Berta Sándor

Szociálisan érzékenynek kell lennie egy robotnak?

Még a legbonyolultabb robotok sem képesek a mindennapi élet legalapvetőbb emberi interakcióinak lemásolására, de nem is biztos, hogy szüksége van az emberiségnek ilyen gépekre.

Boris Katz, az MIT kutatója és csapata tavaly egy olyan algoritmust fejlesztett ki, amely a robotokat egymást ismerő közösségi lényekké alakítja át. Az algoritmussal kiegészített gépek önállóan felismerik, ha egy "kollégájuknak" segítségre van szüksége és képesek automatikusan beavatkozni. Érzékelik, hogy a másik robot mit akar tenni és arra megfelelően reagálnak. Katz szerint a világban hamarosan rengeteg gép lesz és meg kell tanulniuk, hogy egy emberekkel teli világban kommunikáljanak. Meg kell érteniük, hogy mikor kell segíteniük és mikor kell megakadályozniuk valaminek a bekövetkezését.

Ha lehetővé teszik a robotok számára, hogy szociális készségeket mutassanak, az gördülékenyebb és pozitívabb ember-robot interakcióhoz vezethet. Például egy robot biztonságosabb környezetet teremthet egy bentlakásos otthonban az idősek számára. Az új modell lehetővé teheti a tudósok számára a társadalmi interakciók kvantitatív mérését is, ami segíthet a pszichológusoknak az autizmus tanulmányozásában vagy az antidepresszánsok hatásainak elemzésében.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy kellenek-e az emberiségnek szociális robotok és ha igen, akkor milyen célokra. Vajon a gépeknek mindent meg kell-e majd tenniük, ami lehetséges? Nos, Johanna Seibt filozófus úgy vélte, hogy egyáltalán nem, a technika fejlődésének ugyanis a különböző értékek felé kell orientálódnia. Az Aarhusi Egyetem professzora szerint a robotoknak csak azokat a tevékenységeket és feladatokat kellene elvégezniük, amelyek szükségesek és amelyekre az emberek nem képesek. A kutatóknak és a fejlesztőknek azt a kérdést kellene követniük, hogy vannak-e komoly morális értékek, amelyeket nem lehet az emberek közötti interakciók segítségével megvalósítani, de emberek gépek közötti interakciókkal igen.

Seibt a David Collingridge által 1980-ban megfogalmazott dilemmára hívta fel a figyelmet, amelynek értelmében egy technika társadalmi következményei csak azután érthetők meg átfogóan, ha a fejlődés már nem csinálható vissza. Viszont meg kell vizsgálni, hogy mi lehet a célja annak, hogy bevezessünk valamit az életünkbe, amely a saját személyiségét szimulálja. A professzor rámutatott az Integrative Social Robotics megközelítésre, amely a felelősségteljesebb és kulturálisan fenntarthatóbb robotfejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Jelenleg kilenc ország 30 kutatója dolgozik azon a projekten, amelyben a szociális robotika megfelelő célkitűzéseit próbálják meg kidolgozni. A fő kérdés az lehet, hogy miként használhatók a gépek arra, hogy fejlesszék az együttműködést és a társadalmi igazságosságot, s ezzel párhuzamosan erősítsék az emberek érzelmi és racionális autonómiáját is.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Agyturbinikusz #12
    Szerintem szükség lenne rá, hiszen az emberek agyi mintázata alapján sajnos az emberek között igencsak ritka.
  • kvp #11
    "egy speciális területen, de emberi környezetben működő intelligencia fejlesztésével kapcsolatban sem látjuk, hogy mikor érjük el az önvezető autók lötödik szintjét."

    Erre pont tudok valaszolni. Mivel a kreszt szabalyok hatarozzak meg, ezert egy atlagos videojatekos egyseg MI-je eleg a robotautok tudati szintjere. Csak a kornyezet es a pozicio felismerese nehez feladat. Onnantol, hogy ismert a jarmu pozicioja a terkepen es ismert a kornyezeteben mozgo osszes targy pozicioja es palyaja, mar igazagbol csak egy utvonalat kell szamolni amin a jarmu befoglalo alakja nem metszi semmilyen mas targy befoglalo alakjat. Ezt egy atlagos FPS/RTS bot is tudja.

