SG.hu

A zene­kiadók szerint jogot sért az Internet Archívum fél évszá­za­dos gyűjteménye

A múlt megőrzését célul tűző Internet Archívum bedigitalizált régi lemezeket, de a kiadók szerint ezzel sérti a szerzői jogot.

Az Internet Archívumot szerzői jogok megsértése miatt beperelte a zenei óriások koalíciója, annak ellenére, hogy egy hasonló szerzői jogi keresetet már elvesztett a könyvkiadók egy csoportjával szemben. A nonprofit szervezet elleni pert az UMG Recordings, a Capitol Records, a Concord Bicycle Assets, a CMGI Recorded Music Assets, a Sony Music és az Arista Music nyújtotta be egy New York-i szövetségi kerületi bíróságon. Azt állítják, hogy az Internet Archive neve alatt működő archiváló szolgáltatás sérti az érintett zenei cégek szerzői jogait azzal, hogy régi 78 RPM-es felvételekről átvett hangfájlokat digitalizált és terjesztett online.

"Ennek valódi lényege a megőrzés, a kutatás és a felfedezés" - mondta Brewster Kahle, az Internet Archive igazgatója és társalapítója a projektről szóló 2017-es előadáson. A zenei cégek másként érvelnek. "Az alperesek a "megőrzés és kutatás" leple alatt próbálják védeni a zenei generációk nagymértékű ellopását, de ez csak álca: tevékenységük messze túlmutat ezeken a korlátozott célokon" - állítja a panasz. "Az Internet Archive szemérmetlenül arra törekszik, hogy mindenki számára ingyenes és korlátlan hozzáférést biztosítson a zenéhez, függetlenül a szerzői jogoktól".

Az Internet Archive Great 78 Projectje több mint 400 000 felvétellel büszkélkedhet. A panaszt kísérő felsorolás 2749, a felperes cégek által ellenőrzött dalt azonosít. Ezek között olyan művészek dalai vannak, mint Frank Sinatra, Thelonious Monk, Ella Fitzgerald, Billie Holiday, Miles Davis és Louis Armstrong. "A washingtoni ügyvédek meg akarják semmisíteni a 70-120 éves, karcos, 78 fordulat/perces lemezek digitális gyűjteményeit, amelyen elkötelezett emberek 2006 óta dolgoznak" - írta Kahle az X-en (Twitteren).

A zenei pereskedés csak most indul, de az Internet Archive pénteken megállapodást kötött könyvkiadók egy csoportjával - a Hachette Book Group, a HarperCollins Publishers, a John Wiley & Sons és a Penguin Random House kiadókkal -, miszerint korlátozza a birtokában lévő fizikai könyvek digitális másolatainak kölcsönzését. A kiadók keresetüket 2020-ban nyújtották be, amikor a Covid miatt bezártak a könyvtárak, amin az Internet Archive úgy próbált segíteni, hogy beindított egy "nemzeti sürgősségi könyvtárat", és bevezetett egy "ellenőrzött digitális kölcsönzési" programot. "Ez egy olyan kölcsönzés-szerű rendszer, amelyben a könyvtár a tulajdonában lévő könyvek digitális változatát egyszerre csak egy olvasónak kölcsönzi ki, ugyanazokat a technikai védelmeket alkalmazva, amelyeket a kiadók a további terjesztés megakadályozására használnak" - magyarázta akkor az Internet Archívum.

Az elképzelés szerint az ilyen elektronikus kölcsönzés nem sérti senki szerzői jogait, mivel a könyv minden egyes digitális példánya mögött a könyvtár gyűjteményében található fizikai példány áll - legalábbis ezt remélte a szervezet. Az archívum a fizikailag tulajdonában lévő könyvek mindegyikéből egy-egy digitális példányt kölcsönzött ki egyszerre az embereknek. Az Internet Archive úgy vélte, hogy ez a program a szerzői jogi törvények szerint megfelel a tisztességes felhasználás követelményeinek, Márciusban azonban John Koeltl New York-i bíró elutasította ezt az érvelést. Ennek eredményeként az Archívum most korlátozza a digitális könyvkölcsönzési programot, és beleegyezett abba, hogy fizet a kiadóknak, ha a nonprofit szervezet fellebbezése sikertelen lesz.

