A legnagyobb problémát a felhasználók beleegyezése nélkül folytatott arcfelismerési vizsgálatok elterjedése jelenti.

Tizenegy európai uniós tagországban (Ausztria, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Szlovénia) már használják a rendszereket a bűnügyi eljárásokban "utólagos azonosítás" céljából, nyolc további tagállam (Ciprus, Csehország, Észtország, Horvátország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország) pedig hamarosan követheti a példát. Ez derült ki a Biometric & Behavioural Mass Surveillance in EU Member States című jelentésből, amely a technológiának az alapvető emberi jogokra gyakorolt negatív hatásaira igyekezett felhívni a figyelmet.

Francesco Ragazzi, a Leideni Egyetem professzora és a tanulmány szerzője elmondta, hogy a valós idejű és az esetek utáni arcfelismerés közötti különbségek egyáltalán nem fontosak, ha a technológia alapvető jogokra gyakorolt hatását vizsgáljuk. Az utólagos felismerés sokkal nagyobb károkat okozhat, mert különböző forrásokból egyesít több adatot. A tanulmány a nem együttműködő vizsgálatokra összpontosított, amelyeknél az adott személyt annak beleegyezése nélkül próbálják meg azonosítani. Az együttműködő vizsgálatoknál végzett arcfelismerések ugyanakkor nem hordozzák magukban a tömeges megfigyelések kockázatát.

Ragazzi két fontos negatív folyamatra mutatott rá. Az egyik a biometriai adatbázisok kiterjesztése, míg a másik a több rendszer kipróbálása és összekötése a biometriai azonosítószoftverekkel.