A kisebb szereplők által tervezett, gyorsan fejlődő technológia kihívást jelent a lassú ipari óriások dominanciája ellen.

Egy kelet-ukrajnai frontváros szélén lévő egykori téglagyárban a katonák szorgalmasan gyártják a gyilkos drónokat. A kis üzemben 3D nyomtatóval készítik el azokat az alkatrészeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szórakozásra vagy légi fotózásra tervezett technológiát halálos fegyverré alakítsák. A pilóta nélküli légi járművek (UAV-k) használata az elmúlt két évben gyorsan eszkalálódott Oroszország ukrajnai háborújában. Az első átalakított példányok 2022 júniusában, négy hónappal az orosz invázió után szálltak fel, azóta pedig több száz, az internetre feltöltött videóban volt látható olyan jelenet, ahol az utolsó képkockákon az orosz katonák meglepett arcát láthatjuk, amint a drón közeledik. A dróngyártás azóta Ukrajna egyik legfontosabb iparágává vált. Az invázió a drónháborút az intenzitás új szintjére emelte.

A legfontosabb, hogy az olcsó, de hatékony FPV támadó drónok segítettek betömni a tüzérségi lövedékek hiánya okozta lyukat, amely az ukrán hadsereget az elmúlt évben sújtotta. Az országban az invázió előtt hat dróngyártó volt, mára ez több mint 200-ra emelkedett, és évente egymillió drónt képesek gyártani. "Kijevben minden partnerünk - az antennagyártótól kezdve a szoftverprogramozóig vagy a védelmi tisztviselőig - 20 percen belüli távolságra van" - mondja Lorenz Meier, akinek amerikai székhelyű cége, az Auterion olyan szoftvert fejleszt, amely egymással kommunikálni képes, autonóm, ukrán gyártmányú drónok rajait működteti. "Az új technológiák fejlesztésének és bevezetésének ciklusideje nagyon-nagyon alacsony".

A hatékony új harctéri technológia gyors elterjedése felborítja a világ védelmi iparának kialakult hierarchiáját, ahol a nagyvállalkozók hosszú ideig domináltak. A hagyományos fegyverek kifejlesztése évekig, néha évtizedekig tart, és jelentős kormányzati költségvetésre, valamint nagy kutatási és tesztelési létesítményekre támaszkodik. Ezzel szemben a drónok olcsók, halálosak és gyorsan elkészíthetők, ami segít kiegyenlíteni a kisebb szereplők és a bevett ipari óriások közötti versenyt. Ukrajna azt mutatja, hogy "fontos a piacra jutási idő és az agilisabb fejlesztés" - mondta Micael Johansson, a svéd Saab védelmi vállalat vezérigazgatója. "Ahelyett, hogy egy tökéletes terméket fejlesztenénk, ami sok évig is eltarthat, fontos, hogy gyorsan olyan termékeket fejlesszünk, amelyeket tesztelni, módosítani és újra tesztelni lehet. A sebesség döntő fontosságú."


A Saab Skeldar V-200 inkább felderítésre és megfigyelésre használható
Nem csak az iparnak kell megváltoznia. A kormányzati védelmi minisztériumoknak át kell alakítaniuk a fegyverek beszerzésének módját, hogy lépést tudjanak tartani az egyre inkább szoftveresen definiált fegyverek és a mesterséges intelligencia által vezérelt autonóm rendszerek sokkal gyorsabb fejlesztési ciklusaival. A tisztviselőknek a megszokott beszállítói körön kívülre kell nézniük, és kisebb cégeket kell bevonniuk, amelyek közül sokan technológiai háttérrel rendelkeznek. A leckét máris megtanulták. "Ha Ukrajna megtanított minket valamire, akkor az az, hogy gyorsabban kell haladnunk" - mondta Sir James Hockenhull tábornok, a brit stratégiai parancsnokság vezetője. A kormányok számára a végeredmény a védelmi tervezők szent grálja lehet: valódi forradalom a hadviselés terén.

