Dojcsák Dániel
jeTson-Ház a Jövő Házában
A hétvégén megnyitotta a kapuit a T-Ház nevezetű cyber rémség a Jövő Házában, amivel a T-csoport, a Siemens és az IHM szeretné felvázolni, hogyan nézne ki egy lakás fél év múlva, ha minden elektroszemetet megvennénk bele, amit a telkó és konzumelektronikai cégek kínálnak.
Maga a kiállítás és a T-Ház is igen impozáns és, ahogy a prominensek ki is emelték, alig két hónap alatt 160 ezren látogatták már meg az interaktív múzeumot. A megnyitón Kovács Kálmán miután méltatta magát a Jövő Házát, részletesen elmesélte, hogyan is jöhetett létre és mi a célja a T-Háznak. Elmondása szerint nem egy Jetson lakást szerettek volna felépíteni és nem is ez történt, hiszen minden technika és megoldás, amit integráltak az úgynevezett Smart Home-ba, az már elérhető kereskedelmi forgalomban, vagy néhány szolgáltatás esetében éppen bevezetés előtt áll. A miniszter véleménye szerint nagyon fontos, hogy ezek a technológiák hiába kerülnek ma még horribilis összegbe, be kell mutatni az embereknek, mert amint tömeges igény mutatkozik ezekre a szolgáltatásokra és termékekre, áruk azonnal zuhanórepülésbe kezd és bármelyik hamar hétköznapjaink részévé válhat.
Straub Elek is tartott egy rövid megnyitó beszédet, melyben a miniszter szavait ismételte, másrészt eszköznek titulálta a Jövő Házát, melyhez a T-csoport igen erősen vonzódik és kötődik. Ezt a kötődést részükről a folyamatos innováció igénye motiválja, de ha szeretnénk lefordítani egyszerű nyelvre, akkor a piaci szempontokból egyébként is kötelező fejlesztéseiket mutatják meg a nagyközönségnek úgy, hogy azt nem az esti film reklámblokkjában tolják az emberek arcába, hanem egy kiállítás keretében. Végül Dr. Beke-Martos Gábor tartott egy szintén néhány mondatos üdvözlést, ami szintén nem okozott meglepetést. Korábbi írásainkban is megjelent a Siemens eltökélt szándéka, miszerint minél gyorsabban elterjeszti a Smart Home és a Smart Entertainment szolgáltatásokat és eszközöket a köztudatban, habár kereskedelmileg elterjedtnek szerintük is leghamarabb csak az évtized végén lesznek ezek nevezhetőek.
Belépve a T-Házba egy XXII. századi szingli lakás képe tárult elém, pedig családi fészeknek szánták. Persze nem lepődtem meg mikor annyi TFT monitort találtam beépítve a lakásba, mint ahány muskátli egy átlagos vidéki nagymama házában található. A teljesség igénye nélkül: két PC-hez csatolt LCD, egy óriás plazma, 6-8 kicsi TFT (olyan funkciót betöltve a falon, mint egy felfüggesztett kép), egy kijelző a hűtőn, 1-2 további a konyha részben, kettő a hálószobában és ha úgy vesszük, akkor még 1-1 a PDA-n és a mobilkészülékeken. Szerintem nem próbálja meg senki összeszámolni, hogy csak ez mennyi pénzbe kerül, mert akkor azt fogja gondolni, hogy ennek a realitása a közeljövő Magyarországán tömegesen teljességgel zéró.
Kütyük szintjén a klasszikus megoldások, mint a távirányítható háztartási gépek mellett egész érdekes megoldások kaptak helyet a házban. Persze nem az internetről kapcsolgatható villanyokra gondolok (ami ugye nélkülözhetetlen minden háztartásban), hanem mondjuk a plazma TV-n vagy bármelyik kliensen keresztül elérhető szolgáltatásokra. A Digitális TV nagyon korrekt megoldás, csak épp annyi baja van még jelenleg, hogy olyan minősége van, mint amilyen egy lopott kézikamerás mozifilm CD-s verziója. Ez nyilván javulni fog a későbbiekben a sávszélesség emeléssel, de a kábelszolgáltatóknak - ha másban nem is -, de abban igaza van, hogy a DSL a tévésugárzáson fog elhasalni.