A kiadók 127 szerzői jogi védelem alatt álló könyvet jelöltek meg a bírósági beadványaikban, így a törvényes kártérítés - amely szándékos jogsértés esetén művenként akár 150 000 dollár is lehet - meghaladhatja a 19 millió dollárt. Ez a szervezet 2019-es 36,7 millió dolláros költségvetésének több mint a fele. A ténylegesen kialkudott összeg azonban valószínűleg ennél jóval alacsonyabb. A bíró egy megoldatlan kérdésben az Internet Archive mellé állt: elfogadta az archívum által a megállapodás hatálya alá tartozó könyvek meghatározását. A rendelet eredményeképpen az Internet Archive nem terjeszthet szerzői jogvédelem alatt álló, kereskedelmi forgalomban bármilyen elektronikus szövegformátumban elérhető könyveket. A nonprofit szervezet azonban továbbra is terjesztheti a kereskedelmi forgalomban nem digitalizált, csak papíron létező szövegek digitális változatait - ezt a kategóriát a kiadók szerették volna bevonni a beleegyező határozat feltételeibe.

Tehát, hogy egyértelmű legyen: az Internet Archive bíróság által jóváhagyott paktumot kötött a kiadókkal, amelyben ígéretet tesz arra, hogy korlátozza a könyvek kölcsönzését, de attól még fellebbezni fog az eredmény ellen, abban a reményben, hogy teljesen eltörölheti a végzést. "A könyvtárakat ma soha nem látott mértékű támadások érik, a könyvek betiltásától kezdve a finanszírozás csökkentésén át az olyan túlbuzgó perekig, mint amilyen a mi könyvtárunk ellen indított per volt" - mondta Kahle. "Ezek az erőfeszítések elvágják a nyilvánosság hozzáférését az igazsághoz demokráciánk kulcsfontosságú időszakában. Erős könyvtárakra van szükségünk, ezért fellebbezünk a döntés ellen".

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Cat #5
    "a szerző közvetlen javadalmazásán túlmenő üzleti vonzatai viszont már alsóbb szintre esnek, amikor a közösség azon érdekei jönnek szembe"

    Nem te találod fel a spanyolviaszt, miszerint a köz érdeke adott esetben előrébb való, mint a szerzői vagy egyéb jog. lyen például amikor egy autópályát akarnak valakinek a telkén át építeni, ezért kisajátítják azt. Ezért a tulajdonos ellentételezést kap. (Ne menjünk bele, hogy milyet.) Vagy Magyarországon is létezik olyan, hogy Nemzeti Digitális Könyvtár, amely fizet a jogtulajdonosoknak azért, hogy bárki ingyen letölthesse a műveiket.

    Persze megoldható mindez ingyen is, a kommunisták így csinálták, azt államosításnak hívjuk.
  • Dodo55 #4
    "Ezt utána szemét módon vissza akarják termelni."
    Az üzleti világ kockázatokat hordoz, pont azért (is), mert számtalan társadalmi érdek lehet morálisan felsőbbrendű különféle megtérülési garanciáknál. És bizony míg ezen a morális síkon a szerzői jogok, mint az alkotó egyéni, személyes érdekeit védő jogok helyénvalók, addig a szerző közvetlen javadalmazásán túlmenő üzleti vonzatai viszont már alsóbb szintre esnek, amikor a közösség azon érdekei jönnek szembe, hogy a kultúrájukat viseljék az ahhoz a közönségnek szóló előadások által technikailag elkerülhetetlenül hozzáadományozott műveket is beleértve. Kicsit nyakatekerten tudom megfogalmazni, de remélem érthető. Tehát az alkotó ha a nagy közönségnek alkot (és nem pedig egyéni megrendeléseket teljesít, hiszen azt is tehetné), akkor azzal elkerülhetetlenül önkéntes hozzájárulást tesz az alkotást körülvevő kultúra felé is, függetlenül attól, hogy az egyes előadásokért / közzétételekért jogos anyagi javadalmazást vár el egyszeri közvetlen szolgáltatás - ellenszolgáltatás viszonylatban.