Bár a drónhadviselés Ukrajnában érlelődött meg, az UAV-k konfliktusok során történő alkalmazása nem új keletű. Az első kezdetleges típusokat, mint a Kettering Bug még az első világháború alatt fejlesztette ki az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, bár nem használták csatákban. Felderítő drónokat először az USA vetett be nagy léptékben a vietnami háború alatt, majd ezt követően más országok is elkezdtek befektetni pilóta nélküli légi technológiákba. Az olcsó, gyakran kínai gyártású drónok megjelenése, a gyorsan adaptálható és egyre inkább mesterséges intelligenciával működő szoftverekkel kombinálva azonban megmutatta, hogy az UAV-k hogyan változtathatják meg a háború jellegét. Ez a 2020-as hegyi-karabahi konfliktus során vált világossá, amikor az azerbajdzsáni erők drónokat használtak pusztító hatásfokkal a frontvonal mögötti örmény tankok és logisztikai bázisok ellen.

Azóta használatuk széles körben elterjedt. Ukrajna ma már nagy drónflottákat vet be, amelyeket autonóm navigációs és mesterséges intelligencia szoftver irányít, így ellenállóbbak, és az ellenség elektronikus zavarása ellenére is képesek az orosz célpontokat eltalálni. De ahogyan a drónok gyökeresen megváltoztatták a harcteret, úgy a drónok növekvő elterjedtsége a védelmi ipart is megváltoztatja. Újabb szereplők jelennek meg, akik kihívói az olyan már befutott vállalatoknak, mint a Lockheed Martin, a Raytheon és a BAE Systems, amelyek évtizedek óta uralják az ágazatot. "Az irónia az, hogy a nagyok már régóta próbálkoztak ezen a piacon" - mondja Byron Callan, a Capital Alpha Partners kutatócsoport ügyvezető igazgatója. A Lockheed például az 1970-es évek végén kifejlesztette az MQM-105 Aquilát, amely az amerikai hadsereg első távirányítású harcjárműve lett volna, de a programot végül törölték.


Az AeroVironment ismertette meg a világgal a loitering munition fogalmát, mely jobb híján öngyilkos lövedéknek fordítható
A feltörekvők között van az AeroVironment, egy kis amerikai védelmi vállalkozó, amely azután vált ismertté, hogy a Switchblade "kamikaze" drónja az ukrán ellenállás egyik szimbólumává vált. Az 1971-ben Kaliforniában alapított AeroVironment székhelye ma a Pentagon közelében, a virginiai Arlingtonban található, és több kormányzati szerződést is elnyert. Church Hutton, a vállalat kormányzati ügyekért felelős vezető alelnöke szerint "az amerikai kormányzat részéről érdeklődés mutatkozik, hogy bizonyos módon felgyorsítsák beszerzéseiket, hogy azok megfeleljenek az ipari innováció sebességének".

Az iparágba már betört technológiai startupok közé tartozik az amerikai adatelemző csoport, a Palantir Technologies, amelynek piaci tőkeértéke 58 milliárd dollár, az amerikai Rebellion Defense, valamint az európai MI védelmi specialista Helsing, amely jelenleg egy újabb forrásbevonási körben van, amelynek értéke 4,5 milliárd dollárra tehető. A Palmer Luckey kaliforniai vállalkozó által alapított Anduril Industries az egyik legnagyobb haszonélvezője a hadseregek új technológiák iránti növekvő keresletének. A Pentagon Altius-600M támadó drónok százait vásárolta meg és küldte őket az ukrajnai frontvonalra. Az amerikai légierő a General Atomics céggel együtt választotta ki a vállalatot drónprototípusok építésére és tesztelésre. Az együttműködésen alapuló harci repülőgép-program következő szakaszának célja pilóta nélküli légi járművek flottájának kiépítése.

Az Anduril már önmagában is jelentős szereplő, de a döntést kulcsfontosságú áttörésnek tekintették, miután a vállalat diadalmaskodott az olyan régi nagyokkal szemben, mint a Boeing és a Lockheed Martin. "Egy ilyen jelentős program megnyerése nagy pillanat volt" - mondja Luckey. "Több százezer dollárt fektettünk be a saját pénzünkből, mielőtt a kormányok bármit is adtak volna nekünk." A megnövekedett verseny miatt szorongatott és az ipari kihívásokkal tisztában lévő hagyományos szereplők gyakran úgy reagálnak, hogy összeállnak az újonnan érkezőkkel, vagy átveszik kisebb riválisaikat. "Különböző módjai vannak az együttműködések, partnerségek kialakításának, közvetlen vagy közvetett befektetéseknek, hogy kiegészítsék a belső technológiai fejlesztést" - mondja Johansson a Saabtól, amely tavaly 5 százalékos részesedést szerzett a Helsingben.


