SG.hu
A vezetők negyede azért tette kötelezővé a visszatérést az irodába, hogy felmondjanak az emberek
Egy tanulmány azt állítja, amit egyesek már eddig is sejtették: az irodába való visszatérésre kötelezés valójában az elbocsátás kikényszerítésének egy eszköze, a COVID utáni munkakultúra pedig mindenkit nyomorulttá tesz. Minden idők legalacsonyabb szintjére süllyedt a munkavállalók boldogsága.
1500 munkavállalót kérdezett meg a BambooHR humánerőforrás-szoftvert áruló cég, melyek jórésze személyzeti területen dolgozik. Az eredményeik azt sugallják, hogy a pandémia után az irodába való visszatérés szorgalmazása rosszul kivitelezett kudarc volt, de egy adat különösen kiemelkedik: a vezetők negyede és a HR-szakemberek ötöde remélte, hogy az ismételt irodai munka az alkalmazottak távozását eredményezi. Bár ez a statisztika lényegében igazolja az eddig is ismert tényt, volt némi alapja a vélekedésüknek: az emberek valóban kiléptek, de a tanulmány szerint ez nem volt elég.
A vezető beosztásban dolgozó válaszadók több mint egyharmada (37 százalék) úgy vélte, hogy munkáltatójuk az elmúlt 12 hónapban azért küldött el embereket, mert túl kevesen léptek ki tiltakozásul. A tanulmány szerint majdnem ugyanennyien úgy vélték, hogy vezetőségük azért akarta visszaküldeni az alkalmazottakat az irodába, hogy jobban figyelemmel kísérhessék őket. A végeredmény egy másfajta irodai kultúra kialakulása lett, amely még inkább teljesítményorientált, gyanakvóbb és megosztóbb, mint a COVID-járvány előtt - állapítja meg a tanulmány.
A jelentés szerint a távmunkában és a személyes munkavégzésben dolgozó alkalmazottak többsége egyaránt szükségét érzi annak, hogy bizonyítsa termelékenységét, ami az alkalmazottak több mint egyharmada számára azt jelenti, hogy jelen vannak az irodában. Ez az intenzív szükséglet, hogy láthatóak legyenek, valójában károsítja a termelékenységet - állapította meg a tanulmány szerzője és a BambooHR saját HR-vezetője, Anita Grantham. A Bamboo felmérésére válaszoló alkalmazottak 42 százaléka mondta azt, hogy kizárólag azért jelenik meg, hogy a főnökök és a vezetők lássák. De a főnökök hiába gondolják, hogy az irodában való jelenlét bármit is változtat az elvégzett munka mennyiségén, az eredmények szerint ez nem így van.
A dolgozók 42 százaléka azért jár be, hogy lássák, 28 % pedig mindig elérhetőként látszik online
A távmunkások és az irodában dolgozók egyaránt arról számoltak be, hogy minden nap körülbelül két órát töltenek munkán túli dolgokkal. Az irodai alkalmazottak persze valószínűleg azzal töltik ezt a heti tíz órát, hogy a lehető legelfoglaltabbnak tűnjenek. Az irodán kívül az alkalmazottak úgy érzik, hogy jelenlétüket azzal kell demonstrálniuk, hogy hiper-elérhetőek és soha nem kapcsolnak ki - az adatok szerint ez az úgynevezett „zöld státusz hatás”.
"Az egyes vállalatoknál ápolt bizalmatlan és teljesítményéhes kultúra káros az eredményes növekedés szempontjából” - mondta Grantham, hozzátéve, hogy a távmunka szabályok nem jók, ha nem veszik figyelembe az egyéni munkavállalói igényeket. "A munkamódokról szóló beszélgetés az egyik legfontosabb dolog, amellyel vállalkozásként foglalkoznunk kell, és amellyel kapcsolatban tisztáznunk kell magunkat” - mondta Grantham. „Gyakran csak a bejárás kérdésére redukálódik, pedig valójában ez egy sokkal komplexebb beszélgetés.”
A tanulmány talán nem megdöbbentő, de olyan adatokat mutat be, amelyek megfelelnek annak, amire egyébként a szalagcímekből következtetni lehetett. Nick Bloom közgazdász tavaly év végén halottnak nyilvánította az irodába való visszatérést, azzal érvelve, hogy a végrehajtása lanyhult és a távmunka győzött. Idén februárra már elég pénzügyi eredmény látott napvilágot ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni a bejárás nyereségre gyakorolt hatásáról, és ezek az adatok nem mutattak javulást.
Aztán ott vannak a vállalatok távmunkáról alkotott benyomásai: a felmérésre válaszoló HR-szakemberek 22 százaléka elismerte, hogy annak ellenére, hogy az irodai útvonalat választották, nem rendelkeznek a siker mérésére szolgáló mérőszámokkal. Más szóval, a vállalatok elhamarkodottan szorgalmazták a visszatérést, hiszen nincs módjuk felmérni, hogy ez pozitív volt-e, és eközben a munkavállalók (még azok is, akik távolról dolgoznak) rosszul érzik magukat a munkahelyi felügyeleti kultúra erősödése miatt. A Bamboo által nyomon követett munkavállalói boldogságmutatók, jegyezte meg Grantham, 2023 végén minden idők legalacsonyabb szintjét érték el, bár azt is írja, hogy a legnagyobb hajtóerő ebben a számban az alacsony fizetés volt.
A siker kulcsa, akár távmunkában maradnak a munkatársak, akár visszatérnek az irodába, akár hibridek lesznek, a nyitott kultúra, amely meghallgatja az alkalmazottakat, és nem mikromenedzsel, javasolta Grantham. "A szellemi és érzelmi terhek, amelyekkel a munkavállalóknak manapság szembe kell nézniük, valósak, és azok a vállalatok fognak nyerni, amelyek a meghallgatás és a fejlődés szándékával keresik a dolgozók visszajelzéseit” - zárta gondolatait.
