Az Európai Bizottság alelnöke éles kritikával illette azon nyugati cégeket, amelyek hallgatólagosan együttműködnek a kínai cenzúrával, és korlátozzák az ázsiai ország felhasználóinak lehetőségeit.

Margot Wallström internetes naplójában fejtette ki gondolatát a vállalatok tevékenységéről és felelősségéről, amelyet döntéseikben mindenképpen illene figyelembe venniük. Írásában elmarasztalta a Microsoftot, amiért beleegyezett a kínai naplók szűrésébe, pontosabban azon bejegyzések kiiktatásába, amelyekben a "szabadság", a "demokrácia" és az "emberi jogok" kifejezések szerepelnek. Hozzátette azonban, hogy nemcsak a redmondi szoftvercéget illeti kritika ebben a tekintetben, hanem más cégeket is, mint például a Google vagy a Yahoo.

A kínai kormányzat által alkalmazott cenzúra már tavaly is nagy visszhangot váltott ki, amikor kiderült, hogy a kommunista országban internetezők nem férnek hozzá a Google News minden egyes híréhez, sőt, az oldalt célzottan cenzúrázzák, hogy kiszűrjék a nemkívánatos kijelentéseket, gondolatokat. A kínai IT minisztérium szóvivője akkor tagadta egy ilyen intézkedés létezését, amit nyugodtan megtehetett, hiszen hamarosan olyan hírek láttak napvilágot, hogy maga a cég vezette be a korlátozást, elejét véve ezzel a hasonló kínai lépéseknek. Hasonlóan kényes ügybe keveredett a keresőcég Tajvan kérdésében, amikor (szándékosan, vagy véletlenül) Kína tartományaként tüntette fel a szigetországot internetes térképén.

A Microsoft esetében júniusban derült ki, hogy együttműködnek a kormányzattal és szűrik az akkor indított kínai nyelvű portált. A blogoknak helyt adó MSN Spaces ugyanis az MSN China portálhoz kapcsolódik, amely kiemelt figyelemben részesül a hatóságok részéről, mint a rendszerrel szembehelyezkedő személyek potenciális menedékhelye.

Wallström ezt a helyzetet most úgy jellemezte, hogy az érintett vállalatok feláldozzák etikai kódexüket a nagyobb profit érdekében, vagy eltérő, a politikai berendezkedéshez jobban illeszkedő kritériumokat alkalmaznak az egyes országokban. Éppen ezért a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem mellett most már a vállalatok felelősségének kérdésére is nagyobb figyelmet kíván fordítani. Kérdés, hogy az Európai Bizottság alelnökeként mennyiben tud változást kicsikarni ezen a téren.

Meglehetősen kényes témáról van itt szó, hiszen természetesen az európai országok, és maga az Unió is kapcsolatban áll Kínával, és a kapcsolattartás általában üzleti megállapodásokat is jelent. Ha pedig a tengerentúli cégeket a cenzúra támogatása miatt marasztaljuk el, hogyan kellene vélekednünk a katonai és kereskedelmi szerződésekről, amelyek bizonyos módon szintén az elnyomó rendszer támogatásaként foghatók fel?