Berta Sándor
Kritikus nyersanyagok - nem csodaszer az újrahasznosítás
Az ilyen jellegű projektek rendkívül fontosak, de önmagukban nem oldják fel a kialakult függőséget.
Február elején Hollandia bemutatott egy anyagot a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatban, amelyben már felhívták a figyelmet az újrahasznosítás fontosságára, mert a területen a legrosszabb helyzetre készül az Európai Unió. Most az európai újrafeldolgozó ipar "ambiciózus", de "pragmatikus" megközelítést sürgetett az újrafeldolgozással kapcsolatban a kritikus nyersanyagokról szóló készülő jogszabályban. Az ágazat figyelmeztető üzenete szerint Európa - legalábbis rövid távon - ne fűzzön túl nagy reményeket az újrafeldolgozáshoz.
Brüsszel várhatóan március 14-én nyújt be egy javaslatot, amelynek célja, hogy fellendítse a kulcsfontosságú nyersanyagok - például a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek - európai termelését és újrafeldolgozását, mivel ezeket az Európai Unió digitális és energetikai átalakulása szempontjából alapvető fontosságúnak tartják. Az európai bányászat újjáélesztését célzó intézkedések mellett a javaslat várhatóan célokat fog tartalmazni az olyan eszközökben - mint a napelemek vagy az elektromos autók akkumulátorai - található ásványi anyagok begyűjtésére és újrahasznosítására vonatkozóan is, hogy biztosítsa azok zárt körforgásban tartását. A kritikus nyersanyagokról szóló törvényjavaslat előírja, hogy "az EU stratégiai nyersanyag-fogyasztásának 10 százalékát" a kontinensen kell bányászni. Emellett az egyes kritikus nyersanyagok éves uniós fogyasztásának 15 százalékát újrahasznosításból kell származnia.
"Az újrahasznosítási célok elősegíthetik a fenntarthatóságot, de nem jelentenek csodaszert. Az újrahasznosítás nem lesz képes teljesen helyettesíteni a bányászatot - ez magától értetődő. Ezért támogatjuk határozottan az újrahasznosított anyagok arányára vonatkozó ambiciózus, de pragmatikus célokat. Alapvetően piacra van szükség" - emelte ki Emmanuel Katrakis, az európai újrahasznosítási iparági szövetség (EuRIC) főtitkára. A szakember szerint az újrahasznosított anyagok piaca jelenleg parányi és a termelési szokások megváltoztatásához jelentősen ki kellene bővülnie. Ehhez pedig az újrahasznosítókat elegendő mennyiségű anyaggal kellene ellátni, amelyeket be lehetne gyűjteni, szétválogatni és vissza lehetne juttatni a gyártóknak.
Az európai színesfémgyártókat és -újrahasznosítókat képviselő kereskedelmi szövetség (Eurometaux) úgy véli, hogy ez a folyamat több évtizedig fog tartani. "Az elektromos járművek akkumulátoraiban található értékes anyagok csak 2035 vagy 2040 között lesznek először széles körben elérhetőek. Még sok év, amíg az akkumulátorok, mágnesek és napelemek jelentős mennyiségben elérik az élettartamuk végét" - mondta Chris Heron, a Eurometaux kommunikációs és közkapcsolati igazgatója. A szakértő hozzátette, hogy az elektromos gépkocsik jelenleg a tömegpiacra történő fejlesztés korai szakaszában vannak és az újrahasznosítás előnyei csak sok év múlva jelentkeznek majd. "Alapvetően most olyan anyagokat teszünk a városi bányánkba, amelyekből 15 év múlva már hasznot tudunk majd húzni" - mutatott rá Heron.
