A hétvégén vírusként terjedő AI Drake-szám egy olyan problémára mutatott rá, amely így vagy úgy, de alapjaiban fogja megváltoztatni a Google-t - és igazából nem világos, hogy melyik irányba.

A sztori röviden: mint arról beszámoltunk, egy @ghostwriter877 nevű TikTok-felhasználó készített egy új, "Heart on My Sleeve" című számot, amelynek vokálját a mesterséges intelligencia generálta Drake és The Weeknd hangján. A dal vírusként terjedt a TikTok-on, majd a teljes verzió megjelent a zenei streaming szolgáltatásokon, mint az Apple Music és a Spotify, valamint a YouTube-on. Ez arra késztette Drake és The Weeknd kiadóját, a Universal Music Groupot (UMG), hogy egy szigorúan megfogalmazott közleményt adjon ki az MI veszélyeiről, amelyben konkrétan azt írják, hogy a generatív MI használata sérti a szerzői jogokat.

Ezután a zeneszám eltűnt az Apple Music és a Spotify rendszeréből - ezek a szolgáltatások szigorúan ellenőrzik a könyvtáraikat és bármilyen okból visszavonhatják a zeneszámokat, de elérhető maradt a YouTube-on és a TikTok-on, amelyek a felhasználók által generált tartalmak platformjai, és bevett DMCA letiltási eljárásokkal rendelkeznek. De az UMG valójában nem adott letiltási kérvényt a streamingszolgáltatóknak, azok pedig egyelőre nem nyilatkoztak az iparági szaklapoknak. Drake és The Weeknd sem. Mintha Ghostwriter977 saját maga húzta volna le a számot, hogy felhajtást generáljon, főleg, hogy a dal továbbra is fent maradt a YouTube-on és a TikTokon.

De aztán a TikTok és a YouTube is visszavonta a számot, utóbbi azzal a kijelentéssel, hogy az UMG szerzői jogi értesítése miatt távolították el. És itt kezd izgalmassá és valószínűleg egzisztenciálisan nehézzé válni a helyzet a Google számára: ahhoz, hogy a YouTube-nak valaki szerzői jogi kérvényt nyújtson be, rendelkeznie kell valaminek a szerzői jogával. De a "Heart on my Sleeve" egy eredeti dal, és az UMG nem rendelkezik ilyennel, hiszen nem másolata a kiadó katalógusában található daloknak.


Tehát mire hivatkozott az UMG? A dal elején lévő Metro Boomin producer címkére, amelyet jogosulatlan mintának tekint. A DMCA eltávolítási kérelem kifejezetten erről a mintáról és csakis erről a mintáról szól. "Eltávolítottuk a videót, miután érvényes szerzői jogi értesítést kaptunk a videóban szereplő mintára vonatkozóan" - így nyilatkozott a YouTube szóvivője, Jack Malon a helyzetről. "Az, hogy a videót mesterséges intelligencia segítségével generálták-e vagy sem, nem befolyásolja a jogi felelősségünket, hogy lehetőséget biztosítsunk a jogtulajdonosok számára az olyan tartalmak eltávolítására, amelyek sértik a szerzői joggal védett kifejezésmódjukat".

Az UMG ezt követően egyedi, URL-ről-URL-re történő letiltási kérelmeket nyújtott be a YouTube-nak a dal másolatairól amelyek mind tartalmazták a Metro Boomin címkét. Azért így, mert a cég nem tudja használni a YouTube automatikus ContentID rendszerét, mert egyszerűen nem az ő tulajdonában van a dal, és nem tarthat igényt rá, hogy a rendszer automatikusan törölje a másolatokat. Ha Ghostwriter977 feltölti a "Heart on my Sleeve"-t a Metro Boomin címke nélkül, akkor egy olyan szerzői jogi háborút indít el, amely a Google jövőjét állítja szembe a YouTube jövőjével. A Google-nek vagy fel kell hagynia az összes generatív MI-projektjével - beleértve a Bardot és a keresés jövőjét -, vagy magára haragítja a YouTube olyan nagy partnereit, mint a Universal Music, Drake és The Weeknd. Miért is?

Ha a mesterséges intelligencia segítségével egy olyan éneket tartalmazó dalt készítünk, amely úgy hangzik, mintha Drake-től származna, akkor a végtermék nem másol semmit. A szerzői jog a másolatok készítésének gondolatán alapul - a minta is másolat, ahogyan egy dallam interpolációja is. A zenei szerzői jog - különösen most, a streaming korszakában - egyre kiterjesztőbb szemléletű, de még mindig a tényleges dalok másolatain alapul. Egy generált Drake nem másolata a Drake katalógusban szereplő egyetlen dalnak sem, így nem lehet szerzői jogi igényt támasztani. Nincs másolat.

