Franczy
High-tech biatlon a téli olimpián
A téli olimpiák történetében a sportolók először idén vehetik igénybe a fejlett technológiai ipar legújabb vívmányait, ugyanis a biatlonosok és edzőik a biatlonosok bokájára csatolt elektronikus eszköz használatával villámgyorsan értesülhetnek arról, hogy a sportoló a versenypálya egyes rövidebb szakaszain milyen részidőt ért el. Szakértők szerint ezen újfajta berendezések használata révén a sportolók a versenyek össztávját tekintve sokkal jobban teljesíthetnek mint korábban, ugyanis az adott szakaszokon elért részidők pontos ismeretében a biatlonosok edzőikkel közösen minden eddiginél kiválóbb versenystratégiát alakíthatnak ki. Az ilyen és ehhez hasonló elektronikus eszközök használata a nyári olimpiai játékok esetében egyébként nem újdonság, ugyanis a maratonfutók a közelmúltban már használtak ilyen jellegű high-tech eszközöket.
Az eddigi téli olimpiákon a biatlonosok versenypályán elért részidejeit az edzők általában teljesen manuális módszerekkel, azaz stopperóra segítségével mérték. Az eddigiekben bevett szokás volt, hogy a főedző a pálya közepén állva mérte versenyzője idejeit, majd a mért eredményeket rádióvevő segítségével egyeztette a pálya egyéb részein elhelyezkedő segédedzőkkel. A sportoló versenystratégiáját ezt követően gyors fejszámolással és rádióvevőn keresztül történő egyeztetés révén alakították ki az edzők, majd az így kiötölt stratégiát a főedző általában egyszerűen bekiabálta a versenyzőnek, vagyis a módszer korántsem volt high-technek nevezhető, hiszen az emberi tévedés lehetősége számtalanszor szerepelt benne.
A mostani téli olimpián a biatlonosok és edzőik dolga sokkal könnyebbé vált, ugyanis a pályák környékén alkalmazott vezeték nélküli hálózati megoldások és elektronikus berendezések szinte mindent megtesznek helyettük, már ami a stratégia kialakítását illeti, ugyanis egyelőre szerencsére még nem high-tech robotok sportolnak a biatlonosok helyett. A rendszer lényege, hogy a pálya számos pontján fotocellás érzékelőket helyeznek el, ezenkívül a sportolók bokájára erősített jeladó rögzíti a különböző részidőket és minden egyéb kiegészítő információt, végül pedig a sportolóval kapcsolatos összes adat megjelenik az edző hordozható számítógépén, aki ezek után pillanatok alatt össze is állíthatja a sportoló aktuális versenystratégiáját. Az először a mostani téli olimpián használatos rendszer a 802.11-es vezeték nélküli hálózati szabványra épül, mely szabványról a közelmúltban többször is bebizonyosodott, hogy számos biztonsági rést tartalmaz, így a sportolóknak és edzőiknek abban kell bízniuk, hogy egyetlen rosszindulatú hacker sem szemeli ki őket célpontnak.
Az eddigi téli olimpiákon a biatlonosok versenypályán elért részidejeit az edzők általában teljesen manuális módszerekkel, azaz stopperóra segítségével mérték. Az eddigiekben bevett szokás volt, hogy a főedző a pálya közepén állva mérte versenyzője idejeit, majd a mért eredményeket rádióvevő segítségével egyeztette a pálya egyéb részein elhelyezkedő segédedzőkkel. A sportoló versenystratégiáját ezt követően gyors fejszámolással és rádióvevőn keresztül történő egyeztetés révén alakították ki az edzők, majd az így kiötölt stratégiát a főedző általában egyszerűen bekiabálta a versenyzőnek, vagyis a módszer korántsem volt high-technek nevezhető, hiszen az emberi tévedés lehetősége számtalanszor szerepelt benne.
A mostani téli olimpián a biatlonosok és edzőik dolga sokkal könnyebbé vált, ugyanis a pályák környékén alkalmazott vezeték nélküli hálózati megoldások és elektronikus berendezések szinte mindent megtesznek helyettük, már ami a stratégia kialakítását illeti, ugyanis egyelőre szerencsére még nem high-tech robotok sportolnak a biatlonosok helyett. A rendszer lényege, hogy a pálya számos pontján fotocellás érzékelőket helyeznek el, ezenkívül a sportolók bokájára erősített jeladó rögzíti a különböző részidőket és minden egyéb kiegészítő információt, végül pedig a sportolóval kapcsolatos összes adat megjelenik az edző hordozható számítógépén, aki ezek után pillanatok alatt össze is állíthatja a sportoló aktuális versenystratégiáját. Az először a mostani téli olimpián használatos rendszer a 802.11-es vezeték nélküli hálózati szabványra épül, mely szabványról a közelmúltban többször is bebizonyosodott, hogy számos biztonsági rést tartalmaz, így a sportolóknak és edzőiknek abban kell bízniuk, hogy egyetlen rosszindulatú hacker sem szemeli ki őket célpontnak.