Csinadratta, Linux mellett tüntetők és attrocitás ugyan nem volt, mégis érdekes és jellemzően magyar volt a Lurdy házban megrendezett hatodik Microsoft Technet konferencia, melyen szó esett biztonságról, Virtual PC-ről és üzemeltetési tapasztalatokról is.

Microsoft Technet Conference magyar módra. A célcsoport adott hát, én lennék az, nagy lélegzetet vesz az ember és belevág... Öltözékem szolíd eleganciát tükrözött, mellyel jobb helyekről azért kidobják az embert, de itt nem ütöttem el a tömegtől. A rendezvénynek a Lurdy ház adott helyet, a konferencia színhelye a multiplex mozi egyik terme volt. A helyszín bejáratánál fehér lepedőn fekete Microsoft felirat. A regisztrációs pulttól két lépésre volt található a büféasztal. A törzsközönség figyelmét megosztotta a büfénél felszolgált italok fogyasztása és a hostesslány szkennelése. A konferencia minden résztvevője kinézetre rendszergazdát formázott, így a nőkre vetett sóvár pillantások nem keltettek feltűnést.

A kötelező italmennyiség elfogyasztása után úgy döntöttem, elfoglalom méltó ülőhelyem a konferencia résztvevői számára lefoglalt moziteremben. A moziterembe vezető úton rögtönzött szakmai könyv árusításon vágott át az ember. A könyveket aranyárban mérik, meg hát az igazi rendszergazda nem vesz könyvet, vagy letölti az internetről, vagy egy rendszerösszeomlás után megtanulja. A kezdés előtt még gyorsan azt is átfutottam, mit is tartalmaz az ajándék Microtatyó: egy Computer Panoráma különkiadás, Microsoft jegyzettömb, TechNet CD és egy Linuxot más megvilágításba helyező, és a Microsoftot istenítő brosúrát, de az angol nyelvű eredetinek (www.microsoft.com/getthefacts) csak a kivonatát tartalmazza magyarra fordítva. Magára valamit is adó rendszergazda azért tud legalább angolul szakszöveget olvasni, de a Microsoftnál nem bízták a véletlenre a dolgot.

Hamarosan Schäffer András köszöntötte szakállas nyájassággal a résztvevőket. Az MS előadó munkatársak könnyedséget és nyitottságot sugárzó Bill Gates egyenruhában voltak. Mivel Gates a lazának szánt előadásait halványkék ingben, nyitott inggallérral, nyakkendő nélkül tartja, ezért minden MS munkatárs ebben leledzett. Schäffer első előadása "Barátunk a VirtualPC" volt. Az előadások előtt természetesen megkértek mindenkit arra, hogy mobil készülékét hatástalanítsa. Ennek ellénere voltak olyan rendkívül fontos személyek is, kik ezt a luxust nem engedhették meg maguknak. Ilyenkor az előadóval megegyező hangerejű társalgást élvezhettünk, melyben Lacival meg Bélával társalogtak a nagyon-nagyon fontos emberek.

Az előadás érdekessége témájában rejlett. A VirtualPC egy MS által megvásárolt termék átgyúrt verziója. Az eredeti termék szinte az összes MS operációs rendszer és sok Linux disztribúció emulációját tudta, de az átformált szoftver a Linux emulációt teljesen elfelejtette. Biztosan alakítottak is rajta, mivel véleményem szerint lassabb is lett. Bár az előadásban említettek gyorsítási tippeket, mindenképpen gyanús volt számomra, hogy a termék, mely 1700 MHz-en, 512 MB-tal kísértetiesen hasonlít egy mozgássérült csiga sebességére, az előadó gépén gyors és virgonc. Később észrevettem, hogy a gép 3 GHz-es 2 GB RAM-mal felszerelt monstre volt. Ja így más...

A következő előadás a "Microsoft SQL Server 2000 Desktop Engine" hangzatos címet viselte. A szakállas előadó megkérdezte, hogy kinek a gépén található MSDE. Miután túl kevesen tették fel a kezüket, meggyanúsította a többieket azzal, hogy azt sem tudják mi van a gépükön, mivel az Age of Empires is felrak ilyen komponenst.

Az ezutáni előadást Molnár Attila követte el, akinek halk hangja megnyugtatóan hatott ugyan, de nem volt átütő erejű. Hangos derültséget okozott, hogy nem tudott belépni a saját gépébe, mivel elfelejtette a jelszavát. Természetesen ezt kikerülve sikerült domaines bejelentkezéssel mégis belépni, de a másik profilban tárolt bemutatója elúszott, így demó nélkül maradtunk. A kínos helyzetet Schäffer oldotta meg azzal a felvetéssel, hogy majd visszatérünk rá, ha lesz rá idő - persze nem maradt. Molnár után újra Schäferhez került a labda "NTFRS és társai avagy Mitől köhög az AD?" és a "Hasznos holmik" Az előadáson előadta az AD replikáció varázslatot, vagyis egy adott könyvtár hirtelen egy másik DC-n is megjelent. Néhány apróbb felhasználói programot is bemutatott, melyeket legjobban szeret és az MS jól eldugta őket az adminok elől.

