Kontinensünk helyzete nem reménytelen, de a vezetőknek minél előbb lépnie kell.

Az orosz-ukrán háború kitörése óta az Európai Unióban egyre nagyobb az aggodalom a Kínától való függőség miatt, különösen a kritikus nyersanyagok tekintetében. Hildegard Bentele európai parlamenti képviselő szerint a szervezetnek fel kell készülnie egy Tajvan elleni kínai támadás lehetőségére és az azt követő esetleges szankciókra és ellátási hiányokra. Európa nagymértékben függ Kínától számos kritikus nyersanyag tekintetében, amelyek kulcsfontosságúak az energetikai átmenet sikeréhez. Így például Kína fedezi a világ ritkaföldfém-kínálatának 86 százalékát - ez az autóakkumulátorok fontos eleme.

"Tisztában kell lennünk azzal, hogy Kína megtámadhatja Tajvant és fel kell készülnünk erre a pillanatra. Fel kell készülnünk arra a helyzetre is, amikor szankciók vagy exporttilalmak léphetnek életbe, amit már megtapasztaltunk" - jelentette ki a politikus a EURACTIV által szervezett rendezvényen. Bentele - aki az európai kritikus nyersanyagokra vonatkozó stratégia előadója - úgy véli, hogy az orosz-ukrán háború és a koronavírus-járvány idején fellépő ellátási hiányok változást idéztek elő az ellátási láncok kockázatértékelésének uniós szintű módjában. "Óvatosabbnak kell lennünk és inkább a jövőre kell tekintenünk, nem csak a következő egy vagy két évre" - tette hozzá az európai parlamenti képviselő.

Az ökológiai változások felgyorsulásával a Világbank szerint a kritikus nyersanyagok iránti kereslet 2050-ig várhatóan 500 százalékkal fog megugrani. A zöld gazdaság különösen erőforrás-igényesnek számít. "Elmozdulunk a fosszilis tüzelőanyagoktól egy nyersanyag-intenzív világ felé. Sokkal több szélturbinára, sokkal több napelemre és sokkal több elektromos járműre lesz szükségünk, amelyek előállításához mindenféle nyersanyagra van szükség" - emelte ki Titas Anuskevicius, az Európai Bizottság energiaintenzív iparágakért felelős szakpolitikai tisztviselője.

Az Európai Unió ebben a hónapban akarja bemutatni a kritikus nyersanyagokról szóló törvényt, amelynek célja a nem demokratikus államoktól való függőség csökkentése és az európai autonómia erősítése. A kritikus nyersanyagok bányászatának lehetőségei azonban korlátozottak. "Nem tudjuk megváltoztatni Európa geológiáját, de lehetnek olyan nyersanyagok, ahol lehetőség van az elsődleges nyersanyagok nagyobb hazai ellátásának biztosítására" - mutatott rá Mark Mistry, a Nickel Institute vezető közpolitikai menedzsere. Mistry ezért a különböző erőfeszítések ötvözését javasolta. A bányászat és az újrahasznosítás mellett a kereskedelmi partnerségek valószínűleg döntő szerepet játszanak majd.

Van azonban még egy terület, ahol az EU-nak fel kell zárkóznia. Kína nem csupán az említett anyagok kitermelése, hanem a finomítás és a feldolgozás területén is kvázi monopolhelyzetben van. Amíg például a világ lítiumtermelésének csupán 9 százalékát bányásszák Kínában, addig a lítium 60 százalékát ott finomítják. Julia Poliscanova, a Transport and Environment (T&E) nevű környezetvédelmi szervezet vezető igazgatója kifejtette, hogy az Európai Uniónak ezért különösen a kritikus nyersanyagok finomítására és feldolgozására kellene összpontosítania. "Kína nem minden fémet bányász ki maga. Gyakran külföldön bányásszák ki azokat és további feldolgozásra Kínába szállítják. Európának is erre kellene összpontosítania. Nem vagyunk bányászati nagyhatalom. Nem tudunk minden bányászatot mi végezni" - hangsúlyozta a szakember.

A T&E egy nemrégiben kiadott állásfoglalásában azt írta, hogy az Európai Unió lítiumszükségletének több mint felét otthonában finomíthatná, ha megfelelő szakpolitikai intézkedéseket hozna.