Berta Sándor
Az együttműködő robotokban bízik az ipar
A globális robotikai ipar leggyorsabban növekvő szegmense jelenleg az együttműködő robotoké, melyek nem az emberektől ketrecekkel elválasztva dolgoznak a gyárakban, hanem képesek automatizált módon segíteni humán kollégáikat. Az egyszerűen programozható gépek elsősorban a gyártás rugalmassá tételében segíthetnek.
"Az együttműködő robotok (cobotok) piaca évente 60 százalékkal nő, ez már önmagában forradalom. Már 50-60 cobot-cég és 150 egymással versenyző termék van. Az még némi időbe fog telni, amíg minden folyamat automatizált lesz és ezt a dolgot a szabályozás is lassítja bizonyos helyeken, de egy valódi robbanást élünk át. A szegmens nagyobb lesz, mint a klasszikus nehézipari robotoké és még évekig továbbra is 60 százalékkal fog nőni. 2026-ra akár a 8 milliárd dolláros piac is elképzelhető" - jelentette ki Esben Østergaard, a Universal Robots cég alapítója és a Reinvest Robotics nevű robotikai startup-segítő platform vezetője.
A dán férfi 2005-ben társalapítója volt a ma a világpiacot vezető kobot cégnek, majd tíz évvel később 1,9 milliárd dán koronáért (285 millió dollárért) eladta részesedését az amerikai Teradyne csoportnak. Kiemeli, hogy a piac gyors növekedését jelenleg a termelés Európába hozása hajtja. Az elmúlt évben a beszállítói láncokat jelentősen lerövidítették, mivel a globális bizonytalanságok, a koronavírus-járvány és az ukrán-orosz háború megmutatta, hogy az ázsiai szállítás mennyire sebezhető. A következmény egy olyan trend lett, amelyben a gyártás közelebb jött a fogyasztókhoz. A szakemberhiány és a magas személyzeti költségek miatt ez csak még intenzívebb automatizálással lesz lehetséges.
Esben Østergaard
A cobotok esetében mindegy, hogy hol zajlik a gyártás, és nő a nyomás azzal kapcsolatban is, hogy a gyártás rugalmasabb legyen. A felhasználók mindig új termékeket akarnak. Nem akarják ugyanazt a mobiltelefont vagy pár cipőt, amit tavaly is. Új dizájn kell és új anyagok, amikre a gyártósorokat gyorsan át kell tudni állítani. A trendek a gyártás rugalmasabbá válását ösztönzik, és ez legegyszerűbben cobotok segítségével valósítható meg, hiszen azokat könnyen át lehet programozni.
"A klasszikus gyártók elég nehezen reagálnak a piaci folyamatokra. Ez részben annak köszönhető, hogy a cobotok értékesítése teljesen más módon zajlik. Amennyiben egy autógyárat felépítenek, akkor egy éven át tart a robotokat tartalmazó gyártósor installálása. A gépek általában hét évig működnek, ennyi ideig tart egy modellciklus. Ezzel szemben amennyiben valakinek egy cobotra van szüksége, akkor az értékesítési partner egy héten belül felkeresi, összeállítja neki a készüléket, rövid idő alatt kiképezi a kezelőket és akár egy hónap múlva már működik is" - világított rá a különbségekre a szakember.
Az interjú megemlíti a FANUC, a Kuka és az ABB érdeklődését a kobotok piaca iránt, és felteszi a kérdést, hogy a Universal Robots meg tud-e maradni a világpiacon hosszú távon. A Universal Robots alapítója elmondta, hogy az egykori cége még mindig 50 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik és erőteljesen növekszik. A FANUC és az ELITE Robots kinyilvánította szándékát, hogy világpiaci vezetőkké váljanak, és a Universal Robots is minden bizonnyal az akar maradni. Az ABB nem nyilatkozott ilyenről, de komoly beruházásokat hajt végre a piacon, így bizonyos ambíciókat feltételezhetünk. Sok új szereplő is van a piacon, melyek leginkább az alkalmazásokra összpontosítanak.
Érdekes trend, hogy a robotok és a kooperatív, együttműködő robotok egyre inkább hasonlítanak egymásra: a kobotok egyre gyorsabbak, már-már ipari sebességgel dolgoznak, míg az ipari robotok teljes leállás helyett ma már sokszor csak lelassulnak amikor ember közeledik, és könnyebben programozhatók, mint korábban. Ezt többek között a radartechnika teszi lehetővé. Az első gyártók most jelennek meg a piacon egységes operációs rendszerrel minden robotjukhoz. A két szegmens 50 kg alatti terhelhetőség alatt egyre nehezebben lesz megkülönböztethető egymástól.
