Berta Sándor
SACD és DVD-Audio - áttörésre várva
A SACD és a DVD-Audio elméletileg a világ két legjobb audiolemez-szabványa is lehetne. A legtöbb lejátszó támogatja őket, ám évek óta egyik formátum sem akar igazán elterjedni.
A Super Audio CD-t (SACD) a Sony és a Philips közösen fejlesztette ki, míg a DVD-Audio mellett leginkább a Panasonic kardoskodott. Technikailag nézve minden adott ahhoz, hogy a két formátum lekörözze a hagyományos audio-CD-ket. A SACD és a DVD-Audio is nagyobb frekvenciák megszólaltatására képes és nagyobb az elérhető dinamika is. A térhangzás tehát mind a két formátumba tartozó lemezeken jól visszaadható, ráadásul egyre több az olyan készülék, ami mind a két típusú lemezeket lejátssza. Ennek ellenére mégis rejtély, hogy sem a SACD-k, sem pedig a DVD-Audio korongok nem kelendők.
A szakemberek szerint pont az okozza a két szabvány vesztét, ami mindkettőnek az előnye is: a térhatású hangzás megszólaltatása. Egy Dolby Surround hangszórószett ugyanis nem olcsó mulatság. Ugyan mind az SACD, mind a DVD-Audio lejátszható egy hagyományos DVD-készüléken is, ám a sztereó hangszórókon finoman szólva nem igazán jönnek ki a térhatású hangok.
Noha bárki vásárolhat már akár Magyarországon is olcsó 5.1-es hangfal- vagy házimozi- rendszereket, van egy még nagyobb és jelentősebb probléma: kevés kiadó jelenteti meg az előadók műveit ilyen lemezeken. Ennek oka Part Weber, a Panasonic képviselője szerint az, hogy a nagy nemzetközi kiadók egyik formátumot sem támogatják igazán. Ezenkívül a két formátumnak nehéz felvennie a harcot az olyan népszerű konkurens formátumokkal, mint amilyen például az mp3. S jogos a kérdés: ha valakinek bőven elég az mp3, illetve annak a minősége, akkor minek költsön egy olyan lemezre, amely többe kerül, ráadásul nem biztos az sem, hogy a DVD-lejátszója meg tudja szólaltatni az azon lévő zenei anyagokat?
Úgy tűnik a Sonynak, a Philipsnek és a Panasonicnak meg kell elégednie azzal, hogy van két olyan formátum, ami lehet technikailag nagyon jó, ám mégsem lesz soha igazán elterjedt és népszerű. Megoldást talán a Dual Disc jelenthet, aminek az egyik oldala CD, a másik pedig DVD.
A Super Audio CD-t (SACD) a Sony és a Philips közösen fejlesztette ki, míg a DVD-Audio mellett leginkább a Panasonic kardoskodott. Technikailag nézve minden adott ahhoz, hogy a két formátum lekörözze a hagyományos audio-CD-ket. A SACD és a DVD-Audio is nagyobb frekvenciák megszólaltatására képes és nagyobb az elérhető dinamika is. A térhangzás tehát mind a két formátumba tartozó lemezeken jól visszaadható, ráadásul egyre több az olyan készülék, ami mind a két típusú lemezeket lejátssza. Ennek ellenére mégis rejtély, hogy sem a SACD-k, sem pedig a DVD-Audio korongok nem kelendők.
A szakemberek szerint pont az okozza a két szabvány vesztét, ami mindkettőnek az előnye is: a térhatású hangzás megszólaltatása. Egy Dolby Surround hangszórószett ugyanis nem olcsó mulatság. Ugyan mind az SACD, mind a DVD-Audio lejátszható egy hagyományos DVD-készüléken is, ám a sztereó hangszórókon finoman szólva nem igazán jönnek ki a térhatású hangok.
Noha bárki vásárolhat már akár Magyarországon is olcsó 5.1-es hangfal- vagy házimozi- rendszereket, van egy még nagyobb és jelentősebb probléma: kevés kiadó jelenteti meg az előadók műveit ilyen lemezeken. Ennek oka Part Weber, a Panasonic képviselője szerint az, hogy a nagy nemzetközi kiadók egyik formátumot sem támogatják igazán. Ezenkívül a két formátumnak nehéz felvennie a harcot az olyan népszerű konkurens formátumokkal, mint amilyen például az mp3. S jogos a kérdés: ha valakinek bőven elég az mp3, illetve annak a minősége, akkor minek költsön egy olyan lemezre, amely többe kerül, ráadásul nem biztos az sem, hogy a DVD-lejátszója meg tudja szólaltatni az azon lévő zenei anyagokat?
Úgy tűnik a Sonynak, a Philipsnek és a Panasonicnak meg kell elégednie azzal, hogy van két olyan formátum, ami lehet technikailag nagyon jó, ám mégsem lesz soha igazán elterjedt és népszerű. Megoldást talán a Dual Disc jelenthet, aminek az egyik oldala CD, a másik pedig DVD.
Bár lehet, hogy ez is hülyeség.