Franczy
Gyártásösszevonás az Intelnél
Az Intel a konkurens chipgyártókhoz hasonlóan mostanság mindent megtesz annak érdekében, hogy a különböző gyártási és működési költségeket minimalizálja, melynek ékes bizonyítéka, hogy a cég munkatársai a napokban bejelentették: az Intel a közeljövőben már a kommunikációs chipeket is ugyanazon gyártóüzemekben kívánja gyártani, mint amely üzemekben jelenleg még csak mikroprocesszorokat és flashmemóriákat gyártanak. Különböző források szerint az Intel immár több éve tervezi meglépni ezt a lépést, mely többek közt megkímélheti az Intelt attól, hogy egyes más chipgyártó cégekhez hasonlóan olyan helyzetbe kerüljön, hogy gyártási kapacitásának csak töredékét tudja kihasználni.
Egy a kornak megfelelő high-tech chipgyártó üzem felépítése és a megfelelő gyártóeszközökkel történő felruházása manapság a legjobb esetben is minimum 2 milliárd dollárba kerül, ami még a nagyobb cégeket is arra ösztönzi, hogy egymással összefogva, illetve alvállalkozóknak kiadva gyártassák különböző termékeiket, vagyis a gyártási és működési költségek leszorítása manapság elsődleges feladatnak számít a chipgyártók körében. Szakértők szerint az Intel számára a jövőben nem kis megtakarítást jelent majd, hogy immár a kommunikációs chipek is ugyanazon gyártóüzemekben készülhetnek, melyekben az eddigiekben kizárólag processzorok és flash memóriák készültek. Ugyancsak nagy fontossággal bír az a napokban tett Intel bejelentés, mely szerint az Intel a közeljövőben szilícium-germánium tranzisztorokat fog használni, mely nagy sebességű tranzisztorok többek közt a kommunikációs chipek esetében használatosak. Az eddigiekben egyébként az Intel még sohasem gyártott olyan chipeket, melyekben szilícium-germánium tranzisztorok kaptak volna helyet.
A világ legnagyobb chipgyártó cégeként nyilvántartott Intel 1999-ben kezdte meg a kommunikációs chipek piacán történő rendkívül agresszív előrenyomulását, vagyis éppen akkor, amikor a telekommunikációs piac a fénykorát élte. 1999 januárja óta az Intel nem kevesebb mint harminc telekommunikációs céget vásárolt fel magának, melyek nagy része Intel tulajdonba kerülését követően is saját maga gyártja chipjeit, kisebb részük pedig a TSMC-vel kötött gyártási szerződést.
Egy a kornak megfelelő high-tech chipgyártó üzem felépítése és a megfelelő gyártóeszközökkel történő felruházása manapság a legjobb esetben is minimum 2 milliárd dollárba kerül, ami még a nagyobb cégeket is arra ösztönzi, hogy egymással összefogva, illetve alvállalkozóknak kiadva gyártassák különböző termékeiket, vagyis a gyártási és működési költségek leszorítása manapság elsődleges feladatnak számít a chipgyártók körében. Szakértők szerint az Intel számára a jövőben nem kis megtakarítást jelent majd, hogy immár a kommunikációs chipek is ugyanazon gyártóüzemekben készülhetnek, melyekben az eddigiekben kizárólag processzorok és flash memóriák készültek. Ugyancsak nagy fontossággal bír az a napokban tett Intel bejelentés, mely szerint az Intel a közeljövőben szilícium-germánium tranzisztorokat fog használni, mely nagy sebességű tranzisztorok többek közt a kommunikációs chipek esetében használatosak. Az eddigiekben egyébként az Intel még sohasem gyártott olyan chipeket, melyekben szilícium-germánium tranzisztorok kaptak volna helyet.
A világ legnagyobb chipgyártó cégeként nyilvántartott Intel 1999-ben kezdte meg a kommunikációs chipek piacán történő rendkívül agresszív előrenyomulását, vagyis éppen akkor, amikor a telekommunikációs piac a fénykorát élte. 1999 januárja óta az Intel nem kevesebb mint harminc telekommunikációs céget vásárolt fel magának, melyek nagy része Intel tulajdonba kerülését követően is saját maga gyártja chipjeit, kisebb részük pedig a TSMC-vel kötött gyártási szerződést.