Franczy

Zöld jelzést kapott a "10 Gigabit Ethernet" szabvány

Elfogadták az első, kifejezetten üvegszál-alapú Ethernet szabványt, mely szakértők szerint várhatóan számos vadonatúj Ethernet termék megjelenését vonja maga után.

Az IEEE (Institute of Electrical and Electronic Engineers) 802.3-as hálózati szabványokkal foglalkozó csoportja zöld jelzést adott a 802.3ae típusjelzésű új hálózati szabványnak, mely lényegében nem más, mint egy 10 Gbit/s-os adatátviteli sebességet lehetővé tevő Ethernet szabvány. Szakértők szerint a 802.3ae egy rendkívül kiforrott technológia, melyről az elmúlt héten Atlantában megrendezett Supercomm szakkiállítás keretein belül az érdeklődők már meg is győződhettek, ugyanis ezen kiállításon huszonnégy cég demonstrálta az új szabványban rejlő lehetőségeket. Ezzel együtt minden jel arra mutat, hogy a 802.3ae szabvány csak viszonylag lassan fog elterjedni, ugyanis teljes mértékben üvegszálas kábelekre épül, vagyis elmondható, hogy a vállalati LAN-okban (Local Area Network) sokáig még fehér hollónak fog számítani.

Mivel a most elfogadott 802.3ae szabvány teljes mértékben üvegszálas adatátviteli rendszerekre épül, széles körben történő elterjedésének elsősorban anyagi, illetve infrastrukturális akadályai lesznek. Szakértők szerint a 802.3ae szabványt eleinte elsősorban azon MAN-okban (Metropolitan Area Network) fogják alkalmazni, ahol a megfelelő üvegszálas infrastruktúra már most rendelkezésre áll. A 802.3ae egyébként abból a szempontból mindenképpen rossz időpontban debütál, hogy az általános gazdasági válság káros hatásait nyögő telekommunikációs piac most nincs éppen a legjobb helyzetben, azonban szakértők szerint csak idő kérdése, és a 802.3ae mindenképp beváltja majd a hozzáfűzött reményeket.

A múlt héten megrendezett atlantai Supercomm szakkiállításon olyan nagy és neves cégek mutatták be saját, 802.3ae szabvánnyal kompatibilis eszközeiket, mint például az Agilent, az Enterasys, az Extreme Networks, a Foundry, az Intel, vagy a Nortel Networks. Az említett gyártók egyébként a 10 Gigabit Ethernet Alliance nevezetű ipari szövetség által rendezett bemutató keretein belül termékeik egymás közötti működését is demonstrálták, és szakértők szerint minden a legnagyobb rendben folyt az új technológia bemutatkozása kapcsán.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • mir #28
    ezt ismerem.
    ez man.
    és 1 vezérjeles.
  • Rive #27
    Valóban nem vagyunk annyira híresek :)

    Szöget ütött a fejembe, hogy valami olyan, amit Te forszírozol, mintha már létezett volna:
    http://www.iol.unh.edu/training/fddi/htmls/

    Szóval, vezérjeles gyűrű, 100MBit. Drága, alig-alig telepítenek uj rendszereket.

    De az ötlet jó volt...
  • mir #26
    ezzel nem titeket akartalak minősíteni(vagy megsérteni) de nemtom, a sztaki miket csinál, de annyira nem híres chiptervező, mint pl az ali vagy a via...
  • mir #25
    na jó...de ha valamiféle cégnek mondjuk van nagy jártassága a beáyazottrendszertervezésben, vagy USB chipek tervezésében, vagy valami ilyesmi, akkor nekik nyilván nem jelentene akkora problémát...(szerintem ez még kzel-stávol sehol sincsen 1 jobbfajta router bonyolutságához képest...)
    na mind1.
    én nem értek hozzá, csak gondolataimat osztom meg.
  • Rive #24
    Így leírva valóban nem tűnik bonyolultnak - már megpróbáltunk összehozni egy hasonló elrendezésű ketyerét, bár ott nem a token-kiosztás volt a feladat, hanem a transzparens real-time csomagszűrés, egy harmadik, speciális IC-vel.
    A vége az lett, hogy meghagytunk mindent külön-külön kártyán, és inkább a kernelen keresztül próbáljuk összehangolni a cuccot, mert a másik változat nem csak költségvetésileg rémálom...
  • Rive #22
    Épp ez az... A két dolog kizárja egymást: ha külön vezérlőchipet (áramkört) használsz, firmware-el, akkor a sebességnek lőttek...

