SG.hu·
Bűnözőknek tartjuk a hackereket, de CD-t másolni legális
A Szonda-Ipsos kutatásában arra kereste a választ, hogy az emberek miként vélekednek a hackerekről, illetve egyéb elterjedt visszaélésekkel összehasonlítva milyen súlyosnak ítélik az újfajta számítógépes bűncselekményeket.
A számítógépes hálózatok biztonsági rendszereit kijátszó hackereket a lakosság több mint kétharmada tudatosan kárt okozó bűnözőnek tartja, ugyanakkor a válaszadók közel harminc százaléka szerint a kódfeltörőket és a számítógépes adattolvajokat nem a rossz szándék vezérli. A felmérés szerint a hackerek tevékenységét egy elenyésző kisebbség, alig négy százalék ítéli meg pozitívan, egyfajta rendszer elleni igazságos lázadásként.
A számítógépes visszaélések mindegyikénél, amelyekre a kutatás kitér, súlyosabbnak ítélnek a megkérdezettek egy táskalopást, amelyet a sorban a számítógépes adatlopás követ. Ennél egy fokkal kevésbé ítéljük el azokat, akik egy tömegközlekedési eszközön nem adják át az idősebbnek a helyet, de ennél is elnézőbbek vagyunk azokkal szemben, akik illegális szoftvereket használnak.
Még kisebb mértékben vált ki ellenszenvet, ha valaki illegálisan számol el személyes kiadásokat vállalati költségként, ha egészségesen megy betegállományba, vagy bliccel. Az illegális CD és DVD másolás pedig csak ezután következik a sorban, ennél kevésbé már csak a 10 000 forint alatti jövedelem eltitkolását ítélik el a megkérdezettek.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a szabályszegés megítélése annál szigorúbb, minél inkább konkrétan egy másik embertársunkra irányul (pl. táska eltulajdonítása, adatlopás valaki számítógépéről, nem adni át a helyet villamoson), ugyanakkor ahogy a károkozás alanya – például egy vállalat vagy nagyobb közösség formájában – eltávolodik és általánossá válik, annál enyhébben ítéljük meg a kihágás súlyosságát.
A fenti eredmények felvetik azt a kérdést is, hogy vajon a társadalom tagjai általában mennyire tájékozottak a számítógépes visszaélésekkel kapcsolatban, elképzelhető ugyanis, hogy hackerek szigorú megítélése részben a határozott hatósági fellépésekkel kapcsolatos médiavisszhangnak és az ebből következő nagyobb fokú tájékozottságnak köszönhető.
A felmérés szerint minél kisebb közösségben él a válaszadó, annál szigorúbban ítéli meg a kutatásban szereplő cselekményeket. A városokban és községekben élők a jegy nélküli utazást és az illegális szoftverhasználatot a fővárosiaknál lényegesen súlyosabb cselekedetnek tartják. Hasonlóan szigorúak a 65 évnél idősebbek, akik az ötfokú skálán minden vétséget akár 1-2 skálaértékkel is szigorúbban osztályoztak, mint a fiatalabb, elsősorban a 18 és 35 év közötti válaszadók.
A kutatás alapján megdőlni látszik az a közfelfogás is, hogy a magasabb iskolai végzettség fejlettebb erkölcsi ítélőképességgel jár együtt, ugyanis a megkérdezettek között a legfeljebb 8 általános iskolát végzettek minden vétséget súlyosabbnak ítéltek, mint a lényegesen elnézőbbnek bizonyuló diplomások. A két nem képviselői közül pedig – ha kismértékben is – minden felsorolt cselekedet osztályzásakor a nők bizonyultak szigorúbbnak, különösen az adócsalást és a bliccelést látják súlyosabb vétségnek a gyengébbik nem képviselői.
A számítógépes hálózatok biztonsági rendszereit kijátszó hackereket a lakosság több mint kétharmada tudatosan kárt okozó bűnözőnek tartja, ugyanakkor a válaszadók közel harminc százaléka szerint a kódfeltörőket és a számítógépes adattolvajokat nem a rossz szándék vezérli. A felmérés szerint a hackerek tevékenységét egy elenyésző kisebbség, alig négy százalék ítéli meg pozitívan, egyfajta rendszer elleni igazságos lázadásként.
A számítógépes visszaélések mindegyikénél, amelyekre a kutatás kitér, súlyosabbnak ítélnek a megkérdezettek egy táskalopást, amelyet a sorban a számítógépes adatlopás követ. Ennél egy fokkal kevésbé ítéljük el azokat, akik egy tömegközlekedési eszközön nem adják át az idősebbnek a helyet, de ennél is elnézőbbek vagyunk azokkal szemben, akik illegális szoftvereket használnak.
Még kisebb mértékben vált ki ellenszenvet, ha valaki illegálisan számol el személyes kiadásokat vállalati költségként, ha egészségesen megy betegállományba, vagy bliccel. Az illegális CD és DVD másolás pedig csak ezután következik a sorban, ennél kevésbé már csak a 10 000 forint alatti jövedelem eltitkolását ítélik el a megkérdezettek.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a szabályszegés megítélése annál szigorúbb, minél inkább konkrétan egy másik embertársunkra irányul (pl. táska eltulajdonítása, adatlopás valaki számítógépéről, nem adni át a helyet villamoson), ugyanakkor ahogy a károkozás alanya – például egy vállalat vagy nagyobb közösség formájában – eltávolodik és általánossá válik, annál enyhébben ítéljük meg a kihágás súlyosságát.
A fenti eredmények felvetik azt a kérdést is, hogy vajon a társadalom tagjai általában mennyire tájékozottak a számítógépes visszaélésekkel kapcsolatban, elképzelhető ugyanis, hogy hackerek szigorú megítélése részben a határozott hatósági fellépésekkel kapcsolatos médiavisszhangnak és az ebből következő nagyobb fokú tájékozottságnak köszönhető.
A felmérés szerint minél kisebb közösségben él a válaszadó, annál szigorúbban ítéli meg a kutatásban szereplő cselekményeket. A városokban és községekben élők a jegy nélküli utazást és az illegális szoftverhasználatot a fővárosiaknál lényegesen súlyosabb cselekedetnek tartják. Hasonlóan szigorúak a 65 évnél idősebbek, akik az ötfokú skálán minden vétséget akár 1-2 skálaértékkel is szigorúbban osztályoztak, mint a fiatalabb, elsősorban a 18 és 35 év közötti válaszadók.
A kutatás alapján megdőlni látszik az a közfelfogás is, hogy a magasabb iskolai végzettség fejlettebb erkölcsi ítélőképességgel jár együtt, ugyanis a megkérdezettek között a legfeljebb 8 általános iskolát végzettek minden vétséget súlyosabbnak ítéltek, mint a lényegesen elnézőbbnek bizonyuló diplomások. A két nem képviselői közül pedig – ha kismértékben is – minden felsorolt cselekedet osztályzásakor a nők bizonyultak szigorúbbnak, különösen az adócsalást és a bliccelést látják súlyosabb vétségnek a gyengébbik nem képviselői.