Arra a kérdésre, hogy kik keresnek majd több pénzt a jövőben, a hardver- vagy szoftverszolgáltatók, Østergaard előbbieket nevezi meg; szerinte ez igaz még akkor is, ha a hardver sok szoftvert tartalmaz, mert a vállalatok szívesebben fizetnek egy megfogható vasért. A piacra leső legnagyobb veszélyt pedig a mesterséges intelligencia használatának uniós szabályozásában látja. Megérti a szabályozás iránti vágyat, "de ha minden alkalommal műszaki vizsgálaton kell átesni, amikor valamit átprogramozunk egy koboton, vagy másképp állítjuk be, az hetekbe telhet, és sok pénzbe kerülhet.” Ez veszélyezteti a versenyképességet.
A karok az emberekkel együtt dolgoznak, míg az ipari robotok ketrecekkel vannak elválasztva az emberektől, amelybe ha belép valaki, azonnal megállnak
Alapvető problémája van a Németországban jelenleg legerősebb hívószónak számító Ipar 4.0 fogalmával. "A teljes automatizáció akkor ideális, ha a gépek emberi beavatkozás nélkül termelnek. Ez a mérnökök álma. Ez a gyár azonban nem ideális prémium, kis mennyiségben gyártott termékek számára, amelyeket folyamatosan újraterveznek. Ilyenkor szükség van emberekre a termelésben. Egy robot soha nem fogja tudni, milyennek kell lennie egy tökéletes terméknek, ehhez kézi munkára is szükség van. Az Ipar 5.0-ban az emberek és a gépek együtt fognak működni." Felhívja a figyelmet, hogy a történelem azt mutatta meg, hogy azokban az országokban a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, ahol a legnagyobb a robotsűrűség. A gépek elintézhetik az egyszerűbb dolgokat, míg az emberek a fontosabbakra összpontosíthatnak. Egyetlen munkát sem lehet 100 százalékban automatizálni, de minden munkában vannak olyan részek, amelyek automatizálhatók.
Esben Østergaard meggyőződése, hogy a munka módosul, de nem tűnik el. "A robotok csak gépek. A szállodákban a vendégek nem azt akarják, hogy egy robot úgy nézzen ki, mint egy ember. Rendet rakhat vagy italokat szállíthat, de az emberekkel való interakciónak nem kell automatizáltnak lennie. Ezért sem kell, hogy úgy nézzen ki, mint egy ember. A robotika Szent Gráljának az emberi kezet tartja, melynek lemásolásától borzasztó messze vagyunk még. "Az emberi agy remek a szem - kéz koordinációban. A kezek különleges képességekkel rendelkeznek. Ha bekötjük a munkások szemeit, attól még tovább tudnak dolgozni. De ha utána kesztyűt húznak fel, mivel nem érzik az ujjaikban az ingereket, nem tudnak tovább dolgozni. Ezért az összeszerelés során még mindig sok minden történik kézzel. Még mindig nagyon messze vagyunk attól, hogy az emberi kezet lemásoljuk."
"Az együttműködő robotok (cobotok) piaca évente 60 százalékkal nő, ez már önmagában forradalom. Már 50-60 cobot-cég és 150 egymással versenyző termék van. Az még némi időbe fog telni, amíg minden folyamat automatizált lesz és ezt a dolgot a szabályozás is lassítja bizonyos helyeken, de egy valódi robbanást élünk át. A szegmens nagyobb lesz, mint a klasszikus nehézipari robotoké és még évekig továbbra is 60 százalékkal fog nőni. 2026-ra akár a 8 milliárd dolláros piac is elképzelhető" - jelentette ki Esben Østergaard, a Universal Robots cég alapítója és a Reinvest Robotics nevű robotikai startup-segítő platform vezetője.
A dán férfi 2005-ben társalapítója volt a ma a világpiacot vezető kobot cégnek, majd tíz évvel később 1,9 milliárd dán koronáért (285 millió dollárért) eladta részesedését az amerikai Teradyne csoportnak. Kiemeli, hogy a piac gyors növekedését jelenleg a termelés Európába hozása hajtja. Az elmúlt évben a beszállítói láncokat jelentősen lerövidítették, mivel a globális bizonytalanságok, a koronavírus-járvány és az ukrán-orosz háború megmutatta, hogy az ázsiai szállítás mennyire sebezhető. A következmény egy olyan trend lett, amelyben a gyártás közelebb jött a fogyasztókhoz. A szakemberhiány és a magas személyzeti költségek miatt ez csak még intenzívebb automatizálással lesz lehetséges.
Esben Østergaard
A cobotok esetében mindegy, hogy hol zajlik a gyártás, és nő a nyomás azzal kapcsolatban is, hogy a gyártás rugalmasabb legyen. A felhasználók mindig új termékeket akarnak. Nem akarják ugyanazt a mobiltelefont vagy pár cipőt, amit tavaly is. Új dizájn kell és új anyagok, amikre a gyártósorokat gyorsan át kell tudni állítani. A trendek a gyártás rugalmasabbá válását ösztönzik, és ez legegyszerűbben cobotok segítségével valósítható meg, hiszen azokat könnyen át lehet programozni.