A kép és videoszolgáltatások további palettájában a videokoferencia, videoüzenet, online téka és egyéb nyalánkságok szerepelnek. Szó, mi szó tényleg semmi újdonság, semmi meglepő nem volt, legalábbis olyan, ami ne szerepelt volna többször az SG hasábjain is. Talán a konyhában találtam egy olyan kütyüt ami új volt, mégpedig az intelligens sütő, aminek hálistennek nincs kijelzője - bár ez nem akkora gond hisz hűtőnek is van, illetve a konyha egésze is kapott egy saját kontroll panelt. A T-család szeleburdi lánya tehát meg tudta nézni a süti receptet és mikor mégsem ment a projekt, fel tudta videotelefonálni a nagyit, aki átlendítette a nehéz pillanatokon. A szuper T-nagyi ráadásul a család őrangyala is, hiszen az elfelejtett lámpákat, sütőket kikapcsolgatja, a mosogatógépet meg be. Ha lehetne online mosogatni, akkor azt is biztosan megcsinálná.
A családból hiányoltam a hacker unokatestvért, aki folyton felkapcsolja éjjel a villanyt és a legmeghittebb pillanatokban tesz be a fedélzeti mp3 lejátszóba egy kis trash metált. Vagy éppen kinyitja a gázt és felrobbantja az egész lakást. Valóban, a biztonságról egy szó sem esett, ellenben kiderült, hogy a rendszer teljesen szabadon online elérhető, tehát a man-in-the-middle támadások ellen tökéletesen védtelen. Mikor megnyitottam az SG címlapját egy hirtelen mozdulattal, az egyik kísérő azon nyomban lelőtte az ablakot, mielőtt még valami komolyabb galibát csinálok.
Átérve a hálószobába megpillantottam a forgatható franciaágyat, ami egyrészt megmozgatta kissé a fantáziámat, másrészt egy valódi igényre nyújt megoldást, miszerint nem baj, ha nem kell átrendezni az ágyat filmnézéshez, zenehallgatáshoz vagy épp pihenéshez, mert más irányban szeretünk aludni, mint amerre a TV van. A hálószobához az alap PDA mellett további irányító egységek is tartoztak tovább szolgálva a lusták kényelmét.
Őszintén szólva annak ellenére, hogy minden high-tech cucc láttán úgy csillog a szemem, mint egy óvodásnak aki először lát tűzoltóautót közelről, mégsem érzem azt, hogy a T-Ház több lenne egy koncepció-promóció kirakatnál. Aki nem ismeri, vagy nem tudja elképzelni hogyan működnek ezek a dolgok, az menjen el és nézze meg élőben, de szerintem a laikusok és az idegenkedők nem kerülnek közelebb ettől a XXI. századi megoldásokhoz, hanem csak megijeszti őket. Persze lehet rá legyinteni, de attól függetlenül az eszközök nagy része 20 éven belül minden jómódú családban biztosan alapfelszereltséggé válik.
Maga a kiállítás és a T-Ház is igen impozáns és, ahogy a prominensek ki is emelték, alig két hónap alatt 160 ezren látogatták már meg az interaktív múzeumot. A megnyitón Kovács Kálmán miután méltatta magát a Jövő Házát, részletesen elmesélte, hogyan is jöhetett létre és mi a célja a T-Háznak. Elmondása szerint nem egy Jetson lakást szerettek volna felépíteni és nem is ez történt, hiszen minden technika és megoldás, amit integráltak az úgynevezett Smart Home-ba, az már elérhető kereskedelmi forgalomban, vagy néhány szolgáltatás esetében éppen bevezetés előtt áll. A miniszter véleménye szerint nagyon fontos, hogy ezek a technológiák hiába kerülnek ma még horribilis összegbe, be kell mutatni az embereknek, mert amint tömeges igény mutatkozik ezekre a szolgáltatásokra és termékekre, áruk azonnal zuhanórepülésbe kezd és bármelyik hamar hétköznapjaink részévé válhat.
Straub Elek is tartott egy rövid megnyitó beszédet, melyben a miniszter szavait ismételte, másrészt eszköznek titulálta a Jövő Házát, melyhez a T-csoport igen erősen vonzódik és kötődik. Ezt a kötődést részükről a folyamatos innováció igénye motiválja, de ha szeretnénk lefordítani egyszerű nyelvre, akkor a piaci szempontokból egyébként is kötelező fejlesztéseiket mutatják meg a nagyközönségnek úgy, hogy azt nem az esti film reklámblokkjában tolják az emberek arcába, hanem egy kiállítás keretében. Végül Dr. Beke-Martos Gábor tartott egy szintén néhány mondatos üdvözlést, ami szintén nem okozott meglepetést. Korábbi írásainkban is megjelent a Siemens eltökélt szándéka, miszerint minél gyorsabban elterjeszti a Smart Home és a Smart Entertainment szolgáltatásokat és eszközöket a köztudatban, habár kereskedelmileg elterjedtnek szerintük is leghamarabb csak az évtized végén lesznek ezek nevezhetőek.