A német Helsing drónja a vadászgépekkel párban repül
Gundbert Scherf, a Helsing társalapítója és társ-vezérigazgatója az együttműködés és a verseny keverékeként írja le a nagyokkal való kapcsolatot. A védelmi célú, mesterséges intelligencia alapú szoftvermegoldásokra szakosodott vállalat a Saabbal és az Airbus-szal is partnerségre lépett. Tavaly júniusban a német kormány a Helsinget és a Saabot választotta ki, hogy az Eurofighter vadászrepülőgép frissített változatához új, mesterséges intelligenciával támogatott elektronikai hadviselési képességeket biztosítsanak. Az Airbus azt mondja, hogy együtt fog dolgozni a céggel a jövőbeni Wingman rendszerének mesterséges intelligenciáján is, ahol drónok fognak együtt tevékenykedni emberes vadászrepülőgépekkel. "A védelem mindig is hardveres és szoftveres játék lesz, de úgy gondolom, hogy egyre inkább hardveres, de szoftveresen meghatározott lesz" - mondja Scherf. "A szoftver lesz a komplex rész, mely meghatározza a képességeket."

Az Egyesült Királyságban a BAE Systems kétéves partnerség után februárban vette át a Malloy Aeronautics nevű startupot. Neil Appleton - a BAE egyik vezetője, akit a Malloy vezérigazgatójává neveztek ki - elmondta, hogy a brit óriásvállalat ügyel arra, hogy ne fojtsa el a Malloy vállalkozói szellemiségét, amely egy sor pilóta nélküli, elektromos hajtású, nehéz teherszállító drónt fejlesztett ki rövid és közepes hatótávolságú logisztikai feladatokra. A terv az, hogy a Malloy egy "kisvállalatból egy nagyobb vállalattá" nőjön - tette hozzá. "Ha szükségünk van pénzre, akkor megkereshetjük a BAE-t, vagy akár az ügyfelek rendelésállományában lévő hiányosságok kezelésében is segíthetnek." Oriol Badia, a Malloy operatív igazgatója, aki 2016-ban csatlakozott a vállalathoz, azt mondja, hogy a felvásárlás óta "némi változás" történt a vállalat és a védelmi minisztériumok közötti kapcsolatok tekintetében. "Jó kapcsolataink voltak a végfelhasználókkal, aztán valakinek feljebb megtetszett a termékünk" - mondja Badia. Most már "képesek vagyunk olyan dolgokról is beszélni, mint például a stratégia. "Korábban nem voltunk képben."


A Malloy T150-es drónja akár 68 kilós terheket is képes szállítani
Egyes nyugati kormányok ilyen kezdeményezések hullámára mutatnak rá annak bizonyítékaként, hogy reagálnak a gyorsan fejlődő technológiára. Tavaly augusztusban a Pentagon létrehozta a Replicator kezdeményezést, amelynek célja, hogy 18-24 hónapon belül több ezer drónt tudjon beszerezni. Az AeroVironment az első részletben kiválasztottak között volt. Kathleen Hicks, a kezdeményezésért felelős védelmi miniszterhelyettes szerint a Pentagon mindössze öt hónap alatt elérte azt, ami "a védelmi minisztériumnak általában két-három évbe telik". "Ha nem tudja, mi az észbontóbb - hogy milyen gyorsan csináltuk, vagy hogy általában mennyi időbe telik -, nem hibáztatom érte" - mondta Hicks.

Bár az európai hadseregek még mindig jóval le vannak maradva az USA mögött, kezdenek felzárkózni. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma az éves költségvetésének 5%-át, azaz évi 2,7 milliárd fontot fordít kutatásra és fejlesztésre, további 2%-át pedig az ígéretes katonai technológiák és az alkalmazott tudomány támogatására. A tervezett Védelmi Innovációs Ügynökség (Defence Innovation Agency) - amely nagyjából az amerikai Védelmi Innovációs Egység (Defense Innovation Unit) mintájára létrehozott, lényegében egy kormány által támogatott kockázati tőkealap - eközben segíteni fog abban, hogy ezt a pénzt kis- és középvállalkozásokhoz irányítsák, hogy az ígéretes technológiák átjussanak a kockázati tőkések által "a halál völgyének" nevezett korai szakaszon, és bekerüljenek az alapvető katonai programokba.