    Érdekes egyébként, hogy nagy vonalakban a legtöbbször érvényesül is a gyakorlatban amit vázolni próbálok, csak a jog rendelkezik a földtől elrugaszkodottan sokszor. Ez pedig azért sem nem jó, mert rossz példát szolgáltat a jogok morális helyénvalóságára és ezzel más, fontosabb, életszerűbb jogok tiszteletét is gyengítheti a társadalom köreiben azt téves a látszatot / érzést keltve sokakban, hogy a bonyolultabb jogszabályok csak azért vannak, hogy a bíróságon lehessen a másikkal kötekedni, de "amúgy nyilvánvaló, hogy senki sem tart be ilyeneket".

    Szóval a szerzői jogok határait mostmár meg kell ott húzni mindenképp, ahol az még tényleg a szerző érdekeit védi és még nem a kultúra gyakorlását akarja rabul ejteni, hiszen azt a társadalom úgy sem fogja soha tolerálni és örökké csak indulatokat fog táplálni.
    Utoljára szerkesztette: Dodo55, 2023.08.16. 19:34:27
  • Fefy #3
    Ennél sokkal egyszerűbb lenne a dolog.
    Egy zenei mű esetében miért van 50-70-100 év jogvédettség onnantól számítva, hogy a dalszerző/énekes meghal? Gyakorlatilag az előadó halála után még az unokái is ezekből a jogdíjakból élnek. Na ezt kellene csak eltörölni. Meghal az előadó és ennyi, nem szedni a sápot még évtizedekig és az Internet Archive sem lenne bajban.
    Ha én meghalok, akkor nem, hogy az unokáim, de még a gyerekem sem kap a munkám után egy lyukas garast sem, igaz nem is vagyok zenész.
  • Cat #2
    " el kell fogadnia, hogy a műalkotása siker esetén közkinccsé válik"
    Szerencse, hogy ez nem így van. Ha így lenne, akkor a cégek nem fejlesztenének, nem fektetnének bele munkát, nem fizetnék a magasan képzett kutatók bérét, mert minek, ha úgysem térül meg sosem. A kiadók rengeteg pénzt költenek marketingre, sőt, merem állítani, hogy bárkiből sztárt lehet csinálni elegendő pénz birtokában. Ezt utána szemét módon vissza akarják termelni. És rengeteg olyat is promótálnak, akik sose futnak be, azon keveseken elért haszonból, akik viszont igen.
    Utoljára szerkesztette: Cat, 2023.08.16. 14:29:40
  • Dodo55 #1
    Nem volt időm elolvasni az egész cikket most, de már a címe is bicskanyitogató. Azt kéne megérteni végre, hogy ha valaki abból él, hogy pénzért a nagy közönség számára állít elő műalkotásokat, akkor el kell fogadnia, hogy a műalkotása siker esetén közkinccsé válik és a társadalom fontos feladata lesz idővel annak a fennmaradásáért óvintézkedéseket tenni. Lehetnek itt bármiféle jogok, ez nem jogi síkon dől el, hanem természetes síkon a mindennapi élet része ez a jelenség amióta világ a világ, annak meg sok sikert átírni a szabályait. Helyette a szerzői jogokat kellene mostmár inkább a sok telhetetlen bicskanyitogató erőlködés csírájában való elfojtása érdekében arra korlátozni, hogy a megfelelő pénzügyi javadalmazás egy mű előadása / közzététele kapcsán természetesen közvetlenül a szerzőt illesse meg feltétel nélkül, viszont üzletszerű, szervezett (tömeges közönséget célzó és folytonos jellegű) haszonszerzés hiányában a szerzői jogok ne korlátozhassák semmilyen módon a természetes úton közkinccsé váló művek társadalmi birtoklását és gondozását (ami a buta joggal ellentétben - azt hiszem valami 30 vagy 50 év - bekövetkezhet akár már az első napon is), mert ez egy természetes folyamat ami már minden féle fajta joguralom előtt a civilizációkban kialakult és szabályos barbárság ezen akadékoskodni, főleg nyílt haszonszerzési szándékkal.
    Utoljára szerkesztette: Dodo55, 2023.08.16. 14:03:07