Belépve a T-Házba egy XXII. századi szingli lakás képe tárult elém, pedig családi fészeknek szánták. Persze nem lepődtem meg mikor annyi TFT monitort találtam beépítve a lakásba, mint ahány muskátli egy átlagos vidéki nagymama házában található. A teljesség igénye nélkül: két PC-hez csatolt LCD, egy óriás plazma, 6-8 kicsi TFT (olyan funkciót betöltve a falon, mint egy felfüggesztett kép), egy kijelző a hűtőn, 1-2 további a konyha részben, kettő a hálószobában és ha úgy vesszük, akkor még 1-1 a PDA-n és a mobilkészülékeken. Szerintem nem próbálja meg senki összeszámolni, hogy csak ez mennyi pénzbe kerül, mert akkor azt fogja gondolni, hogy ennek a realitása a közeljövő Magyarországán tömegesen teljességgel zéró.
Kütyük szintjén a klasszikus megoldások, mint a távirányítható háztartási gépek mellett egész érdekes megoldások kaptak helyet a házban. Persze nem az internetről kapcsolgatható villanyokra gondolok (ami ugye nélkülözhetetlen minden háztartásban), hanem mondjuk a plazma TV-n vagy bármelyik kliensen keresztül elérhető szolgáltatásokra. A Digitális TV nagyon korrekt megoldás, csak épp annyi baja van még jelenleg, hogy olyan minősége van, mint amilyen egy lopott kézikamerás mozifilm CD-s verziója. Ez nyilván javulni fog a későbbiekben a sávszélesség emeléssel, de a kábelszolgáltatóknak - ha másban nem is -, de abban igaza van, hogy a DSL a tévésugárzáson fog elhasalni.
A kép és videoszolgáltatások további palettájában a videokoferencia, videoüzenet, online téka és egyéb nyalánkságok szerepelnek. Szó, mi szó tényleg semmi újdonság, semmi meglepő nem volt, legalábbis olyan, ami ne szerepelt volna többször az SG hasábjain is. Talán a konyhában találtam egy olyan kütyüt ami új volt, mégpedig az intelligens sütő, aminek hálistennek nincs kijelzője - bár ez nem akkora gond hisz hűtőnek is van, illetve a konyha egésze is kapott egy saját kontroll panelt. A T-család szeleburdi lánya tehát meg tudta nézni a süti receptet és mikor mégsem ment a projekt, fel tudta videotelefonálni a nagyit, aki átlendítette a nehéz pillanatokon. A szuper T-nagyi ráadásul a család őrangyala is, hiszen az elfelejtett lámpákat, sütőket kikapcsolgatja, a mosogatógépet meg be. Ha lehetne online mosogatni, akkor azt is biztosan megcsinálná.
A családból hiányoltam a hacker unokatestvért, aki folyton felkapcsolja éjjel a villanyt és a legmeghittebb pillanatokban tesz be a fedélzeti mp3 lejátszóba egy kis trash metált. Vagy éppen kinyitja a gázt és felrobbantja az egész lakást. Valóban, a biztonságról egy szó sem esett, ellenben kiderült, hogy a rendszer teljesen szabadon online elérhető, tehát a man-in-the-middle támadások ellen tökéletesen védtelen. Mikor megnyitottam az SG címlapját egy hirtelen mozdulattal, az egyik kísérő azon nyomban lelőtte az ablakot, mielőtt még valami komolyabb galibát csinálok.
Átérve a hálószobába megpillantottam a forgatható franciaágyat, ami egyrészt megmozgatta kissé a fantáziámat, másrészt egy valódi igényre nyújt megoldást, miszerint nem baj, ha nem kell átrendezni az ágyat filmnézéshez, zenehallgatáshoz vagy épp pihenéshez, mert más irányban szeretünk aludni, mint amerre a TV van. A hálószobához az alap PDA mellett további irányító egységek is tartoztak tovább szolgálva a lusták kényelmét.
Őszintén szólva annak ellenére, hogy minden high-tech cucc láttán úgy csillog a szemem, mint egy óvodásnak aki először lát tűzoltóautót közelről, mégsem érzem azt, hogy a T-Ház több lenne egy koncepció-promóció kirakatnál. Aki nem ismeri, vagy nem tudja elképzelni hogyan működnek ezek a dolgok, az menjen el és nézze meg élőben, de szerintem a laikusok és az idegenkedők nem kerülnek közelebb ettől a XXI. századi megoldásokhoz, hanem csak megijeszti őket. Persze lehet rá legyinteni, de attól függetlenül az eszközök nagy része 20 éven belül minden jómódú családban biztosan alapfelszereltséggé válik.