    Csak a 3D-s kep/szenzor jelfeldolgozas (melysegi kep keszites es szegmentacio) az egyetlen nehez feladat, de ez az emberben sem tudati szinten tortenik, hanem velunk szuletett, kvazi genetikailag huzalozott algoritmusok hatarozzak meg. Raadaul ismerjuk is oket. A tablak, jelzok es feliratok felismerese mar egyszeru, miutan szegmentaltak es 2D-be konvertalt formara hoztak oket. (tehat a tablakat es jelzoket is korbe kell vagni 3D-ben es beforgatni az elolapjukat sikba 1:1-es torzitatlan meretre)

    Miert nincsennek onvezeto autok? Ket fo okbol. Egyreszt jogilag meg nem engedelyeztek oket, masreszt a teljesen szabalyosan kozlekedo jarmuvek teljesen lelassitanak a forgalmat, ugyanis jelenleg az emberek jelentosen gyorsabban haladnak, mint ami a jelenlegi szabalyok teljes betartasa mellett lehetseges lenne. Igazabol ha eleg varosi kornyezetben az 5 km/h, akkor mar most is lenne onvezeto technologia, ennel gyorsabban haladva ugyanis teljes belatottsag nelku mar a lathatosagi szabalyok, azaz az utviszonyok altal lehetove tett sebesseg folott haladunk. (teljes bealottsag: minden parkolo auto moge es ala be kell nezni mielott megkozelitjuk azt)

    A fenti problemat ketfelekeppen lehet megoldani. Fokozatosan tesszuk felelotlenebbe a kocsiakat, amig emberibb modon vezetnek, ezzel novelve a balesetek lehetoseget, amig mar az eleg jo kategoriaba nem esnek. Tehat nem 100%-osan biztonsagosak, de jobban mit az atlagos emberi sofor. Vagy csinalhatunk 100%-osan biztonsagos autokat es addig faragjuk a kreszt es hozza az utakat, amig ezek nem tudnak tenyleges 100%-osan biztonsagosan kozlekedni, mint ahogy tortent az automatizalt vonatok eseten, ahol inkabb a palyat es a szabalyokat alakitottak a vonatokhoz. Utobbi lenne a jobb megoldas, de szerintem anyagi okokbol az elsot fogjak megvalositani.
  • NEXUS6 #10
    Az a szerteágazó fejlesztési halmaz, amit az MI alá besöpörnek, kell hogy foglalkozzon nem annyira egy mesterséges általános intelligenciával, hanem inkább mesterséges személyiségnek nevezhető rendszerrel. Akérdés továbbra is az, hogy elengedhetetlen-e az ilyenhez a tudat, vagy sem?

    A robotautók fejlesztéséből, és a fejlesztés kudarcaiból kiindulva, egy speciális területen, de emberi környezetben működő intelligencia fejlesztésével kapcsolatban sem látjuk, hogy mikor érjük el az önvezető autók lötödik szintjét. Lehet, hogy már ennek abszolválásához is kéne egy mesterséges személyiséggel rendelkező konstrukció, aminek kérdés, hogy vajon szükségszerűen része-e a tudat-éntudat?
  • NEXUS6 #9
    Hát néhány kijelentéseddel vitatkoznék, nem azért mert nem igaz, csak nem bizonyított. Azonkívül rangsoroljuk a dolgokat: a tudat, mármint egy élő létezőhöz kapcsolt dolog nem azonos az öntudattal, az öntudat pedig az én-tudattal.

    Az öntudat esetében ez a szubjektum már különbséget tesz a világ és a saját belső történései között, a sima tudat még nem biztos, az éntudat esetében pedig ez az állat/ember/esetleg robot már az ő fajtársai alkotta közösségben is pozícionálja magát, annak megfelelő adekvát válaszokat ad, közösségi identitással rendelkezik..

    Azt látjuk tehát, hogy a tudat szintjei hagymahély-szerűen rakódnak egymásra, az ember is képes megélni a tiszta diferenciálatlan tudat állapotát kb flow érzés. Egy macska már bír öntudattal, de az éntudat már nem egyértelműen mindegyik cicusnak lehet sajátja, lásd pl. tükörteszt, itt derül ki, hogy azonosítja-e magát a töükörképével, vagy egy másik macskaként éli meg. Miközben már ugye az öntudata alkalmassá teszi korlátozottan egy közösségi életre is. A fejlett, szociális, emberi társadalmi, akár jogi viszonyokkal tisztában levő, szociális térképpel, személyiséggel, a társadalomban való funkcionáláshoz kapcsolódó motivációs rendszerrel rendelkező, azzal kiegészített éntudat fényévekre van a megvalósulástól.

