SG.hu
Az emberek nem fizetnének a műholdon keresztüli telefonálásért
Ötből két mobiltelefon-előfizető nem hajlandó többletet fizetni a közvetlen műholdas szolgáltatásokért, ami elgondolkodtató lehet azon szolgáltatók számára, akik továbbra is pénzt pumpálnak az infrastruktúra kiépítésébe.
Nagy verseny folyik a mobiltelefonok műholdas kapcsolatának lehetővé tételéért folytatott versenyről, melynek célja, hogy a cégek lefedettséget biztosítsanak a városoktól távoli területeken, ahol nincs a közelben mobilhálózat. A GSM Association (GSMA), a mobilhálózat-üzemeltetők érdekeit világszerte képviselő iparági szervezet tíz országban 1000 embert kérdezett meg arról, hogy mekkora többletkiadást fogadnának el a mobiltarifájukban, ha az a műholdas összeköttetést is tartalmazná. Mintegy 40 százalékuk azt mondta, hogy semmivel nem fizetne többet ezért a képességért. A fennmaradó 32 százalék csak 5 százalékos többletet lenne hajlandó fizetni; 17 százalék azt mondta, hogy akár 10 százalékos többletet is hajlandó lenne fizetni, és csak 4 százalék volt hajlandó 20 százalékkal növelni a tarifáját.
A GSMA ezt pozitívan értékelte, mondván, hogy a számok azt mutatják, hogy az emberek átlagosan 60 százaléka hajlandó többet fizetni a meglévő számláin felül. A kereskedelmi szervezet szerint még a tarifák 5 százalékos emelése is jelentősen növelné az egy felhasználóra jutó átlagos bevételt "a mobilszolgáltatók teljes ügyfélkörére vetítve." A szervezet szerint "ha megépítik a rendszert, akkor valószínűleg jönnek az ügyfelek is”. A GSMA azt is megjegyezte, hogy a fizetési hajlandóság „részben tudomány, részben művészet”, és a fogyasztói attitűdöket „a tényleges vásárlásokhoz viszonyítva óvatosan kell kezelni”.
Egy másik kulcsfontosságú tényező abban, hogy az emberek érdeklődnek-e majd a műholdas szolgáltatások kiegészítő szolgáltatásai iránt - nem meglepő módon - a mobilhálózati lefedettség minősége a lakóhelyükön. A GSMA felmérése szerint a felmérésre válaszoló 1000 ember mintegy 94 százaléka jónak vagy kiválónak értékelte az otthoni mobilszolgáltatását, ami utazás közben (például vonaton) csökken, bár a legtöbben inkább a „jó”, mint a „kiváló” táborba tartoznak. A fordított korreláció azt mutatja, hogy a műholdas lefedettség iránti kereslet valószínűleg a fejlődő gazdaságokban, például Dél-Afrikában és Brazíliában lesz a legnagyobb.
Ezek az adatok a GSMA harmadik negyedévi, nem földfelszíni hálózatokról (NTN) és műholdakról szóló jelentéséből származnak, amely kiemeli, hogy a távközlési szolgáltatók és a műholdas cégek már 105 megállapodást írtak alá, ami azt mutatja, hogy a technológia hiánypótló stratégiából egyre szélesebb körű iparági támogatásra tesz szert. E szövetségek közül természetesen sok olyan, űrbe telepített szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek még nem működnek, mint például az amerikai Verizon és AT&T hálózatai közötti, az AST SpaceMobile által kiépítés alatt álló műholdas hálózat használatára vonatkozó megállapodások.
A legtöbb műholdkapcsolattal rendelkező távközlési vállalat az ázsiai-csendes-óceáni térségben található, kétszer annyian, mint a következő legnagyobb régióban, a Szaharától délre fekvő afrikai országokban. Európában 10, Észak-Amerikában hat, Latin-Amerikában 14, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában nyolc, Eurázsiában pedig négy van. A műholdas szolgáltatók közül a GSM szerint a Starlink továbbra is vezető szerepet tölt be a telepítések terén, 2024 augusztusától több mint 6300 pályán lévő műholddal. A becslések szerint azonban ezek közül jelenleg csak mintegy száz egység támogatja a közvetlen telefonlási képességet. A következő legtöbb telepítéssel az Eutelsat OneWeb rendelkezik, mintegy 650 egységgel a pályán, míg az Amazon Project Kuiper és az AST SpaceMobile hamarosan csatlakozik a duóhoz.
