Berta Sándor
Szenzorok segítenek az esések elkerülésében
Az idős emberek életminőségét egyetlen elesés teljesen lerombolhatja. A mozgás elemzésével megakadályozhatók a veszélyes helyzetek.
A Karlsruhei Technológiai Intézet (KIT) munkatársai egy olyan szenzorrendszert akarnak megalkotni, amely lehetővé teszi a környezet és a felhasználói mozgások követését, ezáltal az elesési kockázat értékelését és csökkentését, s ráadásul megfelelő intézkedéseket is javasolhat az ilyen esetek elkerülésére. A tudósok jelenleg az első prototípust fejlesztik.
Tomislav Pozaic, a KIT kutatója elmondta, hogy ott és akkor akarják elkészíteni az eséskockázat-értékelést, amikor arra szükség van. Az ilyen elemzéseket a jövőben a veszélyeztetett személyek otthoni környezetében végeznék. Eddig ezekre a geriátriai (idősgyógyászati) klinikákon került sor a rehabilitációs intézkedésekkel összhangban vagy a betegek esési naplóit figyelembe véve. A cél a jövőben az lesz, hogy már az első eleséseket megelőzzék, mert ezen események következménye lehet combnyaktörés, műtét, hosszú kórházi kezelés, valamint az önbizalom elveszítése és az abból fakadó depresszió, amelyek felgyorsítják a test leromlását.
A depresszió vagy a könnyebb megfázások is növelhetik az elesések kockázatát, emelte ki Wilhelm Stork, a KIT professzora, ezért fontos a korai felismerés és például a koordinációs edzésekkel való reagálás. Át kell gondolni az egészségügyi ellátás költségeit is, Poziac ugyanis rámutatott, hogy az esések miatt kezelések éves költsége meghaladja a 2 milliárd eurót.
A KIT szakértői a stuttgarti Robert Bosch Kórház geriátriai részlegével együttműködve azt vizsgálják, hogy a csuklóra szerelhető és a mozgásokat, valamint a környezetet felmérő szenzorok alkalmazhatók-e az elesések elkerülésére. A kifejlesztett érzékelők kielemzik a lépések számát és módját éppúgy, mint a sebességet és a mozgást. A szenzorok ezeket az információkat a környezettel összefüggésben látják. Pozaic kiemelte, hogy a különböző környezetek, például az utca és az otthon eltérő kockázatokat jelentenek. Egy algoritmus számítja ki az értékekből, hogy valaki veszélyeztetett-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor azt, hogy ilyen veszély egy alkalommal fenyegeti-e vagy többször.
A technika a mindennapok során akár otthon is használható. Ezzel egyrészt idő takarítható meg, másrészt a megelőző intézkedések könnyebben a páciens otthoni környezetéhez igazíthatók. A mozgás három területéről - felállás, járás, kéz-láb koordináció - származó információkat kiértékelik, hogy kiválasztható legyen az esések elkerülésére a megfelelő stratégia. Az utóbbiak közé tartozik az egyensúly-gyakorlás, a gyógyszerek személyre szabása és a háztartásban lévő veszélyek minimalizálása. Szempon a betegek lelki egészségére való odafigyelés is, hogy az érintettek ne érezzék magukat megbélyegezve. A fejlesztés alatt lévő szenzor akár karóraként is viselhető lesz és életmentő adatokat továbbíthat. Az első megoldások jövőre jelenhetnek meg a piacon.
A Karlsruhei Technológiai Intézet (KIT) munkatársai egy olyan szenzorrendszert akarnak megalkotni, amely lehetővé teszi a környezet és a felhasználói mozgások követését, ezáltal az elesési kockázat értékelését és csökkentését, s ráadásul megfelelő intézkedéseket is javasolhat az ilyen esetek elkerülésére. A tudósok jelenleg az első prototípust fejlesztik.
Tomislav Pozaic, a KIT kutatója elmondta, hogy ott és akkor akarják elkészíteni az eséskockázat-értékelést, amikor arra szükség van. Az ilyen elemzéseket a jövőben a veszélyeztetett személyek otthoni környezetében végeznék. Eddig ezekre a geriátriai (idősgyógyászati) klinikákon került sor a rehabilitációs intézkedésekkel összhangban vagy a betegek esési naplóit figyelembe véve. A cél a jövőben az lesz, hogy már az első eleséseket megelőzzék, mert ezen események következménye lehet combnyaktörés, műtét, hosszú kórházi kezelés, valamint az önbizalom elveszítése és az abból fakadó depresszió, amelyek felgyorsítják a test leromlását.
A depresszió vagy a könnyebb megfázások is növelhetik az elesések kockázatát, emelte ki Wilhelm Stork, a KIT professzora, ezért fontos a korai felismerés és például a koordinációs edzésekkel való reagálás. Át kell gondolni az egészségügyi ellátás költségeit is, Poziac ugyanis rámutatott, hogy az esések miatt kezelések éves költsége meghaladja a 2 milliárd eurót.
A KIT szakértői a stuttgarti Robert Bosch Kórház geriátriai részlegével együttműködve azt vizsgálják, hogy a csuklóra szerelhető és a mozgásokat, valamint a környezetet felmérő szenzorok alkalmazhatók-e az elesések elkerülésére. A kifejlesztett érzékelők kielemzik a lépések számát és módját éppúgy, mint a sebességet és a mozgást. A szenzorok ezeket az információkat a környezettel összefüggésben látják. Pozaic kiemelte, hogy a különböző környezetek, például az utca és az otthon eltérő kockázatokat jelentenek. Egy algoritmus számítja ki az értékekből, hogy valaki veszélyeztetett-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor azt, hogy ilyen veszély egy alkalommal fenyegeti-e vagy többször.
A technika a mindennapok során akár otthon is használható. Ezzel egyrészt idő takarítható meg, másrészt a megelőző intézkedések könnyebben a páciens otthoni környezetéhez igazíthatók. A mozgás három területéről - felállás, járás, kéz-láb koordináció - származó információkat kiértékelik, hogy kiválasztható legyen az esések elkerülésére a megfelelő stratégia. Az utóbbiak közé tartozik az egyensúly-gyakorlás, a gyógyszerek személyre szabása és a háztartásban lévő veszélyek minimalizálása. Szempon a betegek lelki egészségére való odafigyelés is, hogy az érintettek ne érezzék magukat megbélyegezve. A fejlesztés alatt lévő szenzor akár karóraként is viselhető lesz és életmentő adatokat továbbíthat. Az első megoldások jövőre jelenhetnek meg a piacon.