Berta Sándor
Személyes ízlésnek megfelelő zenét kreálhat a mesterséges intelligencia?
Jean-Michel Jarre, az elektronikus zene francia úttörője nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a technológia a művészetben is megjelenik majd. A zenész két albuma, az Oxygene és az Equinoxe egyaránt mérföldkőnek számít. Jarre 70 éves korában is meglehetősen innovatív és lenyűgözik azok a lehetőségek, amelyeket a mesterséges intelligencia kínál a művészet számára.
"Az új Équinoxe Infinity zenei albumomon szereplő Robots don't cry című számot másképp kellett volna elneveznem. A jó cím az lett volna, hogy Robots don't cry – so far. Úgy hiszem, hogy a következő tíz esztendőben az algoritmusok és a mesterséges intelligencia képesek lesznek minőségi zeneszámokat készíteni. Mindez kérdéseket fog felvetni, például olyan szempontból, hogy miként kell majd pozicionálniuk magukat a művészeknek. Az az emberi DNS része, hogy úgy érezzük, tegnap minden jobb volt és holnap minden rosszabb lesz. Ugyanakkor a technológia mindig fejlődést hozott és a mesterséges intelligencia hozhatja a legnagyobb fejlődést. Ezért az Equinoxe Infinity olyasmi, mint egy zene kifejezetten azoknak a gépeknek, amelyek tőlünk tanulnak" - fejtette ki a világhírű zenész.
"Szeretem a végtelenség gondolatát. Amikor az Equinoxe Infinity-t készítettük szerettük volna a mesterséges intelligenciát is alkalmazni. Kapcsolatban voltunk a Google, a Microsoft, a Sony, a Flow Machines és más cégek képviselőivel. Lehetőségem lett volna arra, hogy az egyik melódiámat betápláljam egy algoritmusba, amely elkészíti a munkám Johann Sebastian Bach-féle verzióját. De én ezt nem akarom, mert Bach óta történt néhány dolog a zenében." - tette hozzá az elektronikus zene meghatározó alakja.
Jean-Michel Jarre kiemelte, hogy az albumon a mesterséges intelligencia inspirációként van jelen, mint az elmesélt történet fő témája. Sokan ugyanis napjainkban több időt töltenek az okostelefonjaikkal, mint a párjukkal és a családjukkal. Meggyőződése, hogy ezek a műszaki eszközök megfigyelik az embereket, tanulmányozzák őket azért, hogy a cégek olyan termékeket adhassanak el nekik, amelyekre valójában nincs szükségük. Ugyanakkor ezek a megoldások valamikor a mesterséges intelligencia jó oldalává is válhatnak. De ezeket a gondolatokat, kérdőjeleket nem véletlenül hagyta tudatosan nyitva.
A zeneszerző szerint nagyon érdekes kérdés az is, hogy vajon lehet-e a művészet szubjektív, és a mesterséges intelligencia elkészítheti-e valakinek a személyes ízlésének megfelelő, személyre szabott és adott hangulatához illő zenéjét. Ezt az elképzelést megfordítva viszont az emberek is elkészíthetik a robotok számára ideális zenét. Nem szabad elfelejteni, hogy az egész univerzum a kémiai reakciók láncára épül. "Az érzések és az érzelmek is számos kémiai elem kombinációjából jönnek létre. Miért ne lehetne ez egy napon mesterséges módon is lehetséges? Arrogáns dolog lenne azt hinni, hogy ez kizárólag emberi dolog. Ez hasonló ahhoz, mint amikor valaki azt hiszi, hogy nincs más élet az univerzumban. Ez annyira arrogáns. Rémültek és arrogánsak vagyunk, hogy ha a jövőről van szó. Sokkal alázatosabbaknak kellene lennünk." - vélte a zenész.
"Nem hiszem, hogy ne lenne szükség a jövőben zenészekre. Ez a kérdés már többször előkerült. Amikor fel lehetett venni a zenéket, akkor azt hitték, hogy nem lesz szükség zenekarokra, de teljesen másképp alakultak a dolgok. Amikor jött az internet, akkor az merült fel, hogy eltűnnek a rádióadók, de azok inkább még befolyásosabbak lettek, különösen azokon a helyeken, ahol a világháló nagyon fejlett. Egyszerűen ez a fejlődés. Nem látom be, hogy miért ne lehetne menő dolog az, ha a mesterséges intelligenciával dolgozhatunk" - hangsúlyozta az alkotó.
"A technikában az a csalóka, hogy elhiteti velünk, hogy megoldhatja a problémáinkat. Ez igaz bizonyos esetekben, például ha kávét főzünk vagy a padlót takarítjuk. De a művészet más: szükség van határokra, amelyeket nekünk magunknak kell kijelölnünk. Ezért tanácsolom azt a fiatal zenészeknek, hogy óvatosan válasszák ki az általuk használt szoftvereket és utána legalább 6 hónapig alkalmazzák azokat. A mesterséges intelligenciával egyébként heavy metal zenét sem nehéz készíteni. Sőt, azt hiszem, még könnyebb is. A dzsessz viszont nehezebb lenne. A metal olyan, mint a klasszikus zene. Amennyiben Vivaldi ma élne, akkor a Metallicában játszana" - szögezte le Jean-Michel Jarre.
