Berta Sándor
Az idősek nyitottak a távdiagnózisokra
Egyre többen ismerik fel, hogy az orvossal folytatott videóchat-beszélgetések praktikusak és hatékonyak lehetnek.
Sidney Kramer minden reggel felteszi a csuklójára a vérnyomásmérő készülékét, majd feláll a mérlegre. A mérési eredményeket automatikusan megkapja a gondozását végző csapat és a lánya okostelefonja. Amennyiben valami baj lenne, akkor gyorsan megérkezhet a segítség. A 92 éves páciens mindenesetre örül, hiszen viszonylag önálló életet élhet a saját házában és nem kell kórházba vagy szanatóriumba bevonulnia. A kezelés havonta körülbelül 250 dollárba kerül. Miriam Dubin, Kramer lánya szerint a rendszer mind pszichikai, mind fizikai szempontból nagyon megnyugtató: olyan, mintha édesapja minden reggel az orvosnál kezdené a napot.
Kramer nem az egyetlen idős ember, akit meggyőztek a távdiagnózis előnyei. Az Associated Press hírügynökség felmérése alapján tízből kilenc 40 évesnél idősebb amerikai állampolgár támogatná egy ilyen rendszer használatát. A távgyógyászat sokáig inkább vészmegoldásnak számított a távoli régiók esetében, ahol nem volt elég orvos. Időközben azonban egyre több területen jelent meg és nem csupán a fiatalok esetében népszerű. A krónikus betegségben szenvedő és a korlátozottan mozgásképes személyek esetében kifejezetten kényelmes megoldás lehet. Ráadásul esély nyílhat az egészségügyi ellátás össztársadalmi költségeinek a csökkentésére, ami főleg azért fontos, mert a lakosság egyre öregszik.
Az emberek többségének pont a finanszírozás okoz problémát, annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a magán biztosítótársaságok átveszik az orvosokkal folytatott videochatek esetleges költségeit. A Medicare állami betegbiztosító esetében viszont a betegeknek a zsebükbe kell nyúlniuk. Egy jogszabályváltozásnak köszönhetően azonban mindez hamarosan megváltozhat, például a stroke tüneteinek felismerésénél vagy az otthoni dialízis elindításának az esetében.
Az AP tanulmányából ismertté vált az is, hogy a 40 évesnél idősebbek csupán kevesebb, mint egyharmada tett félre pénzt a jövőbeli ápolási költségeire. Az idősek ugyanúgy nyitottak a távdiagnózisokra, mint a fiatalok: a válaszolók több mint 30 százaléka nyilatkozta azt, hogy aggályai lennének az adatbiztonság és a magánszféra kapcsán, míg körülbelül az 50 százaléka azt, hogy a távgyógyászat veszélyeztetné az ellátás minőségét és az csökkenhetne. Don Withey, a New York állambeli Cortlandben él és a 92 éves édesapjának, valamint a 89 éves édesanyjának segít az egészségügyi ellátás során. Ő úgy vélte, hogy szülei szívesebben lennének otthon, minthogy egy rendelőben üljenek egy órán át azért, hogy 15 percig beszélhessenek az orvossal. Azonban egyelőre nem túlzottan ismerik a jelenlegi lehetőségeket.
Rachel DeSantis a Johns Hopkins Klinikán vezeti a házi betegápolási részleget, amely többek között Kramer ellátásával is foglalkozik. A szakember szerint nem csupán arról van szó, hogy valakinek legyen kijelzője, Skype-fiókja vagy egy vérnyomásmérője otthon, hanem arról is, hogy egy csapat álljon mögötte és az orvosok támogassák az adott páciensek kezelését. A Johns Hopkins Egyetem azt kínálja a betegeknek, hogy 1-2 hónapos benntartózkodás után még 1-2 hónapig ingyen figyelhetik meg őket távgyógyászat útján. A vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy ez utóbbival csökkenthető egy újbóli kórházi beutalás kockázata.
Sidney Kramer minden reggel felteszi a csuklójára a vérnyomásmérő készülékét, majd feláll a mérlegre. A mérési eredményeket automatikusan megkapja a gondozását végző csapat és a lánya okostelefonja. Amennyiben valami baj lenne, akkor gyorsan megérkezhet a segítség. A 92 éves páciens mindenesetre örül, hiszen viszonylag önálló életet élhet a saját házában és nem kell kórházba vagy szanatóriumba bevonulnia. A kezelés havonta körülbelül 250 dollárba kerül. Miriam Dubin, Kramer lánya szerint a rendszer mind pszichikai, mind fizikai szempontból nagyon megnyugtató: olyan, mintha édesapja minden reggel az orvosnál kezdené a napot.
Kramer nem az egyetlen idős ember, akit meggyőztek a távdiagnózis előnyei. Az Associated Press hírügynökség felmérése alapján tízből kilenc 40 évesnél idősebb amerikai állampolgár támogatná egy ilyen rendszer használatát. A távgyógyászat sokáig inkább vészmegoldásnak számított a távoli régiók esetében, ahol nem volt elég orvos. Időközben azonban egyre több területen jelent meg és nem csupán a fiatalok esetében népszerű. A krónikus betegségben szenvedő és a korlátozottan mozgásképes személyek esetében kifejezetten kényelmes megoldás lehet. Ráadásul esély nyílhat az egészségügyi ellátás össztársadalmi költségeinek a csökkentésére, ami főleg azért fontos, mert a lakosság egyre öregszik.
Az emberek többségének pont a finanszírozás okoz problémát, annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a magán biztosítótársaságok átveszik az orvosokkal folytatott videochatek esetleges költségeit. A Medicare állami betegbiztosító esetében viszont a betegeknek a zsebükbe kell nyúlniuk. Egy jogszabályváltozásnak köszönhetően azonban mindez hamarosan megváltozhat, például a stroke tüneteinek felismerésénél vagy az otthoni dialízis elindításának az esetében.
Az AP tanulmányából ismertté vált az is, hogy a 40 évesnél idősebbek csupán kevesebb, mint egyharmada tett félre pénzt a jövőbeli ápolási költségeire. Az idősek ugyanúgy nyitottak a távdiagnózisokra, mint a fiatalok: a válaszolók több mint 30 százaléka nyilatkozta azt, hogy aggályai lennének az adatbiztonság és a magánszféra kapcsán, míg körülbelül az 50 százaléka azt, hogy a távgyógyászat veszélyeztetné az ellátás minőségét és az csökkenhetne. Don Withey, a New York állambeli Cortlandben él és a 92 éves édesapjának, valamint a 89 éves édesanyjának segít az egészségügyi ellátás során. Ő úgy vélte, hogy szülei szívesebben lennének otthon, minthogy egy rendelőben üljenek egy órán át azért, hogy 15 percig beszélhessenek az orvossal. Azonban egyelőre nem túlzottan ismerik a jelenlegi lehetőségeket.
Rachel DeSantis a Johns Hopkins Klinikán vezeti a házi betegápolási részleget, amely többek között Kramer ellátásával is foglalkozik. A szakember szerint nem csupán arról van szó, hogy valakinek legyen kijelzője, Skype-fiókja vagy egy vérnyomásmérője otthon, hanem arról is, hogy egy csapat álljon mögötte és az orvosok támogassák az adott páciensek kezelését. A Johns Hopkins Egyetem azt kínálja a betegeknek, hogy 1-2 hónapos benntartózkodás után még 1-2 hónapig ingyen figyelhetik meg őket távgyógyászat útján. A vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy ez utóbbival csökkenthető egy újbóli kórházi beutalás kockázata.