"A klasszikus gyártók elég nehezen reagálnak a piaci folyamatokra. Ez részben annak köszönhető, hogy a cobotok értékesítése teljesen más módon zajlik. Amennyiben egy autógyárat felépítenek, akkor egy éven át tart a robotokat tartalmazó gyártósor installálása. A gépek általában hét évig működnek, ennyi ideig tart egy modellciklus. Ezzel szemben amennyiben valakinek egy cobotra van szüksége, akkor az értékesítési partner egy héten belül felkeresi, összeállítja neki a készüléket, rövid idő alatt kiképezi a kezelőket és akár egy hónap múlva már működik is" - világított rá a különbségekre a szakember.
Az interjú megemlíti a FANUC, a Kuka és az ABB érdeklődését a kobotok piaca iránt, és felteszi a kérdést, hogy a Universal Robots meg tud-e maradni a világpiacon hosszú távon. A Universal Robots alapítója elmondta, hogy az egykori cége még mindig 50 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik és erőteljesen növekszik. A FANUC és az ELITE Robots kinyilvánította szándékát, hogy világpiaci vezetőkké váljanak, és a Universal Robots is minden bizonnyal az akar maradni. Az ABB nem nyilatkozott ilyenről, de komoly beruházásokat hajt végre a piacon, így bizonyos ambíciókat feltételezhetünk. Sok új szereplő is van a piacon, melyek leginkább az alkalmazásokra összpontosítanak.
Érdekes trend, hogy a robotok és a kooperatív, együttműködő robotok egyre inkább hasonlítanak egymásra: a kobotok egyre gyorsabbak, már-már ipari sebességgel dolgoznak, míg az ipari robotok teljes leállás helyett ma már sokszor csak lelassulnak amikor ember közeledik, és könnyebben programozhatók, mint korábban. Ezt többek között a radartechnika teszi lehetővé. Az első gyártók most jelennek meg a piacon egységes operációs rendszerrel minden robotjukhoz. A két szegmens 50 kg alatti terhelhetőség alatt egyre nehezebben lesz megkülönböztethető egymástól.
Arra a kérdésre, hogy kik keresnek majd több pénzt a jövőben, a hardver- vagy szoftverszolgáltatók, Østergaard előbbieket nevezi meg; szerinte ez igaz még akkor is, ha a hardver sok szoftvert tartalmaz, mert a vállalatok szívesebben fizetnek egy megfogható vasért. A piacra leső legnagyobb veszélyt pedig a mesterséges intelligencia használatának uniós szabályozásában látja. Megérti a szabályozás iránti vágyat, "de ha minden alkalommal műszaki vizsgálaton kell átesni, amikor valamit átprogramozunk egy koboton, vagy másképp állítjuk be, az hetekbe telhet, és sok pénzbe kerülhet.” Ez veszélyezteti a versenyképességet.
A karok az emberekkel együtt dolgoznak, míg az ipari robotok ketrecekkel vannak elválasztva az emberektől, amelybe ha belép valaki, azonnal megállnak
Alapvető problémája van a Németországban jelenleg legerősebb hívószónak számító Ipar 4.0 fogalmával. "A teljes automatizáció akkor ideális, ha a gépek emberi beavatkozás nélkül termelnek. Ez a mérnökök álma. Ez a gyár azonban nem ideális prémium, kis mennyiségben gyártott termékek számára, amelyeket folyamatosan újraterveznek. Ilyenkor szükség van emberekre a termelésben. Egy robot soha nem fogja tudni, milyennek kell lennie egy tökéletes terméknek, ehhez kézi munkára is szükség van. Az Ipar 5.0-ban az emberek és a gépek együtt fognak működni." Felhívja a figyelmet, hogy a történelem azt mutatta meg, hogy azokban az országokban a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, ahol a legnagyobb a robotsűrűség. A gépek elintézhetik az egyszerűbb dolgokat, míg az emberek a fontosabbakra összpontosíthatnak. Egyetlen munkát sem lehet 100 százalékban automatizálni, de minden munkában vannak olyan részek, amelyek automatizálhatók.
Esben Østergaard meggyőződése, hogy a munka módosul, de nem tűnik el. "A robotok csak gépek. A szállodákban a vendégek nem azt akarják, hogy egy robot úgy nézzen ki, mint egy ember. Rendet rakhat vagy italokat szállíthat, de az emberekkel való interakciónak nem kell automatizáltnak lennie. Ezért sem kell, hogy úgy nézzen ki, mint egy ember. A robotika Szent Gráljának az emberi kezet tartja, melynek lemásolásától borzasztó messze vagyunk még. "Az emberi agy remek a szem - kéz koordinációban. A kezek különleges képességekkel rendelkeznek. Ha bekötjük a munkások szemeit, attól még tovább tudnak dolgozni. De ha utána kesztyűt húznak fel, mivel nem érzik az ujjaikban az ingereket, nem tudnak tovább dolgozni. Ezért az összeszerelés során még mindig sok minden történik kézzel. Még mindig nagyon messze vagyunk attól, hogy az emberi kezet lemásoljuk."