Berta Sándor
PC-n élvezhetetlenek a nagyfelbontású filmek
Szakértők szerint az első Blu-ray és HD-DVD lemezeken kiadott nagyfelbontású filmek számítógépes lejátszása könnyen kiábrándíthatja majd a felhasználókat az új formátumokból. Ennek oka az, hogy a mai videokártyákból hiányzik a filmek megtekintéséhez szükséges HDCP-kódoló.
A probléma gyökere, hogy a hollywoodi filmstúdiók még nem döntötték el egységesen, hogy alkalmaznak-e és ha igen, milyen másolásvédelmet. Ez a Blu-ray- és a HD-DVD- lemezek esetében az Advanced Access Content System (AACS) rendszer lehet, ennél létezik egy Image Constraint Token (ICT) képmódosító funkció. Ennek lényege a filmben lévő kód, amit a lejátszónak fel kell ismernie. Ha ez a digitális jel be van kapcsolva, akkor a lejátszó lekonvertálja az analóg jelet. Ennek célja, hogy biztosítsák a másolásvédelem megmaradását, mely az analóg csatolón át elveszne. Éppen ezért az analóg vonalon csak csökkentett képminőséget fognak nyújtani, hogy a kalózok ne jussanak hozzá a filmek nagyfelbontású változataihoz.
A rendszer alkalmazását támogatná többek között a Disney, a Warner Home Video, a Paramount és az NBC Universal is. A hardvergyártók tiltakoznak a token beépítése ellen, de az új AACS licenc már tartalmazni fogja a módszert, és azt minden készülék előállítójának, és minden szoftveres lejátszó kiadójának alá kell irnia. Azzal a problémával viszont nem számolnak a kiadók, hogy számtalan elsőgenerációs HDTV csak analóg jelet tud fogadni, így hiába vette meg valaki méregdrága nagyfelbontású készülékét, egy újgenerációs formátumon lévő filmet berakva csak a DVD-nél alig jobb minőséget fog látni.
Mindez azt jelenti, hogy a nagy felbontású filmeket a lehetséges felbontás helyett csupán negyedakkora méretben lehet majd megtekinteni. Ezzel pedig pont az az előny veszik oda, ami sokakat a Blu-ray- vagy a HD-DVD-filmek megvásárlására csábíthat.
A számítógépes lejátszás esetében az a probléma, hogy a mai videokártyák még nem támogatják, s jóllehet a filmek így is megtekinthetők lesznek a PC-s monitorokon, ám az élmény össze sem hasonlítható az eredeti nagy felbontású megjelenítéssel. A felbontás drasztikusan lecsökken: az 1920x1080 képpontos méret 960x540 pixelre redukálódik. Ez ugyan a szakemberek szerint még mindig 50 százalékkal nagyobb, mint a DVD-filmek esetében, azonban csupán 75 százaléka a beharangozott minőségnek.
Kérdés persze, hogy hányan szeretnék a Blu-ray- vagy a HD-DVD-lemezeket a számítógéppel lejátszani. A probléma nem oldható meg egykönnyen, mivel a ma kapható videókártyák egyike sem támogatja a HDCP-technológiát. A gyártók már évek óta ígérgetik ezt, de ehhez egy külön chipnek kellene lennie a videokártyákon. Az egészben csak az a dühítő és elgondolkoztató, hogy a HDCP-licencért a videokártya-gyártóknak csupán évi 15 ezer dollárt kellett volna fizetniük, ami kártyánként pár centre jön ki, s a HDCP chipek sem kerülnek hatalmas összegekbe. Úgy tűnik tehát, hogy a váltás tényleg a felhasználóknak kerül a legtöbbe.
A probléma gyökere, hogy a hollywoodi filmstúdiók még nem döntötték el egységesen, hogy alkalmaznak-e és ha igen, milyen másolásvédelmet. Ez a Blu-ray- és a HD-DVD- lemezek esetében az Advanced Access Content System (AACS) rendszer lehet, ennél létezik egy Image Constraint Token (ICT) képmódosító funkció. Ennek lényege a filmben lévő kód, amit a lejátszónak fel kell ismernie. Ha ez a digitális jel be van kapcsolva, akkor a lejátszó lekonvertálja az analóg jelet. Ennek célja, hogy biztosítsák a másolásvédelem megmaradását, mely az analóg csatolón át elveszne. Éppen ezért az analóg vonalon csak csökkentett képminőséget fognak nyújtani, hogy a kalózok ne jussanak hozzá a filmek nagyfelbontású változataihoz.
A rendszer alkalmazását támogatná többek között a Disney, a Warner Home Video, a Paramount és az NBC Universal is. A hardvergyártók tiltakoznak a token beépítése ellen, de az új AACS licenc már tartalmazni fogja a módszert, és azt minden készülék előállítójának, és minden szoftveres lejátszó kiadójának alá kell irnia. Azzal a problémával viszont nem számolnak a kiadók, hogy számtalan elsőgenerációs HDTV csak analóg jelet tud fogadni, így hiába vette meg valaki méregdrága nagyfelbontású készülékét, egy újgenerációs formátumon lévő filmet berakva csak a DVD-nél alig jobb minőséget fog látni.
Mindez azt jelenti, hogy a nagy felbontású filmeket a lehetséges felbontás helyett csupán negyedakkora méretben lehet majd megtekinteni. Ezzel pedig pont az az előny veszik oda, ami sokakat a Blu-ray- vagy a HD-DVD-filmek megvásárlására csábíthat.
A számítógépes lejátszás esetében az a probléma, hogy a mai videokártyák még nem támogatják, s jóllehet a filmek így is megtekinthetők lesznek a PC-s monitorokon, ám az élmény össze sem hasonlítható az eredeti nagy felbontású megjelenítéssel. A felbontás drasztikusan lecsökken: az 1920x1080 képpontos méret 960x540 pixelre redukálódik. Ez ugyan a szakemberek szerint még mindig 50 százalékkal nagyobb, mint a DVD-filmek esetében, azonban csupán 75 százaléka a beharangozott minőségnek.
Kérdés persze, hogy hányan szeretnék a Blu-ray- vagy a HD-DVD-lemezeket a számítógéppel lejátszani. A probléma nem oldható meg egykönnyen, mivel a ma kapható videókártyák egyike sem támogatja a HDCP-technológiát. A gyártók már évek óta ígérgetik ezt, de ehhez egy külön chipnek kellene lennie a videokártyákon. Az egészben csak az a dühítő és elgondolkoztató, hogy a HDCP-licencért a videokártya-gyártóknak csupán évi 15 ezer dollárt kellett volna fizetniük, ami kártyánként pár centre jön ki, s a HDCP chipek sem kerülnek hatalmas összegekbe. Úgy tűnik tehát, hogy a váltás tényleg a felhasználóknak kerül a legtöbbe.