"Az új Équinoxe Infinity zenei albumomon szereplő Robots don't cry című számot másképp kellett volna elneveznem. A jó cím az lett volna, hogy Robots don't cry – so far. Úgy hiszem, hogy a következő tíz esztendőben az algoritmusok és a mesterséges intelligencia képesek lesznek minőségi zeneszámokat készíteni. Mindez kérdéseket fog felvetni, például olyan szempontból, hogy miként kell majd pozicionálniuk magukat a művészeknek. Az az emberi DNS része, hogy úgy érezzük, tegnap minden jobb volt és holnap minden rosszabb lesz. Ugyanakkor a technológia mindig fejlődést hozott és a mesterséges intelligencia hozhatja a legnagyobb fejlődést. Ezért az Equinoxe Infinity olyasmi, mint egy zene kifejezetten azoknak a gépeknek, amelyek tőlünk tanulnak" - fejtette ki a világhírű zenész.
"Szeretem a végtelenség gondolatát. Amikor az Equinoxe Infinity-t készítettük szerettük volna a mesterséges intelligenciát is alkalmazni. Kapcsolatban voltunk a Google, a Microsoft, a Sony, a Flow Machines és más cégek képviselőivel. Lehetőségem lett volna arra, hogy az egyik melódiámat betápláljam egy algoritmusba, amely elkészíti a munkám Johann Sebastian Bach-féle verzióját. De én ezt nem akarom, mert Bach óta történt néhány dolog a zenében." - tette hozzá az elektronikus zene meghatározó alakja.
Jean-Michel Jarre kiemelte, hogy az albumon a mesterséges intelligencia inspirációként van jelen, mint az elmesélt történet fő témája. Sokan ugyanis napjainkban több időt töltenek az okostelefonjaikkal, mint a párjukkal és a családjukkal. Meggyőződése, hogy ezek a műszaki eszközök megfigyelik az embereket, tanulmányozzák őket azért, hogy a cégek olyan termékeket adhassanak el nekik, amelyekre valójában nincs szükségük. Ugyanakkor ezek a megoldások valamikor a mesterséges intelligencia jó oldalává is válhatnak. De ezeket a gondolatokat, kérdőjeleket nem véletlenül hagyta tudatosan nyitva.
A zeneszerző szerint nagyon érdekes kérdés az is, hogy vajon lehet-e a művészet szubjektív, és a mesterséges intelligencia elkészítheti-e valakinek a személyes ízlésének megfelelő, személyre szabott és adott hangulatához illő zenéjét. Ezt az elképzelést megfordítva viszont az emberek is elkészíthetik a robotok számára ideális zenét. Nem szabad elfelejteni, hogy az egész univerzum a kémiai reakciók láncára épül. "Az érzések és az érzelmek is számos kémiai elem kombinációjából jönnek létre. Miért ne lehetne ez egy napon mesterséges módon is lehetséges? Arrogáns dolog lenne azt hinni, hogy ez kizárólag emberi dolog. Ez hasonló ahhoz, mint amikor valaki azt hiszi, hogy nincs más élet az univerzumban. Ez annyira arrogáns. Rémültek és arrogánsak vagyunk, hogy ha a jövőről van szó. Sokkal alázatosabbaknak kellene lennünk." - vélte a zenész.
"Nem hiszem, hogy ne lenne szükség a jövőben zenészekre. Ez a kérdés már többször előkerült. Amikor fel lehetett venni a zenéket, akkor azt hitték, hogy nem lesz szükség zenekarokra, de teljesen másképp alakultak a dolgok. Amikor jött az internet, akkor az merült fel, hogy eltűnnek a rádióadók, de azok inkább még befolyásosabbak lettek, különösen azokon a helyeken, ahol a világháló nagyon fejlett. Egyszerűen ez a fejlődés. Nem látom be, hogy miért ne lehetne menő dolog az, ha a mesterséges intelligenciával dolgozhatunk" - hangsúlyozta az alkotó.
"A technikában az a csalóka, hogy elhiteti velünk, hogy megoldhatja a problémáinkat. Ez igaz bizonyos esetekben, például ha kávét főzünk vagy a padlót takarítjuk. De a művészet más: szükség van határokra, amelyeket nekünk magunknak kell kijelölnünk. Ezért tanácsolom azt a fiatal zenészeknek, hogy óvatosan válasszák ki az általuk használt szoftvereket és utána legalább 6 hónapig alkalmazzák azokat. A mesterséges intelligenciával egyébként heavy metal zenét sem nehéz készíteni. Sőt, azt hiszem, még könnyebb is. A dzsessz viszont nehezebb lenne. A metal olyan, mint a klasszikus zene. Amennyiben Vivaldi ma élne, akkor a Metallicában játszana" - szögezte le Jean-Michel Jarre.