Kína is tervezi, hogy a közeljövőben több ezer műholdat bocsát fel, és a GSMA megjegyzi, hogy ezek egy szélesebb körű stratégia részét képezik a védelmi és gazdasági célok támogatására, és nagyrészt belföldi használatra szolgálnak, ellentétben más hálózatüzemeltetőkkel, például a Starlinkkel.
Nagy verseny folyik a mobiltelefonok műholdas kapcsolatának lehetővé tételéért folytatott versenyről, melynek célja, hogy a cégek lefedettséget biztosítsanak a városoktól távoli területeken, ahol nincs a közelben mobilhálózat. A GSM Association (GSMA), a mobilhálózat-üzemeltetők érdekeit világszerte képviselő iparági szervezet tíz országban 1000 embert kérdezett meg arról, hogy mekkora többletkiadást fogadnának el a mobiltarifájukban, ha az a műholdas összeköttetést is tartalmazná. Mintegy 40 százalékuk azt mondta, hogy semmivel nem fizetne többet ezért a képességért. A fennmaradó 32 százalék csak 5 százalékos többletet lenne hajlandó fizetni; 17 százalék azt mondta, hogy akár 10 százalékos többletet is hajlandó lenne fizetni, és csak 4 százalék volt hajlandó 20 százalékkal növelni a tarifáját.
A GSMA ezt pozitívan értékelte, mondván, hogy a számok azt mutatják, hogy az emberek átlagosan 60 százaléka hajlandó többet fizetni a meglévő számláin felül. A kereskedelmi szervezet szerint még a tarifák 5 százalékos emelése is jelentősen növelné az egy felhasználóra jutó átlagos bevételt "a mobilszolgáltatók teljes ügyfélkörére vetítve." A szervezet szerint "ha megépítik a rendszert, akkor valószínűleg jönnek az ügyfelek is”. A GSMA azt is megjegyezte, hogy a fizetési hajlandóság „részben tudomány, részben művészet”, és a fogyasztói attitűdöket „a tényleges vásárlásokhoz viszonyítva óvatosan kell kezelni”.
Egy másik kulcsfontosságú tényező abban, hogy az emberek érdeklődnek-e majd a műholdas szolgáltatások kiegészítő szolgáltatásai iránt - nem meglepő módon - a mobilhálózati lefedettség minősége a lakóhelyükön. A GSMA felmérése szerint a felmérésre válaszoló 1000 ember mintegy 94 százaléka jónak vagy kiválónak értékelte az otthoni mobilszolgáltatását, ami utazás közben (például vonaton) csökken, bár a legtöbben inkább a „jó”, mint a „kiváló” táborba tartoznak. A fordított korreláció azt mutatja, hogy a műholdas lefedettség iránti kereslet valószínűleg a fejlődő gazdaságokban, például Dél-Afrikában és Brazíliában lesz a legnagyobb.
Ezek az adatok a GSMA harmadik negyedévi, nem földfelszíni hálózatokról (NTN) és műholdakról szóló jelentéséből származnak, amely kiemeli, hogy a távközlési szolgáltatók és a műholdas cégek már 105 megállapodást írtak alá, ami azt mutatja, hogy a technológia hiánypótló stratégiából egyre szélesebb körű iparági támogatásra tesz szert. E szövetségek közül természetesen sok olyan, űrbe telepített szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek még nem működnek, mint például az amerikai Verizon és AT&T hálózatai közötti, az AST SpaceMobile által kiépítés alatt álló műholdas hálózat használatára vonatkozó megállapodások.
A legtöbb műholdkapcsolattal rendelkező távközlési vállalat az ázsiai-csendes-óceáni térségben található, kétszer annyian, mint a következő legnagyobb régióban, a Szaharától délre fekvő afrikai országokban. Európában 10, Észak-Amerikában hat, Latin-Amerikában 14, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában nyolc, Eurázsiában pedig négy van. A műholdas szolgáltatók közül a GSM szerint a Starlink továbbra is vezető szerepet tölt be a telepítések terén, 2024 augusztusától több mint 6300 pályán lévő műholddal. A becslések szerint azonban ezek közül jelenleg csak mintegy száz egység támogatja a közvetlen telefonlási képességet. A következő legtöbb telepítéssel az Eutelsat OneWeb rendelkezik, mintegy 650 egységgel a pályán, míg az Amazon Project Kuiper és az AST SpaceMobile hamarosan csatlakozik a duóhoz.
Kína is tervezi, hogy a közeljövőben több ezer műholdat bocsát fel, és a GSMA megjegyzi, hogy ezek egy szélesebb körű stratégia részét képezik a védelmi és gazdasági célok támogatására, és nagyrészt belföldi használatra szolgálnak, ellentétben más hálózatüzemeltetőkkel, például a Starlinkkel.