    A tokenek ebben a világban borzasztó sérülékenynek számítanak: nagy sebességnél nincs idő a csomagok hibáival foglalkozni, pláne nincs idő egy elveszett token miatt másodpercenként ujra meg ujra inicializálni a rendszert.

    Ha nagy sebességet akarsz, akkor a kezdeti paraméterek beállítása után mindennek teljesen automatikusan kell mennie, semmiféle szoftveres közreműködésnek helye nincs.
  • mir #21
    ha van 1 vezérlőtoken(azaz 1 első token) akkor a többi kiosztását már nem kellene teljesen autómatikusan a gépre bízni, a vezérlőchip-be épített kis belső algoritmus is végezhetné(persze az már csak 1 Firmaware-ben található algoritmus lenne, amit a vezérlőchip futtat, tehát nem kell több tranyó, csak 1 kicsit bonyolultabb Firmware)
  • Rive #20
    A sok token elosztása még nagyobb problémákat vet fel, mint az egy token...

  • mir #19
    miért nem lehet több token?(tudom, hogy a szabványban csak 1 van, de ha mondjuk n kártyára jutna n/2-1 token, akkor még mindíg nem lenne ütközés, de a sávszélesség igencsak megnőne... csak az amúy nem használt vezetékek is használva lennének persze ez nem megoldható, ha a tokenring tulajdonképpen 1 BUSZ vezérlőátadással... nem tudom, milyen a fizikai megvalósítás. 2 kapu van-e 1 kártyán, meg hasonlók...
  • Rive #18
    A routerekben nem csak a spec proci van, hanem egy oprendszer is: az meg nagyon belassít. Az alkalmazott processzor csak _támogatja_ az IP csomagokkal végzett bűvészkedést, de a routing program-funkció.
    Nagysebességű hálózatoknál emiatt jön be az, hogy:
    1. a hálózat nem IP alapú
    2. A csomagméretek rögzítettek
    3. a nagysebességű vonal forgalmát multiplexeléssel osztják akkora töredékekre, amikkel már elbír egy-egy SW router: az IP-csomagok átalakítása ezekben történik.

    Nagy sebességnél csak a HW irányítás megy, azt pedig _nagyon_ nehéz IP alapon megvalósítani.

    Mire a token-ringet működőképessé pofozták, addigra az állapotábrája majd' százszor akkora lett, mint az ethernet-é. Elérte azt a bonyolultságot, hogy mikrovezérlő nélkül már nem lehetett gazdaságosan megvalósítani - ez pedig a későbbiekben túl erős korlátot jelentett a sebesség növelésével szemben.

    Ez a bonyolultság annak a a következménye, hogy a hálózat rugalmasságának megőrzése miatt el akarták kerülni a központ irányítást, és nem szerették volna, hogy egy-egy állomás meghibásodása esetén az egész rendszer behaljon. Hiába no, az automatizált szerelőcsarnokoban nagyon nagy károk tudnak keletkezni, ha a hálózat tönkremegy...

    Figyelniük kellett arra is, hogy egy-egy hibát hogyan lehet észlelni, és a hiba -vagy ujraindulás- után a rendszer hogyan tudja magát ujrakonfigurálni. (PL.:csak egy token létezhet egy hálózatban... Ha a kártyák egyszerre indulnak, melyiké lehet a token? És ez csak egy probléma a sok közül...)