Rive#18
A routerekben nem csak a spec proci van, hanem egy oprendszer is: az meg nagyon belassít. Az alkalmazott processzor csak _támogatja_ az IP csomagokkal végzett bűvészkedést, de a routing program-funkció.
Nagysebességű hálózatoknál emiatt jön be az, hogy:
1. a hálózat nem IP alapú
2. A csomagméretek rögzítettek
3. a nagysebességű vonal forgalmát multiplexeléssel osztják akkora töredékekre, amikkel már elbír egy-egy SW router: az IP-csomagok átalakítása ezekben történik.
Nagy sebességnél csak a HW irányítás megy, azt pedig _nagyon_ nehéz IP alapon megvalósítani.
Mire a token-ringet működőképessé pofozták, addigra az állapotábrája majd' százszor akkora lett, mint az ethernet-é. Elérte azt a bonyolultságot, hogy mikrovezérlő nélkül már nem lehetett gazdaságosan megvalósítani - ez pedig a későbbiekben túl erős korlátot jelentett a sebesség növelésével szemben.
Ez a bonyolultság annak a a következménye, hogy a hálózat rugalmasságának megőrzése miatt el akarták kerülni a központ irányítást, és nem szerették volna, hogy egy-egy állomás meghibásodása esetén az egész rendszer behaljon. Hiába no, az automatizált szerelőcsarnokoban nagyon nagy károk tudnak keletkezni, ha a hálózat tönkremegy...
Figyelniük kellett arra is, hogy egy-egy hibát hogyan lehet észlelni, és a hiba -vagy ujraindulás- után a rendszer hogyan tudja magát ujrakonfigurálni. (PL.:csak egy token létezhet egy hálózatban... Ha a kártyák egyszerre indulnak, melyiké lehet a token? És ez csak egy probléma a sok közül...)