SG.hu
Egy afrikai kezdeményezés új frontot nyitott az internet kormányzásáról szóló vitában
Az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) egy nonprofit részvénytársaság, amelyet 1998-ban hoztak létre az internettel kapcsolatos feladatok ellátására, és főként a domainnév-rendszer, a domainnevek és az IP-címek politikájában játszik vezető szerepet.
Az internetirányítás kérdéseiben ritkán látott vitát váltott ki egy afrikai kezdeményezés és az azt támogató nemzetközi szervezet kapcsolata: az ICANN beismerte, hogy anyagi támogatást nyújtott Smart Africa nevű kezdeményezésnek, ugyanakkor egyértelműen elhatárolódott attól az ambiciózus javaslattól, amely állami szerepet javasolt az internet szabályozásában. (Az ICANN egy nonprofit részvénytársaság, amelyet 1998-ban hoztak létre az internettel kapcsolatos feladatok ellátására.) A szóban forgó koncepció, a Council of African Internet Governance Authorities (CAIGA) keretrendszer lényegében egy olyan új struktúra létrehozását szorgalmazza, amely Afrika képviseletét és befolyását hivatott erősíteni a globális internetirányítási fórumokon, és egyes elemeiben felülírná a meglévő, tagsági alapú döntéshozatalt Afrikában.
A CAIGA ötletgazdája a Smart Africa, amely 42 afrikai államot tömörít, és célja a digitális technológiák elterjesztésének felgyorsítása a kontinensen. A szervezet igazgatótanácsában állam- és kormányfők foglalnak helyet, ezért a CAIGA által felvetett intézményi újrarendezés komoly aggodalmat keltett az afrikai internetközösség egyes szereplőiben. A javaslat szerint a CAIGA szerepe az lenne, hogy „definiálja Afrika stratégiai céljait a globális internetirányítási testületekben (ICANN, ITU, IGF), és biztosítsa, hogy a kontinens hangja tükröződjön az erőforrásokkal és digitális szabályozásokkal kapcsolatos vitákban” - ahogy azt a Smart Africa az ICANN84 konferencián tartott bemutatójában is jelezte.
A CAIGA elfogadása azonban riadótt okozott a régió egyes szakértőinél és aktivistáinál. Amin Dayekh nigériai hálózati mérnök és internetirányítási aktivista a CAIGA-t „csendes puccsnak” nevezte, utalva arra, hogy a javaslat gyakorlatilag megfoszthatná az AFRINIC tagjait döntéshozatali jogkörüktől. Alice Munyua - aki korábban vezető pozíciókat töltött be az Internet Society-nél és az ICANN-nál - azt írta, hogy a CAIGA „egy új kormányzati és szabályozói hatalmi réteget képvisel, amely AFRINIC megválasztott testülete fölött helyezkedne el”. Az AFRINIC és a világ többi regionális internetnyilvántartó szervezete (RIR) több évtizede az alulról jövő döntéshozatali modellre épít: a tagok és érintettek közösen dolgoznak ki, vitatnak meg és szavaznak meg szabályokat. Egy, a régió fölé helyezett új irányító testület alapjaiban kérdőjelezné meg ezt a modellt, és árnyékot vetne az ICANN szerepére is.
Milton Mueller, a Georgia Institute of Technology Internet Governance Project alapítója hiányosnak nevezte a CAIGA-tervezet részletezését, és rámutatott, hogy a „Tanács” egy még nem létező, kipróbálatlan testület lenne, amelyet az afrikai államfők választanának ki, miközben hatáskörei nem egyértelműek. Mueller emlékeztetett arra is, hogy 2024-ben az ICANN és a Smart Africa együttműködési megállapodást írt alá, valamint egy projektmegállapodást, amely Smart Africa számára hosszú távú vízió és ütemterv kidolgozását írta elő az afrikai internetirányítás terén. Az ICANN a projektet 40 000 dollárral támogatta.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy Smart Africa jelölteket ajánlott egy AFRINIC-közgyűlési igazgatósági választáson, és a kilenc fős listából hét nyertes igazgató szerepelt Smart Africa javaslatai között. A szervezet a választási sikerét követően azt állította, hogy az eredmény elősegíti a CAIGA fejlesztési folyamatának előrehaladását. E kölcsönös érdekek és párhuzamok miatt többen arra a következtetésre jutottak, hogy az ICANN támogatása lényegében egy új, Afrikára vonatkozó internetirányítási keretrendszer elfogadását jelentheti, amely a régióra vonatkozóan eltérő szabályokat alkalmazna.
