Berta Sándor
A privát e-mailek nem valók az irodába
Egyre több vállalat korlátozza az alkalmazottai magán célú internethasználatát, hogy minél több értékes percet takarítson meg a munkaidőből. Természetesen ez sok dolgozónak nem tetszik. Így csak idő kérdése volt, hogy mikor robban ki egy vita ebben a kérdésben.
Akár precedens értékűnek is tekinthető egy német bíróság azon döntése, miszerint jogosnak ítélte meg, hogy egy cég azért bocsátotta el az egyik részlegvezetőjét, mert az a munkaidejében - a tiltások ellenére - 261 darab magán célú e-mailt küldött szét az ismerőseinek, barátainak, családtagjainak.
Birgit Ceplak, az Osztrák Munkaadói Kamara munkajogi specialistája szerint minden bizonnyal hasonló ítélet született volna Ausztriában is. Ráadásul a férfi azután is küldözgette még a magán célú elektronikus leveleket, hogy tudta: ez a tette szabályellenes, illetve miután a főnökei felszólították, hogy hagyja abba ezt a tevékenységét.
Az ügyben eljáró Frankfurti Munkaügyi Bíróság ítélete szerint egy ilyen esetben, amikor valaki "ennyire kisajátítja a saját magán céljaira a cég tulajdonában lévő rendszereket", még egy azonnali hatályú felmondás is jogos és törvényes lett volna.
A jogásznő szerint Ausztriában például különbséget tesznek ezekben az esetekben a között, hogy kifejezetten tiltva van a hasonló tevékenység, engedélyezve van-e, vagy esetleg nincs ilyesmiről megállapodás a munkaadó és a munkavállaló között. Ám, ha bármelyik is van érvényben, az utóbbi két megoldás közül, a munkavállalónak akkor sem szabad olyan mértékben magán célú e-maileket küldeni, hogy az már a munkavégzését veszélyezteti.
Birgit Ceplak szerint a legjobb megoldás, ha ebben a kérdésben megállapodnak egymással a munkaadók és a munkavállalók. Persze, ha tiltva van a privát célú e-mailezés, ám valakinek halaszthatatlan dolga van (orvoshoz kell mennie, vagy például egy hivatalba), akkor a cégek általában megértőek és eltekintenek a szankcióktól. Sőt, ilyen esetekben még az is engedélyezett, hogy a munkavállaló elhagyja a munkahelyét.
Ugyanez a helyzet az internetezéssel is. Gyakran lehetetlen megmondani, hogy hol a határ a magán célú és a céges internetezés között. Éppen emiatt itt is a legcélszerűbb megoldás, ha a vállalatok vezetői és alkalmazottai külön lefektetik az erre vonatkozó irányelveket, szabályokat.
Ám a munkaadóknak is vigyázniuk kell a túl kemény fellépéssel. Mint a jogásznő mondja, mindenkit csak akkor lehet elbocsátani, ha előtte legalább már egyszer figyelmeztettek, hogy szabályellenes dolgot tesz.
Birgit Ceplak példát is említett: egy alkalmazottat kirúgtak és a felmondási ideje alatt más munkahelyet keresett magának, a cégeknek pedig a vállalati számítógépről küldte el a jelentkezési kérvényét és önéletrajzát. A munkáltató ezek után azonnali hatállyal kirúgta. Ám a bíróság kimondta, hogy ez törvényellenes volt, még pedig azért, mert nem figyelmeztették az elbocsátás előtt arra, hogy ezt nem teheti meg.
Akár precedens értékűnek is tekinthető egy német bíróság azon döntése, miszerint jogosnak ítélte meg, hogy egy cég azért bocsátotta el az egyik részlegvezetőjét, mert az a munkaidejében - a tiltások ellenére - 261 darab magán célú e-mailt küldött szét az ismerőseinek, barátainak, családtagjainak.
Birgit Ceplak, az Osztrák Munkaadói Kamara munkajogi specialistája szerint minden bizonnyal hasonló ítélet született volna Ausztriában is. Ráadásul a férfi azután is küldözgette még a magán célú elektronikus leveleket, hogy tudta: ez a tette szabályellenes, illetve miután a főnökei felszólították, hogy hagyja abba ezt a tevékenységét.
Az ügyben eljáró Frankfurti Munkaügyi Bíróság ítélete szerint egy ilyen esetben, amikor valaki "ennyire kisajátítja a saját magán céljaira a cég tulajdonában lévő rendszereket", még egy azonnali hatályú felmondás is jogos és törvényes lett volna.
A jogásznő szerint Ausztriában például különbséget tesznek ezekben az esetekben a között, hogy kifejezetten tiltva van a hasonló tevékenység, engedélyezve van-e, vagy esetleg nincs ilyesmiről megállapodás a munkaadó és a munkavállaló között. Ám, ha bármelyik is van érvényben, az utóbbi két megoldás közül, a munkavállalónak akkor sem szabad olyan mértékben magán célú e-maileket küldeni, hogy az már a munkavégzését veszélyezteti.
Birgit Ceplak szerint a legjobb megoldás, ha ebben a kérdésben megállapodnak egymással a munkaadók és a munkavállalók. Persze, ha tiltva van a privát célú e-mailezés, ám valakinek halaszthatatlan dolga van (orvoshoz kell mennie, vagy például egy hivatalba), akkor a cégek általában megértőek és eltekintenek a szankcióktól. Sőt, ilyen esetekben még az is engedélyezett, hogy a munkavállaló elhagyja a munkahelyét.
Ugyanez a helyzet az internetezéssel is. Gyakran lehetetlen megmondani, hogy hol a határ a magán célú és a céges internetezés között. Éppen emiatt itt is a legcélszerűbb megoldás, ha a vállalatok vezetői és alkalmazottai külön lefektetik az erre vonatkozó irányelveket, szabályokat.
Ám a munkaadóknak is vigyázniuk kell a túl kemény fellépéssel. Mint a jogásznő mondja, mindenkit csak akkor lehet elbocsátani, ha előtte legalább már egyszer figyelmeztettek, hogy szabályellenes dolgot tesz.
Birgit Ceplak példát is említett: egy alkalmazottat kirúgtak és a felmondási ideje alatt más munkahelyet keresett magának, a cégeknek pedig a vállalati számítógépről küldte el a jelentkezési kérvényét és önéletrajzát. A munkáltató ezek után azonnali hatállyal kirúgta. Ám a bíróság kimondta, hogy ez törvényellenes volt, még pedig azért, mert nem figyelmeztették az elbocsátás előtt arra, hogy ezt nem teheti meg.
Így már elgondolkodtató. Nem?