Abban azonban minden piaci szereplő egyetértett, hogy az újrahasznosítás elengedhetetlen és hogy az elsődleges készletekre nehezedő nyomás csökkentése érdekében korán kell tervezni. "Az újrahasznosítás biztonsági előnyei sokkal nagyobbak lehetnek az olyan régiókban, mint az EU, ahol nagymértékben használják a tiszta energiát és korlátozottak az erőforrások" - fejtette ki Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója. "A jobb begyűjtési rendszerek, a harmonizált hulladékszabályozás és az újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozó szilárd beruházási keretrendszer bevezetése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az EU vezető szerepet töltsön be ezen a területen" - írta Birol a véleménycikkében, amelyet Pascal Canfin, az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke is aláírt.
Heron azt hangsúlyozta, hogy "az újrafeldolgozás Európa legnagyobb hosszú távú lehetősége" arra, hogy az energetikai átmenethez szükséges számos nyersanyag tekintetében nagyobb önállóságot érjen el. A EuRIC pedig azt az álláspontot képviseli, hogy az újrafeldolgozás sokkal nagyobb szerepet játszhat az ellátási lánc kockázatainak csökkentésében. "Ennek eléréséhez először is növelni kell az e-hulladékok begyűjtését, amely jelenleg kevesebb mint 50 százalékon áll, ami messze elmarad az európai uniós szabályokban meghatározott 65 százalékos céltól" - nyilatkozta Katrakis.
A legnagyobb akadályt azonban valószínűleg annak biztosítása jelenti, hogy az újrahasznosítás gazdaságilag életképes legyen, különösen a kis mennyiségben előforduló ásványi anyagok esetében. Gazdasági ösztönzők, például adókedvezmények vagy az új berendezésekben az újrafeldolgozott anyagok felhasználására vonatkozó célkitűzések nélkül az újrafeldolgozás nem fog megvalósulni. "Itt áll előttünk a legnagyobb kihívás" - szögezte le Katrakis. "Egy másik jelentős akadály az újrahasznosított hulladékért folyó növekvő globális verseny. Az olyan országok, mint Kína és Dél-Korea nagyon agresszív iparpolitikát folytatnak saját újrahasznosító iparuk kiépítése érdekében. Emellett nagyon agresszívan próbálják beszerezni az egyes anyagokat más piacokról. De nem szabad reaktívnak lennünk - Európa az élen maradhat, ha most kezdeményezünk" - ecsetelte Heron.
A Eurometaux szerint Európa fellendítheti újrahasznosítási piacát azáltal, hogy termékszintű tervezési szabványokat és műszaki előírásokat ír elő, amelyek megkönnyítik a nyersanyagok visszanyerését a hulladékberendezésekből. Egy másik terület a külföldre irányuló törmelékszállítások ellenőrzésének szigorítása. "Most azzal a kihívással nézünk szembe, hogy Európából külföldre kerülő hulladékkal kell szembenéznünk, különös tekintettel az olyan köztes hulladékáramokra, mint a "fekete massza" - a zúzott és aprított használt akkumulátorcellákból álló e-hulladék egy fajtája. Úgy gondoljuk, hogy a "fekete masszát" egyértelműen veszélyes hulladékként kellene definiálnunk, hogy az anyagok az európai újrahasznosítási körforgásban maradjanak" - figyelmeztetett Heron. A szakember javasolta, hogy a veszélyes hulladék minősítését terjesszék ki más elektronikai hulladékokra is. Ennek viszont tükröződnie kellene az uniós politika más területein is, például a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályokban, amelyek jelenleg nagyon megnehezítik e kritikus nyersanyagok némelyikének újrahasznosítását.