Az előadás végét már mindenki várta a kávészünet miatt. A hostess lányok az előadás vége felé beszivárogtak és testükkel állták el az egyik kijáratot. Természetesen amint besétáltak a terembe, a férfiarcok illő komolysággal és rettentő szaktudásról tanúbizonyságot tevő figyelemmel kísérték az előadás fennmaradó részét. A fennmaradó két kijáraton ömlött ki az éhes nép, és jó magyar szokás szerint azonnal a péksüteményes tálra vetették magukat és tornyokat emelve a tányéron versenyt ettek a többiekkel - félszemmel mindig azt nézve, maradt e még a tálcán fogyasztható finomság. Olyan voltam, mint a Forrest Gumpban az elnöki fogadáson a főszereplő: "Éhes nem voltam, de szomjas igen, ezért, mivel az üdítő ingyen volt, ittam".

A sütiszünet után egy picit idősebbnek tűnő úriember, Fischer Péter következett. Rendkívül élvezetesen tálalta azt a témát, melynek fedőneve "Corporate Error Reporting 2.0". A témaválasztás szerint a mindenki által fölöslegesnek tartott "Küldjük el a Microsoftnak a hibát" dialógusablakot saját hálózaton összegyűjthetjük, majd statisztikát készítve belőle, láthatjuk, hogy mi okoz a legtöbb felhasználónak problémát.

Arra a titokra is fény derült, mit is kezd a Microsoft az ilyen beküldött hibákkal. Statisztikát készítenek belőle és a legtöbbször előforduló hibákkal kezdenek foglalkozni. Persze ilyen szoftverhez csak az juthat hozzá, akinek van SA licence, és ilyen nem nagyon volt senkinek a teremben. Ezután a "Terminal Server 1." című előadása is, mely a rendkívül bonyolult és rendkívül unalmas MS licenceléssel foglalkozott. Nem irigyeltem az előadót, de azért mindent megtett azért, hogy az ebéd előtti utolsó előadáson mindenki ébren maradjon. A legmegdöbbentőbb az a része volt az előadásnak, mely szerint egy kliens gép második csatlakozása esetén a Terminal Server véletlenszerűen(!!!) kioszt egy 52 és 87 közötti számot a kliensnek, mely annyi napig enged csatlakozást, amekkora számot kapott. Mindig sejtettem, hogy az MS programozói vicces fiúk, de hogy ennyire...

A hostessek testükkel újra elállták az egyik kijáratot. A tömeg ezért nem ment át rajtuk, de a pocakot azért mindenki behúzta, amikor elment előttük. Mivel csak szendvicset és a szendvics után aprósüteményt lehetett enni, ezért talán egy embertől hallottam félfüllel, hogy hiányolja a melegételt, de aztán már nem beszélt, mert tele lett a szája szendviccsel. A feltűnően testes üzemeltetőkön kívül mindenki két pofazacskóra tömte az ételt, de voltak, akik nagy hangon szakmai dolgokat vitattak meg és enni is elfelejtettek. A forgatagból előtűnt egy-két ígéretes külsejű üzemeltető kollegina is, akikkel természetesen nem állt szóba egyetlen rendszergazda sem, hiszen minden rendszergazda szégyenlős, ha nőkről van szó, és nincs közte és a nő között IRC kapcsolat.

Az ebéd után Tóth Sándor beszélt egy témáról, melynek címe "Exchange 2003" volt, de elsősorban az Exchange biztonság területét körbejárva a 2003-ról nem sok szót ejtett. Az utolsó előadást Sárosi György tartotta "RPC over HTTP" címmel, melyben arra a lehetőségre készülünk fel, amikor egy felhasználó betér egy szállodába, ahol csak http/https protokollokat engedélyeznek. Bár manapság minden magára valamit is adó szálloda engedi azért a VPN kapcsolatot is, mindenesetre megismerkedtünk ezzel a lehetőséggel és persze minden hátrányával is.

A konferencia fináléjaként egereket, billentyűzeteket és egyéb apróságokat sorsoltak ki. A nyertesek döntő többsége a végét már nem várta meg, ezért egy-egy tárgyat ötször, hatszor is kisorsoltak. Úgy éreztem, hgoy az egész előadássorozatot végigkísérte az MS részéről egyfajta önirónia. Ahol lehetett, megemlítették a Linuxot, sőt, Schäfer még legjobb barátján, a VirtualPC-n egy Knoppixot is indított. Persze az, hogy egyáltalán elindult, elsősorban Klaus Knopper érdeme.