A nyilvános vita következtében november 18-án Kurt Lindqvist, az ICANN elnöke közleményt tett közzé, amelyben határozottan elhatárolta az ICANN-t a CAIGA-tervezettől. Kijelentette, hogy az ICANN nem támogatja a CAIGA-t, és hogy a Smart Africa-val kötött projektmegállapodás nem tartalmazott felhatalmazást az AFRINIC kormányzásának átalakítására, az AFRINIC módosítására vagy más RIR-struktúra kidolgozására a régió számára. Lindqvist hangsúlyozta, hogy a Smart Africa pénzügyi támogatása nem jelenti azt, hogy az ICANN „tulajdonjogot vagy felelősséget vállalna a tartalomért”, és párhuzamot vont a kutatások támogatásával, amikor a finanszírozó nem feltétlenül azonosítható a kutatási eredmények szerzőjeként. Újra megerősítette, hogy bármiféle afrikai internetirányítási változtatás csak a meglévő szabályokkal összhangban és AFRINIC-tagok jóváhagyásával történhet.
Lindqvist posztja azonban nem csillapította a feszültséget az ICANN-en belül: másnap az ICANN Non-Commercial Stakeholder Groupja (NCSG) - amely a nem kereskedelmi internetfelhasználókat és szervezeteket képviseli az ICANN politikai fórumain - levelet intézett Lindqvisthez és az ICANN igazgatóságához, felszólítva őket a Smart Africa-val fennálló kapcsolat és a CAIGA fejlesztésében vállalt szerep tisztázására. Az NCSG levelében a CAIGA és az ICANN részvételének kombinációját olyan precedensnek nevezte, amely alááshatja a közösség bizalmát és az ICANN kormányzati keretrendszerének integritását.
Lindqvist röviddel ezután újabb választ küldött, elismerve, hogy „nehéz lehet elkülöníteni a szerzői jog és a támogatás kérdését a finanszírozástól”, és ismét leszögezte, hogy az ICANN kapcsolatából nem következik a CAIGA elfogadása. Kiemelte továbbá, hogy az ICANN jelenleg az ICP-2 politikát érintő, a RIR-ekre vonatkozó felülvizsgálaton dolgozik. A második tervezet egyeztetései november 7-én zárultak, és ha a RIR-közösségek valóban azt szeretnék, hogy egy RIR olyan módon legyen kormányozható, amilyet a CAIGA javasol, akkor ezt az ICP-2 vitájában kell felvetni és értékelni.
A vita hevében Amin Dayekh LinkedIn-bejegyzésében Lindqvist magyarázatát „szégyenbe csomagolt bürokratikus nyelvezetnek” nevezte, és azt vetette fel, hogy az ICANN vajon „bezárja-e a koncepcionális ajtót a kormányok előtt, hogy részt vesznek az ICP-2 folyamatban”. Más szakértők ugyanakkor kevésbé valószínűnek tartják, hogy az ICP-2-t ilyen irányban sikerülne elfogadtatni, hiszen az RIR-ek és az ICANN közösségei hagyományosan hevesen ellenállnak a kívülről érkező politikai beavatkozásoknak. Ugyanakkor az internetirányítással foglalkozó forrásaink szerint az utóbbi évek eseményei példa nélküliek a feszültség és a politikai töltet tekintetében, ami eltér a korábbi, elsősorban műszaki kérdésekre koncentráló vitáktól.
Összességében a vitát az táplálja, hogy egy olyan szervezet, amely az internet központi technikai-vállalati infrastruktúráját és erőforrásainak elosztását felügyeli, hogyan viszonyuljon az állami szereplők növekvő igényeihez és a regionális szuverenitás követeléséhez. Az ICANN egyelőre igyekszik fenntartani a közösségi, alulról építkező politikai mechanizmust, de a Smart Africa támogatása és a CAIGA-ügy nyomán felerősödött aggodalmak rávilágítanak: az internet globális kormányzásának jövője egyre inkább politikai és geostratégiai kérdéssé válik, különösen Afrikában, ahol a digitális szuverenitás és a nemzeti érdekek egyre nagyobb szerepet kapnak.