Heron szerint az egyik követésre méltó modell az Európai Unió akkumulátor-rendelete, amely célértékeket vezetett be a gyűjtés javítására és az életciklus végén történő anyagspecifikus újrahasznosítási arányokra vonatkozóan. "Remélhetőleg ezt a megközelítést ki tudjuk terjeszteni, és alkalmazni tudjuk az összes készülő hulladékra vonatkozó jogszabályra" - jegyezte meg a szakértő és lehetséges példaként említette az elhasználódott járművekről szóló irányelvet és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvet. "Meg kell próbálnunk elérni egy bizonyos százalékos arányt, hogy képesek legyünk saját szükségleteinket kielégíteni. Arra kellene törekednünk, hogy bizonyos dolgok esetében szükségleteink akár 30 százalékát is magunk fedezzük" - mondta Peter Handley, az Európai Bizottság Belső Piaci Igazgatóságának vezető tisztviselője.
A Eurometaux közölte, hogy támogatja a készülő közös piacszervezési törvényben szereplő önellátási célokat, míg a EuRIC azt javasolta, hogy egyes nyersanyagok esetében "stratégiai tartalékokat" képezzenek, amelyek egy része újrahasznosításból származna. "Egy másik, néha figyelmen kívül hagyott szempont az egyes anyagok helyettesítése, vagy olyan módszerek megtalálása, amelyekkel kevesebbet lehet belőlük felhasználni. A lehető legnagyobb mértékben el akarjuk kerülni a nyersanyagok bányászatát. Azt szeretném, hogy a nyersanyagok csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket a bányászatra és az újrahasznosításra vonatkozó célkitűzésekkel együtt vegyék figyelembe" - emelte ki Antoine Oger, az Európai Környezetpolitikai Intézet (IEEP) munkatársa.
"Az IEEP számára a kritikus nyersanyagokról szóló törvény céljának a teljes környezeti lábnyomunk csökkentésén kell alapulnia. Ez a nyersanyagfogyasztás csökkentésével és az erőforrás-hatékonyság növelésével érhető el" - tette hozzá a szakember. Mások azonban úgy vélték, hogy nagyobb prioritást kellene adni a bányászatnak. "Amennyiben megnézem a nyersanyagok szűk keresztmetszetét, akkor azok a bányászatban vannak. Könnyű politikai támogatást szerezni az újrahasznosításhoz. Mégsem nyitottunk egyetlen bányát sem az elmúlt 15 évben" - kritizált az elmúlt esztendők politikáját Heron.
Február elején Hollandia bemutatott egy anyagot a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatban, amelyben már felhívták a figyelmet az újrahasznosítás fontosságára, mert a területen a legrosszabb helyzetre készül az Európai Unió. Most az európai újrafeldolgozó ipar "ambiciózus", de "pragmatikus" megközelítést sürgetett az újrafeldolgozással kapcsolatban a kritikus nyersanyagokról szóló készülő jogszabályban. Az ágazat figyelmeztető üzenete szerint Európa - legalábbis rövid távon - ne fűzzön túl nagy reményeket az újrafeldolgozáshoz.
Brüsszel várhatóan március 14-én nyújt be egy javaslatot, amelynek célja, hogy fellendítse a kulcsfontosságú nyersanyagok - például a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek - európai termelését és újrafeldolgozását, mivel ezeket az Európai Unió digitális és energetikai átalakulása szempontjából alapvető fontosságúnak tartják. Az európai bányászat újjáélesztését célzó intézkedések mellett a javaslat várhatóan célokat fog tartalmazni az olyan eszközökben - mint a napelemek vagy az elektromos autók akkumulátorai - található ásványi anyagok begyűjtésére és újrahasznosítására vonatkozóan is, hogy biztosítsa azok zárt körforgásban tartását. A kritikus nyersanyagokról szóló törvényjavaslat előírja, hogy "az EU stratégiai nyersanyag-fogyasztásának 10 százalékát" a kontinensen kell bányászni. Emellett az egyes kritikus nyersanyagok éves uniós fogyasztásának 15 százalékát újrahasznosításból kell származnia.