A NATO is elkezdte megváltoztatni beszerzési folyamatait, és létrehozta a Diana nevű innovációs projektet, hogy elősegítse a startupokkal és más technológiai cégekkel való együttműködést. Bejelentették továbbá a kettős felhasználású technológiákra összpontosító NATO Innovációs Alap létrehozását. "Szövetségeseink látják mi történik Ukrajnában, és igyekeznek dolgokat leutánozni" - mondja Andrea Traversone, a NATO program ügyvezető partnere, aki szerint a konfliktus "a gyorsabb elfogadás nagy hajtóereje". Sok újonnan belépő védelmi vállalat számára azonban, akik látják, milyen gyorsan változik a háború Ukrajnában, a kezdeményezések túl kevésnek és túl későinek tűnnek. "Miért csak 1 milliárd euró a NATO alapja? Miért nem 10 milliárd euró?" - kérdezi Meier, az Auterion munkatársa, aki attól tart, hogy Oroszország és Kína a parancsuralmi gazdaságukkal megelőzhetik a Nyugatot, amikor hadseregük modernizációjáról van szó. "Nem teszünk eleget."


A dél-koreai hadsereg drónjai egy az amerikai hadsereggel közös hadgyakorlaton Pocheonban
Egyes vezetők attól tartanak, hogy az új megközelítések miatt meg kell szakítani a jelenlegi üzletmenetet, ahol a nagy védelmi vállalatok a kormányokkal fenntartott, barátinak mondható kapcsolatot ápoltak. A valódi változás azt is jelentené, hogy fel kellene hagyni azzal a beszerzési modellel, amely szerint a katonai tervezők hajlamosak voltak fixálni a követelményeket, ami költségtúllépésekkel és hosszadalmas késedelmekkel terhelt folyamathoz vezetett. "Néha végül kétszer vagy háromszor annyit fizettünk egy képességért, mert folyton változtattunk az igényeken" - mondta a brit Hockenhull újságíróknak. Ehelyett az Egyesült Királyság kormányának új beszerzési modellje szerint a Védelmi Minisztérium szorosabban kíván együttműködni az iparral az un. "spirális fejlesztés" alkalmazása érdekében, amelynek keretében az új technológiákat még azelőtt bevetik, hogy teljesen készen lennének, majd a terepen kiigazítják és korszerűsítik őket. "Sokkal jobban meg kell barátkoznunk azzal, hogy iteratívak legyünk" - mondta Hockenhull. Ez "azt is jelentheti, hogy egy ideig nagyobb kockázatot vállalunk a haderőstruktúránkban, mert lehet, hogy nem lesz meg minden, amire számítottunk".

Eegyes tisztviselők mindazonáltal, bár elismerik a gyorsaság szükségességét, úgy vélik továbbra is óvatosságra van szükség a technológiai vállalatokkal való üzletkötés során. "Vigyáznunk kell, hogy ne váltsuk át a nagy cégektől való függést a technológiai cégektől való függéssé" - mondja egy európai tisztviselő, utalva számos szoftveróriás monopolközeli helyzetére. Más szempontokat is figyelembe kell venni, nevezetesen a "békeidős és a háborús beszerzések közötti alapvető különbségeket" - mondja Johansson, a Saab munkatársa. "Számos fontos követelmény van a biztonsággal és védelemmel, a tárolási idővel, a beszerzési szabályokkal stb. kapcsolatban, amelyek háborús időkben sokkal kevésbé fontosak. A védelmi iparnak mindkét forgatókönyvet támogatnia kell" - teszi hozzá.

A legtöbb vezető úgy véli, hogy a sikeres védelmi iparnak mindkét típusú vállalatra és mindkét típusú berendezésre, hardverre és szoftverre támaszkodnia kell. A nagyvállalatok és az induló vállalkozások különböző szerepeket töltenek be, állítja Michael Schoellhorn, az Airbus Defence and Space vezérigazgatója. Míg az induló vállalkozások "nagyon gyorsan fejlesztenek ki új technológiákat", az iparnak továbbra is szüksége van olyan hagyományos vállalkozókra, amelyek "tapasztalatot és rugalmasságot" biztosítanak. Hozzáteszi, hogy fontos a két fél közötti együttműködés, és óva int attól, hogy "mindent elítéljünk, ami régi iskola". Mindazonáltal elismeri: "Nem szabad önelégültnek lennünk: vagy elfogadjuk a sebességet, vagy elveszítjük a játékjogunkat".