1500 munkavállalót kérdezett meg a BambooHR humánerőforrás-szoftvert áruló cég, melyek jórésze személyzeti területen dolgozik. Az eredményeik azt sugallják, hogy a pandémia után az irodába való visszatérés szorgalmazása rosszul kivitelezett kudarc volt, de egy adat különösen kiemelkedik: a vezetők negyede és a HR-szakemberek ötöde remélte, hogy az ismételt irodai munka az alkalmazottak távozását eredményezi. Bár ez a statisztika lényegében igazolja az eddig is ismert tényt, volt némi alapja a vélekedésüknek: az emberek valóban kiléptek, de a tanulmány szerint ez nem volt elég.
A vezető beosztásban dolgozó válaszadók több mint egyharmada (37 százalék) úgy vélte, hogy munkáltatójuk az elmúlt 12 hónapban azért küldött el embereket, mert túl kevesen léptek ki tiltakozásul. A tanulmány szerint majdnem ugyanennyien úgy vélték, hogy vezetőségük azért akarta visszaküldeni az alkalmazottakat az irodába, hogy jobban figyelemmel kísérhessék őket. A végeredmény egy másfajta irodai kultúra kialakulása lett, amely még inkább teljesítményorientált, gyanakvóbb és megosztóbb, mint a COVID-járvány előtt - állapítja meg a tanulmány.
A jelentés szerint a távmunkában és a személyes munkavégzésben dolgozó alkalmazottak többsége egyaránt szükségét érzi annak, hogy bizonyítsa termelékenységét, ami az alkalmazottak több mint egyharmada számára azt jelenti, hogy jelen vannak az irodában. Ez az intenzív szükséglet, hogy láthatóak legyenek, valójában károsítja a termelékenységet - állapította meg a tanulmány szerzője és a BambooHR saját HR-vezetője, Anita Grantham. A Bamboo felmérésére válaszoló alkalmazottak 42 százaléka mondta azt, hogy kizárólag azért jelenik meg, hogy a főnökök és a vezetők lássák. De a főnökök hiába gondolják, hogy az irodában való jelenlét bármit is változtat az elvégzett munka mennyiségén, az eredmények szerint ez nem így van.
A dolgozók 42 százaléka azért jár be, hogy lássák, 28 % pedig mindig elérhetőként látszik online
A távmunkások és az irodában dolgozók egyaránt arról számoltak be, hogy minden nap körülbelül két órát töltenek munkán túli dolgokkal. Az irodai alkalmazottak persze valószínűleg azzal töltik ezt a heti tíz órát, hogy a lehető legelfoglaltabbnak tűnjenek. Az irodán kívül az alkalmazottak úgy érzik, hogy jelenlétüket azzal kell demonstrálniuk, hogy hiper-elérhetőek és soha nem kapcsolnak ki - az adatok szerint ez az úgynevezett „zöld státusz hatás”.
"Az egyes vállalatoknál ápolt bizalmatlan és teljesítményéhes kultúra káros az eredményes növekedés szempontjából” - mondta Grantham, hozzátéve, hogy a távmunka szabályok nem jók, ha nem veszik figyelembe az egyéni munkavállalói igényeket. "A munkamódokról szóló beszélgetés az egyik legfontosabb dolog, amellyel vállalkozásként foglalkoznunk kell, és amellyel kapcsolatban tisztáznunk kell magunkat” - mondta Grantham. „Gyakran csak a bejárás kérdésére redukálódik, pedig valójában ez egy sokkal komplexebb beszélgetés.”
A tanulmány talán nem megdöbbentő, de olyan adatokat mutat be, amelyek megfelelnek annak, amire egyébként a szalagcímekből következtetni lehetett. Nick Bloom közgazdász tavaly év végén halottnak nyilvánította az irodába való visszatérést, azzal érvelve, hogy a végrehajtása lanyhult és a távmunka győzött. Idén februárra már elég pénzügyi eredmény látott napvilágot ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni a bejárás nyereségre gyakorolt hatásáról, és ezek az adatok nem mutattak javulást.
Aztán ott vannak a vállalatok távmunkáról alkotott benyomásai: a felmérésre válaszoló HR-szakemberek 22 százaléka elismerte, hogy annak ellenére, hogy az irodai útvonalat választották, nem rendelkeznek a siker mérésére szolgáló mérőszámokkal. Más szóval, a vállalatok elhamarkodottan szorgalmazták a visszatérést, hiszen nincs módjuk felmérni, hogy ez pozitív volt-e, és eközben a munkavállalók (még azok is, akik távolról dolgoznak) rosszul érzik magukat a munkahelyi felügyeleti kultúra erősödése miatt. A Bamboo által nyomon követett munkavállalói boldogságmutatók, jegyezte meg Grantham, 2023 végén minden idők legalacsonyabb szintjét érték el, bár azt is írja, hogy a legnagyobb hajtóerő ebben a számban az alacsony fizetés volt.
A siker kulcsa, akár távmunkában maradnak a munkatársak, akár visszatérnek az irodába, akár hibridek lesznek, a nyitott kultúra, amely meghallgatja az alkalmazottakat, és nem mikromenedzsel, javasolta Grantham. "A szellemi és érzelmi terhek, amelyekkel a munkavállalóknak manapság szembe kell nézniük, valósak, és azok a vállalatok fognak nyerni, amelyek a meghallgatás és a fejlődés szándékával keresik a dolgozók visszajelzéseit” - zárta gondolatait.