"Az újrahasznosítási célok elősegíthetik a fenntarthatóságot, de nem jelentenek csodaszert. Az újrahasznosítás nem lesz képes teljesen helyettesíteni a bányászatot - ez magától értetődő. Ezért támogatjuk határozottan az újrahasznosított anyagok arányára vonatkozó ambiciózus, de pragmatikus célokat. Alapvetően piacra van szükség" - emelte ki Emmanuel Katrakis, az európai újrahasznosítási iparági szövetség (EuRIC) főtitkára. A szakember szerint az újrahasznosított anyagok piaca jelenleg parányi és a termelési szokások megváltoztatásához jelentősen ki kellene bővülnie. Ehhez pedig az újrahasznosítókat elegendő mennyiségű anyaggal kellene ellátni, amelyeket be lehetne gyűjteni, szétválogatni és vissza lehetne juttatni a gyártóknak.
Az európai színesfémgyártókat és -újrahasznosítókat képviselő kereskedelmi szövetség (Eurometaux) úgy véli, hogy ez a folyamat több évtizedig fog tartani. "Az elektromos járművek akkumulátoraiban található értékes anyagok csak 2035 vagy 2040 között lesznek először széles körben elérhetőek. Még sok év, amíg az akkumulátorok, mágnesek és napelemek jelentős mennyiségben elérik az élettartamuk végét" - mondta Chris Heron, a Eurometaux kommunikációs és közkapcsolati igazgatója. A szakértő hozzátette, hogy az elektromos gépkocsik jelenleg a tömegpiacra történő fejlesztés korai szakaszában vannak és az újrahasznosítás előnyei csak sok év múlva jelentkeznek majd. "Alapvetően most olyan anyagokat teszünk a városi bányánkba, amelyekből 15 év múlva már hasznot tudunk majd húzni" - mutatott rá Heron.
Abban azonban minden piaci szereplő egyetértett, hogy az újrahasznosítás elengedhetetlen és hogy az elsődleges készletekre nehezedő nyomás csökkentése érdekében korán kell tervezni. "Az újrahasznosítás biztonsági előnyei sokkal nagyobbak lehetnek az olyan régiókban, mint az EU, ahol nagymértékben használják a tiszta energiát és korlátozottak az erőforrások" - fejtette ki Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója. "A jobb begyűjtési rendszerek, a harmonizált hulladékszabályozás és az újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozó szilárd beruházási keretrendszer bevezetése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az EU vezető szerepet töltsön be ezen a területen" - írta Birol a véleménycikkében, amelyet Pascal Canfin, az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke is aláírt.
Heron azt hangsúlyozta, hogy "az újrafeldolgozás Európa legnagyobb hosszú távú lehetősége" arra, hogy az energetikai átmenethez szükséges számos nyersanyag tekintetében nagyobb önállóságot érjen el. A EuRIC pedig azt az álláspontot képviseli, hogy az újrafeldolgozás sokkal nagyobb szerepet játszhat az ellátási lánc kockázatainak csökkentésében. "Ennek eléréséhez először is növelni kell az e-hulladékok begyűjtését, amely jelenleg kevesebb mint 50 százalékon áll, ami messze elmarad az európai uniós szabályokban meghatározott 65 százalékos céltól" - nyilatkozta Katrakis.
A legnagyobb akadályt azonban valószínűleg annak biztosítása jelenti, hogy az újrahasznosítás gazdaságilag életképes legyen, különösen a kis mennyiségben előforduló ásványi anyagok esetében. Gazdasági ösztönzők, például adókedvezmények vagy az új berendezésekben az újrafeldolgozott anyagok felhasználására vonatkozó célkitűzések nélkül az újrafeldolgozás nem fog megvalósulni. "Itt áll előttünk a legnagyobb kihívás" - szögezte le Katrakis. "Egy másik jelentős akadály az újrahasznosított hulladékért folyó növekvő globális verseny. Az olyan országok, mint Kína és Dél-Korea nagyon agresszív iparpolitikát folytatnak saját újrahasznosító iparuk kiépítése érdekében. Emellett nagyon agresszívan próbálják beszerezni az egyes anyagokat más piacokról. De nem szabad reaktívnak lennünk - Európa az élen maradhat, ha most kezdeményezünk" - ecsetelte Heron.
