Rónai György
A gyártók szerint még nem jött el az üzemanyagcellák ideje
A Medis Technologies hordozható eszközökbe szánt üzemanyagcellákat fejleszt, azonban állítása szerint ezek az elemek egyelőre nem fogják megoldani ezen mobil gépek energiaválságát.
"Senki nem bízza el magát egyelőre. Hiába mondják azt tízévenként, hogy már csak 10 év, és a kezünkben lesz, még mindig nincs olyan kaliberű üzemanyagcella, ami valóban elvisz mondjuk egy autót" - mondta el Robert Lifton, a Medis Technologies elnöke. Többek között ő is jelen volt a World Economic Forum energiaügyi megbeszélésein.
Maga a Medis sem fog egyelőre komolyabb üzemanyagcellákat gyártani, hiszen a saját termékük is éppen hogy csak táplálni tud mobil eszközöket és hordozható médialejátszókat, de autókat, vagy számítógépeket már nem képes. Lifton elmondása szerint a termékük nem méretezhető át, hozzátéve, hogy az első működő készülékeket már májusban be fogják mutatni. A cég tervei szerint 30 dollár körüli áron teszi majd elérhetővé az üzemanyagcelláit, melyet mobiltelefonokba, hordozható médialejátszókba és digitális kamerákba szánnak. Ezen kívül minden egyes csere-cella - amely 12 órán át képes energiával ellátni például egy mobiltelefont - másfél dollár körüli áron lesz kapható.
A cég üzemanyagcellái lesznek várhatóan az elsők, amelyekkel a piacon találkozhatunk. A megoldás lényege egy elektrokémiai reakción alapul, amelyben valamiféle üzemanyagból egy oxidáns segítségével energia termelődik. Amerikában a hidrogén alapú cellákat elsőszámú megoldásként emlegetik, melyektől azt remélik, hogy amikor a század végén az emberiség kifogy a kőolajból, leváltják majd az autók motorjait. Meglepő módon egy 1,3 milliárd dolláros program keretében még Bush elnök is támogatja az üzemanyagcellák fejlesztését.
Több Japán cég is dolgozik már prototípusokon, sőt, a Toshiba állítása szerint már ilyennel működtetett laptopot is tesztel. A NEC abban ért el kiemelkedő sikereket, hogy hány milliwattot tud egy négyzetcentiméternyi reakciós felületen elérni, a francia-olasz ST Microelectronics pedig chipgyártási technológiákkal akarja hatékonyabbá tenni őket. Ezek az üzemanyagcellák azért környezetbarátabbak a hagyományos elemeknél, mert például nem tartalmaznak nehézfémeket. A cellák csupán elektromosságot, vizet és néhány esetben hőt termelnek. Lifton szerint pont itt van az egyik probléma, amit még a hidrogénes cellákban ki kell küszöbölni: a túlzott víz- és hőtermelés.
A cég szerint a kormányzatoknak egyelőre nem az üzemanyagcellákban kell látniuk az energiakrízis megoldását, hanem a takarékossági intézkedések reklámozásával kellene foglalkozniuk. Arra is rámutattak, hogy a hidrogénes energiacellák is csak akkor jelentenek majd áttörést, ha a hidrogént is hatékonyan tudják előállítani hozzájuk. A hidrogént egyébként szél- vagy napenergiával is ki lehet nyerni, vagy akár fosszilis anyagokból is előállítható, mint például a gáz.
A nagyobb üzemanyagcégek, mint például a Shell, már tárgyalásokba is kezdtek a kormányokkal, hogy az üzemanyagcellák számára szükséges gázt előállíthassa. A Shell előrejelzései szerint 30-40 éven belül a világ energiaszükségletének az 1/3-át fogják ilyen alternatív energiaforrásokkal lefedni, míg ma például a nap- és szélerőművek az energiatermelés kevesebb mint 1 %-át adják.
"Senki nem bízza el magát egyelőre. Hiába mondják azt tízévenként, hogy már csak 10 év, és a kezünkben lesz, még mindig nincs olyan kaliberű üzemanyagcella, ami valóban elvisz mondjuk egy autót" - mondta el Robert Lifton, a Medis Technologies elnöke. Többek között ő is jelen volt a World Economic Forum energiaügyi megbeszélésein.
Maga a Medis sem fog egyelőre komolyabb üzemanyagcellákat gyártani, hiszen a saját termékük is éppen hogy csak táplálni tud mobil eszközöket és hordozható médialejátszókat, de autókat, vagy számítógépeket már nem képes. Lifton elmondása szerint a termékük nem méretezhető át, hozzátéve, hogy az első működő készülékeket már májusban be fogják mutatni. A cég tervei szerint 30 dollár körüli áron teszi majd elérhetővé az üzemanyagcelláit, melyet mobiltelefonokba, hordozható médialejátszókba és digitális kamerákba szánnak. Ezen kívül minden egyes csere-cella - amely 12 órán át képes energiával ellátni például egy mobiltelefont - másfél dollár körüli áron lesz kapható.
A cég üzemanyagcellái lesznek várhatóan az elsők, amelyekkel a piacon találkozhatunk. A megoldás lényege egy elektrokémiai reakción alapul, amelyben valamiféle üzemanyagból egy oxidáns segítségével energia termelődik. Amerikában a hidrogén alapú cellákat elsőszámú megoldásként emlegetik, melyektől azt remélik, hogy amikor a század végén az emberiség kifogy a kőolajból, leváltják majd az autók motorjait. Meglepő módon egy 1,3 milliárd dolláros program keretében még Bush elnök is támogatja az üzemanyagcellák fejlesztését.
Több Japán cég is dolgozik már prototípusokon, sőt, a Toshiba állítása szerint már ilyennel működtetett laptopot is tesztel. A NEC abban ért el kiemelkedő sikereket, hogy hány milliwattot tud egy négyzetcentiméternyi reakciós felületen elérni, a francia-olasz ST Microelectronics pedig chipgyártási technológiákkal akarja hatékonyabbá tenni őket. Ezek az üzemanyagcellák azért környezetbarátabbak a hagyományos elemeknél, mert például nem tartalmaznak nehézfémeket. A cellák csupán elektromosságot, vizet és néhány esetben hőt termelnek. Lifton szerint pont itt van az egyik probléma, amit még a hidrogénes cellákban ki kell küszöbölni: a túlzott víz- és hőtermelés.
A cég szerint a kormányzatoknak egyelőre nem az üzemanyagcellákban kell látniuk az energiakrízis megoldását, hanem a takarékossági intézkedések reklámozásával kellene foglalkozniuk. Arra is rámutattak, hogy a hidrogénes energiacellák is csak akkor jelentenek majd áttörést, ha a hidrogént is hatékonyan tudják előállítani hozzájuk. A hidrogént egyébként szél- vagy napenergiával is ki lehet nyerni, vagy akár fosszilis anyagokból is előállítható, mint például a gáz.
A nagyobb üzemanyagcégek, mint például a Shell, már tárgyalásokba is kezdtek a kormányokkal, hogy az üzemanyagcellák számára szükséges gázt előállíthassa. A Shell előrejelzései szerint 30-40 éven belül a világ energiaszükségletének az 1/3-át fogják ilyen alternatív energiaforrásokkal lefedni, míg ma például a nap- és szélerőművek az energiatermelés kevesebb mint 1 %-át adják.