Az internetirányítás kérdéseiben ritkán látott vitát váltott ki egy afrikai kezdeményezés és az azt támogató nemzetközi szervezet kapcsolata: az ICANN beismerte, hogy anyagi támogatást nyújtott Smart Africa nevű kezdeményezésnek, ugyanakkor egyértelműen elhatárolódott attól az ambiciózus javaslattól, amely állami szerepet javasolt az internet szabályozásában. (Az ICANN egy nonprofit részvénytársaság, amelyet 1998-ban hoztak létre az internettel kapcsolatos feladatok ellátására.) A szóban forgó koncepció, a Council of African Internet Governance Authorities (CAIGA) keretrendszer lényegében egy olyan új struktúra létrehozását szorgalmazza, amely Afrika képviseletét és befolyását hivatott erősíteni a globális internetirányítási fórumokon, és egyes elemeiben felülírná a meglévő, tagsági alapú döntéshozatalt Afrikában.
A CAIGA ötletgazdája a Smart Africa, amely 42 afrikai államot tömörít, és célja a digitális technológiák elterjesztésének felgyorsítása a kontinensen. A szervezet igazgatótanácsában állam- és kormányfők foglalnak helyet, ezért a CAIGA által felvetett intézményi újrarendezés komoly aggodalmat keltett az afrikai internetközösség egyes szereplőiben. A javaslat szerint a CAIGA szerepe az lenne, hogy „definiálja Afrika stratégiai céljait a globális internetirányítási testületekben (ICANN, ITU, IGF), és biztosítsa, hogy a kontinens hangja tükröződjön az erőforrásokkal és digitális szabályozásokkal kapcsolatos vitákban” - ahogy azt a Smart Africa az ICANN84 konferencián tartott bemutatójában is jelezte.
A CAIGA elfogadása azonban riadótt okozott a régió egyes szakértőinél és aktivistáinál. Amin Dayekh nigériai hálózati mérnök és internetirányítási aktivista a CAIGA-t „csendes puccsnak” nevezte, utalva arra, hogy a javaslat gyakorlatilag megfoszthatná az AFRINIC tagjait döntéshozatali jogkörüktől. Alice Munyua - aki korábban vezető pozíciókat töltött be az Internet Society-nél és az ICANN-nál - azt írta, hogy a CAIGA „egy új kormányzati és szabályozói hatalmi réteget képvisel, amely AFRINIC megválasztott testülete fölött helyezkedne el”. Az AFRINIC és a világ többi regionális internetnyilvántartó szervezete (RIR) több évtizede az alulról jövő döntéshozatali modellre épít: a tagok és érintettek közösen dolgoznak ki, vitatnak meg és szavaznak meg szabályokat. Egy, a régió fölé helyezett új irányító testület alapjaiban kérdőjelezné meg ezt a modellt, és árnyékot vetne az ICANN szerepére is.
Milton Mueller, a Georgia Institute of Technology Internet Governance Project alapítója hiányosnak nevezte a CAIGA-tervezet részletezését, és rámutatott, hogy a „Tanács” egy még nem létező, kipróbálatlan testület lenne, amelyet az afrikai államfők választanának ki, miközben hatáskörei nem egyértelműek. Mueller emlékeztetett arra is, hogy 2024-ben az ICANN és a Smart Africa együttműködési megállapodást írt alá, valamint egy projektmegállapodást, amely Smart Africa számára hosszú távú vízió és ütemterv kidolgozását írta elő az afrikai internetirányítás terén. Az ICANN a projektet 40 000 dollárral támogatta.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy Smart Africa jelölteket ajánlott egy AFRINIC-közgyűlési igazgatósági választáson, és a kilenc fős listából hét nyertes igazgató szerepelt Smart Africa javaslatai között. A szervezet a választási sikerét követően azt állította, hogy az eredmény elősegíti a CAIGA fejlesztési folyamatának előrehaladását. E kölcsönös érdekek és párhuzamok miatt többen arra a következtetésre jutottak, hogy az ICANN támogatása lényegében egy új, Afrikára vonatkozó internetirányítási keretrendszer elfogadását jelentheti, amely a régióra vonatkozóan eltérő szabályokat alkalmazna.
