miszerint a Szovjetunió a gonosz birodalma, és a 20 éves Diana hercegnő mézesheteit töltötte Charles herceggel, amikor megszületett a személyi számítógép őstípusa, a klasszikus IBM 5150-es PC. Akkor 1981 augusztusát írták.

A bőrönd formájú gép ára 1565 dollár volt, amiért cserébe elképesztő, 16 kilobájt memóriát, szalagos audiokazettáról beolvasó és arra kiíró adattárolót kapott a vevő, míg a floppymeghajtót opcionális extraként vásárolhatta meg. A gyártó sajtóanyagában külön felhívta a figyelmet a zölden foszforeszkáló betűkre, amelyek megkönnyítik az olvasást, illetve a könnyű kezelhetőségre, hiszen - mint a használati utasítás állította - a gép kezelésének tudnivalóit órákon belül elsajátíthatja a boldog felhasználó - idézi fel a nevezetes jubileumot a The Economist.

A kék rózsás cég korábban is próbálkozott asztali számítógépek piacra vitelével, de kudarcot vallott. Az 5150-es azonban a mai PC-k ősének tekinthető, mivel megtette az első lépést azon az úton, amelyen a személyi számítógép megszállott műszakiak játékszeréből laikusok mindennapi használati eszközévé vált. Érdekes módon ehhez a sikerhez a tőle megszokotthoz képest éppen ellenkező úton jutott el a fejlesztő cég. Az áttörést hozó szerkezet létrehozásához önálló csapatot hoztak létre, amely közvetlenül a legfőbb főnökségnek jelentett. Így nem kellett végigjárnia a nagyvállalat bonyolult hierarchiáját, nem volt kitéve a szakmai kötekedésnek, a bürokratikus betartásnak. A csoport munkáját nem kötötték szoros határidőhöz és merev büdzséhez, csupán egyetlen cél volt: létrehozni az olcsó számítógépet.

A fejlesztők éltek a lehetőséggel és megszegtek még két olyan szabályt, amelyet az IBM-hez hasonló nagyvállalatoknál illendő volt betartani. Nevezetesen: nem pusztán a kék rózsás cég által előállított alkatrészeket használtak fel, hanem bármit, amit megvehettek a nyilvános kiskereskedelmi forgalomban, illetve ahelyett hogy titokban tartották volna munkájukat, nagydobra verték azt, segítséget remélve bárkitől, aki hozzá tudott szólni a dologhoz. Amikor elkészültek a géppel, az IBM azt remélte, hogy öt év alatt 250 ezer darabot ad el belőle, ezzel szemben 1985-ig egymillió PC fogyott.

Ugyanakkor mindaz, ami a gyors sikerhez vezetett, egyben részben ki is húzta a szőnyeget az IBM alól. A gépben az Intel processzora ketyegett és Microsoft-szoftverrel lehetett használni - ezek fejlődése adta a további változások fő sodrát, így a gép feltalálója csak egy lehetett az informatika aranykorának haszonélvezői közül.

Bill Gates, a Microsoft akkor 25 éves "atyja" egy sajtónyilatkozatában 1982-ben megjósolta, hogy nem a hardver, hanem a szoftver lesz a számítástechnika új királya, és igaza lett. Ma számos új funkcióval bővíthetünk egy meglévő PC-t pusztán azzal, hogy más vagy további programokat telepítünk rá. Ahogy egy szakértő megfogalmazta: az asztali számítógép igen termékeny eszköz, azaz sokféle felhasználási lehetőség virágzik ki belőle. Ennek azonban nagy ára van: mivel az univerzális felhasználási lehetőség a célberendezéseknél bonyolultabb, nyitott technológiát igényel, a PC az egyik legkevésbé biztonságos és legkevésbé megbízható technikai eszköz a világon.

Részben ez a magyarázata annak, hogy sok funkció kezdi elhagyni az asztali számítástechnikát, és önálló berendezéseket keres magának. Ennek eredményeként a PC ma már nem az információs technológiák központja, hanem csupán egy a sok eszköz közül. Lehet e-mailezni hordozható BlackBerryvel, a digitális kamerákat közvetlenül lehet csatlakoztatni a nyomtatókhoz, a zenéket közvetlenül a lejátszókba is le lehet tölteni az internetről - mindez néhány éve még nem ment személyi számítógép nélkül. Egyszóval: az internet eléréséhez már nincs szükség asztali gépekre, a Google vagy az eBay pedig szinte bármilyen berendezésről elérhető. Ez hosszabb távon elvezethet oda, hogy a mindennapi, átlagos felhasználáshoz elegendő lesz egy buta hálózati komputer, egy terminál, amellyel az ember úgy veszi igénybe a számítástechnikai erőforrásokat, ahogy a vízszolgáltatást a mosdó csapjának kinyitásával.

E folyamatban lassan cserbenhagyják a PC-t régi barátai, a fejlesztők is. A Microsoft például saját videójáték-konzollal állt elő, set-top-boxokkal kísérletezik, amelyek bizonyos PC-funkciókat egyesítenének a tévével és az internettel, továbbá nemrégiben jelentette be Zune zenelejátszóját. Ez utóbbi az asztali számítástechnika egy másik nagy ikonjának, az Apple iPodjának az ellenfele lenne - miután e hordozható céleszközzel az almás cég is rugalmasan elszakadt korábbi egyetlen imázsától, a Macintosh számítógépek fejlesztésétől. Maga az IBM 2004-ben adta el PC-gyártó üzletágát a kínai Lenovónak.

Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a személyi számítógép meghalt volna. Évente 20 millió asztali gépet adnak el a világon, ami csúcsnak számít az elmúlt két és fél évtizedben. A PC rugalmassága még mindig azt jelenti, hogy bármilyen új funkciót hordozó szoftvert először asztali számítógépeken kezdenek el használni, különösen igaz ez az olyan bonyolult és folyton változó programcsomagokra, mint a vállalatirányítási rendszerek (ERP). Ugyanakkor az egyre újabb céleszközök megjelenése és az internet mint közmű használatának terjedése azt jelenti, hogy a PC-nek saját sarjaival kell megküzdenie.

Sok vállalkozás lovagolja meg az informatika 25 éve tartó nagy korszakát, ami a piac természete szerint azt jelenti, hogy a nagy emelkedéseket nagy zuhanások követhetik. Az Intel korábbi egyeduralmát az utóbbi időben erősen kikezdte az AMD, és a direkt értékesítési modelljével néhány éve minden korábbi hardvergyártót két vállra fektető Dell az elmúlt hónapokban nehéz időket él át. Még a Microsoft is búcsút mondhat az elmúlt évtizedek két számjegyű növekedésének. Egyik korábbi nagy riválisa, a grafikus alkalmazások királya - sok film komputeres animációval készült jeleneteinek atyja -, a Silicon Graphich csődvédelmet kért maga ellen és a 3Com, illetve a Novell pénzügyi eredményei sem úgy jönnek, ahogy azt a befektetők szeretnék. Az utóbbi például a hálózati eszközök úttörő fejlesztője volt, ám egyszer csak azzal találta magát szembe, hogy termékei olcsó, napi használati eszközök lettek.

Szakértők szerint sok cég azt hiszi, hogy ha valamivel kiugró piaci sikert ér el, az örökké tart, aztán szembesül a valósággal: csak egy vállalkozás a sok közül, amely könnyen eltűnhet a süllyesztőben.