    Tehát a LEGO robotnak-nak van-e tudata? Szerintem nem bizonyított, de inkább nincs.Tudhat ugyan olyan bonyolult reakciókat is az algoritmusai segítségével adni, ami a saját fennmaradását bizonyos határok között támogatja, mint kb egyes sejtszervecskék. De bonyolultabb, önreprodukcióval, önjavítással, saját azonosságának a környezeti feltételekkel kapcsolatos adaptív válaszokkal nem létezik, amivel már egyetlen sejt is bír. Miközben ugye nem bizonyított, hogy egy sejtnél is akár a tudat szükségszerűen megjelenik. A környezeti kihívásokra adott adaptív válaszok ugyanis fejlett algoritmusokkal modellezhetők, de itt sem tudhatjuk, hogy egy bonyolultabb információs rendszer automatikusan jelenti-e a tudat megjelenését, vagy az valmami bonyolultabb, más, a rendszer komplexitásától független dolog?
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2022.05.17. 08:50:32
  • Tetsuo #8
    Az egyik ősi ind-hind hagyományban - ami az Upanisadokra és a származott archaikus védikus tanokra épül -, az advaita védantában csak egy lény létezik - nevezhetjük Istennek -, az Ő elméjében történő játék által létezünk mi emberek, a többi élőlény, maga a fizikai és a szellemi világ.
    Ez az egyetlen lény képzeli el a világot és annak történéseit, az élőlények személyiségét, azok gondolatait, mindent és mindenkit egyszerre, beleértve akár az angyalokat és démonokat is, illetve minden szubatomi részecskét és azok viselkedését, a fizikai törvényeket, a természeti törvényeket stb.
    Tehát mi emberek kb. NPC-k vagyunk, vagy mint egy író kitalált karaktere a fantáziájában, úgy "létezünk".
    Például a kereszténységben és az iszlámban is fellelhetők erre vonatkozó utalások, de ott nincsenek részletezve.
  • Kryon #7
    Azt gondoljuk, mert ez a szubjektív tapasztalatunk, hogy azért gondolunk vagy cselekszünk valamit, mert mi tudatosan eldöntöttük, hogy ezt vagy azt akarjuk tenni. Vagyis úgy tűnik, hogy nálunk van az irányítás, tudatos lények vagyunk. Ez azonban nem is olyan biztos, hogy így van. Ha ugyanis a dolgok esetleg már azelőtt eldőlnek, hogy az bennünk tudatosulna, akkor a tudat, vagyis az, hogy nálunk van az irányítás, hogy a tudat a mozgató, csak illúzió. És ha minden, még az is, hogy mit és hogyan érzékeljünk úgymond tudatosan és mit ne az a tudaton kívül dől el, akkor bizony a tudatosság maga is csak illúzió, és valójában a "robotpilóta" irányít.
    Utoljára szerkesztette: Kryon, 2022.05.16. 22:07:45
  • kvp #6
    Mar az okori gorogok is rajottek arra, hogy csak a tudat letezik biztosan. Egesz pontosan minden ember csak a sajat ontudata letezeseben lehet biztos, mivel minden mas csak kozvetetten erzekelt informacio.

    Na most egy hangya is rendelkezik ontudattal, csak nagyon alacsony szintu. De meg egy LEGO robotnak is van egyfajta ontudata, csak az nem jut el arra a szintre, hogy felfogja, hogy letezik. Egyelore legjobb tudasunk szerint egyetlen ember altal letrehozott szoftver sem volt kepes meg ontudatra ebredni, pedig jelen ismereteink szerint az osszes kozponti idegrendszerrel rendelkezo allatnak ez sikerul. Persze vannak ennel alacsonyabb szinten letezo allatok is, kb. az o tudati szintjukon vannak jelenleg az emberek altal alkotott mesterseges rendszerek.

    Innen azert meg eleg messze van az erkolcsileg mindig helyesen cselekedo robot. Mindez ugy, hogy meg az emberiseg sem tud megegyezni abban, hogy mi a helyes. Nem veletlen, hogy mernokok es biologusok helyett csak unatkozo filozofusok foglalkoznak ezzel a temaval.
  • NEXUS6 #5
    Az a helyzet, hogy a tudat az egyetlen valós dolog, amit bármelyikünk ismer, akár ébren, akár álomban, akár bármilyen más tudatállapotban. Minden más csak a tudathoz kapcsolódó képességeken keresztült megszűrt információ, egyfajta illúzió valami másról, amit összességében a tudaton kívüli Világnak hívunk! Most mégis a tudatnak a Világhoz képest esetleges nem valós lényegéről beszélgetünk.
    Hmmm....Érdekes! ;)
    (Bár általános hozzáállás).
  • Kryon #4
    Ahogy az emberi tudatról sem tudjuk jelenleg, hogy valós vagy csak illúzió. Valami olyan plusz képesség, amivel a mai gépek nem rendelkeznek, vagy csak annyi a különbség, hogy egyelőre még sokkal több szinapszisunk van mint nekik.
  • duke #3
    "Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy kellenek-e az emberiségnek szociális robotok"
    Ezt majd a pornoipar eldonti.