A nyilvános vita következtében november 18-án Kurt Lindqvist, az ICANN elnöke közleményt tett közzé, amelyben határozottan elhatárolta az ICANN-t a CAIGA-tervezettől. Kijelentette, hogy az ICANN nem támogatja a CAIGA-t, és hogy a Smart Africa-val kötött projektmegállapodás nem tartalmazott felhatalmazást az AFRINIC kormányzásának átalakítására, az AFRINIC módosítására vagy más RIR-struktúra kidolgozására a régió számára. Lindqvist hangsúlyozta, hogy a Smart Africa pénzügyi támogatása nem jelenti azt, hogy az ICANN „tulajdonjogot vagy felelősséget vállalna a tartalomért”, és párhuzamot vont a kutatások támogatásával, amikor a finanszírozó nem feltétlenül azonosítható a kutatási eredmények szerzőjeként. Újra megerősítette, hogy bármiféle afrikai internetirányítási változtatás csak a meglévő szabályokkal összhangban és AFRINIC-tagok jóváhagyásával történhet.
Lindqvist posztja azonban nem csillapította a feszültséget az ICANN-en belül: másnap az ICANN Non-Commercial Stakeholder Groupja (NCSG) - amely a nem kereskedelmi internetfelhasználókat és szervezeteket képviseli az ICANN politikai fórumain - levelet intézett Lindqvisthez és az ICANN igazgatóságához, felszólítva őket a Smart Africa-val fennálló kapcsolat és a CAIGA fejlesztésében vállalt szerep tisztázására. Az NCSG levelében a CAIGA és az ICANN részvételének kombinációját olyan precedensnek nevezte, amely alááshatja a közösség bizalmát és az ICANN kormányzati keretrendszerének integritását.
Lindqvist röviddel ezután újabb választ küldött, elismerve, hogy „nehéz lehet elkülöníteni a szerzői jog és a támogatás kérdését a finanszírozástól”, és ismét leszögezte, hogy az ICANN kapcsolatából nem következik a CAIGA elfogadása. Kiemelte továbbá, hogy az ICANN jelenleg az ICP-2 politikát érintő, a RIR-ekre vonatkozó felülvizsgálaton dolgozik. A második tervezet egyeztetései november 7-én zárultak, és ha a RIR-közösségek valóban azt szeretnék, hogy egy RIR olyan módon legyen kormányozható, amilyet a CAIGA javasol, akkor ezt az ICP-2 vitájában kell felvetni és értékelni.
A vita hevében Amin Dayekh LinkedIn-bejegyzésében Lindqvist magyarázatát „szégyenbe csomagolt bürokratikus nyelvezetnek” nevezte, és azt vetette fel, hogy az ICANN vajon „bezárja-e a koncepcionális ajtót a kormányok előtt, hogy részt vesznek az ICP-2 folyamatban”. Más szakértők ugyanakkor kevésbé valószínűnek tartják, hogy az ICP-2-t ilyen irányban sikerülne elfogadtatni, hiszen az RIR-ek és az ICANN közösségei hagyományosan hevesen ellenállnak a kívülről érkező politikai beavatkozásoknak. Ugyanakkor az internetirányítással foglalkozó forrásaink szerint az utóbbi évek eseményei példa nélküliek a feszültség és a politikai töltet tekintetében, ami eltér a korábbi, elsősorban műszaki kérdésekre koncentráló vitáktól.
Összességében a vitát az táplálja, hogy egy olyan szervezet, amely az internet központi technikai-vállalati infrastruktúráját és erőforrásainak elosztását felügyeli, hogyan viszonyuljon az állami szereplők növekvő igényeihez és a regionális szuverenitás követeléséhez. Az ICANN egyelőre igyekszik fenntartani a közösségi, alulról építkező politikai mechanizmust, de a Smart Africa támogatása és a CAIGA-ügy nyomán felerősödött aggodalmak rávilágítanak: az internet globális kormányzásának jövője egyre inkább politikai és geostratégiai kérdéssé válik, különösen Afrikában, ahol a digitális szuverenitás és a nemzeti érdekek egyre nagyobb szerepet kapnak.