A Eurometaux szerint Európa fellendítheti újrahasznosítási piacát azáltal, hogy termékszintű tervezési szabványokat és műszaki előírásokat ír elő, amelyek megkönnyítik a nyersanyagok visszanyerését a hulladékberendezésekből. Egy másik terület a külföldre irányuló törmelékszállítások ellenőrzésének szigorítása. "Most azzal a kihívással nézünk szembe, hogy Európából külföldre kerülő hulladékkal kell szembenéznünk, különös tekintettel az olyan köztes hulladékáramokra, mint a "fekete massza" - a zúzott és aprított használt akkumulátorcellákból álló e-hulladék egy fajtája. Úgy gondoljuk, hogy a "fekete masszát" egyértelműen veszélyes hulladékként kellene definiálnunk, hogy az anyagok az európai újrahasznosítási körforgásban maradjanak" - figyelmeztetett Heron. A szakember javasolta, hogy a veszélyes hulladék minősítését terjesszék ki más elektronikai hulladékokra is. Ennek viszont tükröződnie kellene az uniós politika más területein is, például a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályokban, amelyek jelenleg nagyon megnehezítik e kritikus nyersanyagok némelyikének újrahasznosítását.
Heron szerint az egyik követésre méltó modell az Európai Unió akkumulátor-rendelete, amely célértékeket vezetett be a gyűjtés javítására és az életciklus végén történő anyagspecifikus újrahasznosítási arányokra vonatkozóan. "Remélhetőleg ezt a megközelítést ki tudjuk terjeszteni, és alkalmazni tudjuk az összes készülő hulladékra vonatkozó jogszabályra" - jegyezte meg a szakértő és lehetséges példaként említette az elhasználódott járművekről szóló irányelvet és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvet. "Meg kell próbálnunk elérni egy bizonyos százalékos arányt, hogy képesek legyünk saját szükségleteinket kielégíteni. Arra kellene törekednünk, hogy bizonyos dolgok esetében szükségleteink akár 30 százalékát is magunk fedezzük" - mondta Peter Handley, az Európai Bizottság Belső Piaci Igazgatóságának vezető tisztviselője.
A Eurometaux közölte, hogy támogatja a készülő közös piacszervezési törvényben szereplő önellátási célokat, míg a EuRIC azt javasolta, hogy egyes nyersanyagok esetében "stratégiai tartalékokat" képezzenek, amelyek egy része újrahasznosításból származna. "Egy másik, néha figyelmen kívül hagyott szempont az egyes anyagok helyettesítése, vagy olyan módszerek megtalálása, amelyekkel kevesebbet lehet belőlük felhasználni. A lehető legnagyobb mértékben el akarjuk kerülni a nyersanyagok bányászatát. Azt szeretném, hogy a nyersanyagok csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket a bányászatra és az újrahasznosításra vonatkozó célkitűzésekkel együtt vegyék figyelembe" - emelte ki Antoine Oger, az Európai Környezetpolitikai Intézet (IEEP) munkatársa.
"Az IEEP számára a kritikus nyersanyagokról szóló törvény céljának a teljes környezeti lábnyomunk csökkentésén kell alapulnia. Ez a nyersanyagfogyasztás csökkentésével és az erőforrás-hatékonyság növelésével érhető el" - tette hozzá a szakember. Mások azonban úgy vélték, hogy nagyobb prioritást kellene adni a bányászatnak. "Amennyiben megnézem a nyersanyagok szűk keresztmetszetét, akkor azok a bányászatban vannak. Könnyű politikai támogatást szerezni az újrahasznosításhoz. Mégsem nyitottunk egyetlen bányát sem az elmúlt 15 évben" - kritizált az elmúlt esztendők politikáját Heron.