Ehelyett az UMG és a Getty Images, valamint a kiadók világszerte azt állítják, hogy a jogsértés az MI képzésére használt adatok összegyűjtésével kezdődött. Drake teljes katalógusának, vagy minden Getty-fotónak, vagy minden Wall Street Journal-cikk tartalmának (vagy bármi másnak) a lemásolása az MI képzése érdekében, hogy az képeket generáljon vagy dalokat készítsen, jogosulatlan másolásnak minősül. Véleményük szerint ezáltal a mesterséges intelligencia által létrehozott hamis Drake-dalok jogosulatlan "származékos művekké" váltak.

A probléma az, hogy a Google, a Microsoft, a StabilityAI és az összes többi mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalat arra alapoz, hogy ezek a tréningmásolatok tisztességes felhasználásnak minősülnek. Itt a "tisztességes" szó nem két internetes kommentelő véleményét, hanem egy konkrét jogi paragrafust jelent. Erről még nem indult per, ezért nincs tényleges precedens arra, hogy adatok mindenhonnan való letöltése egy mesterséges intelligencia képzéséhez tisztességes felhasználásnak minősülne. Ezen vállalatok mindegyike olyan "ősi" internetes jogi esetekre támaszkodik, amelyek lehetővé tették a keresőmotorok és a közösségi médiaplatformok létezését.

Vissza a Google-hez. A cég egyrészt a YouTube-ot működteti, másrészt pedig olyan generatív mesterséges intelligencia termékek létrehozásán fáradozik, mint a Bard, amelyet az internetről származó rengeteg adattal képeznek ki. Jön MI Drake, amire a Universal Music Group - a világ egyik legnagyobb kiadója - egy határozott nyilatkozatot ad ki arról, hogy a partnereinek tiszteletben kell tartaniuk a szerzői jogokat és a művészeket. Két eset lehetséges.

Ha a Google egyetért az Universallal abban, hogy az MI által generált zene a képzési adatok jogosulatlan másolásán alapuló tiltott származékos mű, és hogy a YouTube-nak le kell vennie azokat a dalokat, amelyeket a kiadók megjelölnek, mert úgy hangzanak, mint az előadóik, akkor aláássa a Bard és minden egyéb generatív MI termékével kapcsolatos saját tisztességes felhasználási érvét. Végeredményben pedig aláássa magának a vállalatnak a jövőjét.

Ha a Google nem ért egyet az Universallal, és azt mondja, hogy az MI által generált zenéknek fent kell maradniuk, mert pusztán egy algoritmust meglévő művekkel betanítani tisztességes felhasználásnak minősül, akkor megvédi saját MI-erőfeszítéseit és a vállalat jövőjét, de rengeteg pert zúdít a nyakába az összes kiadótól és tartalomszolgáltatótól. Ezzel együtt minden bizonnyal azt kockáztatja, hogy elveszíti a hozzáférést ezeknek a kiadóknak a zenéihez a YouTube-on, ami mára hatalmas üzletté vált.

A Google álláspontja szerint "nem a YouTube feladata meghatározni, hogy kié a tartalom joga. Ez az érintett felek között dől el, ezért adunk eszközöket a szerzői jogtulajdonosoknak a szerzői jogi igények előterjesztéséhez, a feltöltőknek pedig olyan eszközöket, amelyekkel vitathatják az általuk helytelennek vélt állításokat. Azokban az ügyekben, amelyeket nem lehet a vitafolyamatunkkal megoldani a bíróságnak kell döntenie." A YouTube-on a szerzői jogi igények már a mesterséges intelligencia robbanása előtt is zűrösek és vitatottak voltak, és most már gyakorlatilag nincs mód arra, hogy a Google elkerüljön néhány komolyabb pereskedést.

A Google jövője a szerzői jogi törvények kiterjesztő értelmezésére tett fogadás, amelyet a zenétől a filmeken át a hírekig minden kreatív iparág gyűlöl és a végsőkig fog küzdeni ellene. Mert ez számukra a halál: a generatív MI-eszközök azt ígérik, hogy teljesen felforgatják majdnem az összes, árucikknek számító kreatív munka piacát, és ezek a vállalatok nem dőlhetnek hátra hagyva, hogy ez megtörténjen. A tartalmi partnerségek kényes világában való navigálás, miközben kicsi, sokkal szabadabban előre rohanó MI startupokat üldöznek arra kényszeríti a Google-t, hogy minden lépésénél szinte lehetetlen döntéseket hozzon.