Egyetlen állam sem tart ott a készpénz nélküli társadalom kiépítésében, mint Svédország. A digitális fizetési kultúrának ugyanakkor komoly kockázatai is vannak.

Svédországban még a helyi hajléktalanok sem készpénzért árulják az ottani Fedél nélkült, a Situation STHLM-et. Az árusítók előveszik az okostelefonjukat és a kártyaleolvasó készüléküket, s az adományozó eldöntheti, hogy a hitel- vagy bankkártyájával fizet, esetleg egy mobilalkalmazáson keresztül. De ugyanez a helyzet már a sörözőkben, a kávézókban, a múzeumokban, a parkolási automatáknál, egy buszjegy vásárlásakor, sőt, még a nyilvános vécéknél is. Nagyon sok bolt és szolgáltató már eleve el sem fogad készpénzt. A forgalomban lévő papírmennyiség 57 milliárd svéd korona, a készpénz-átváltási kvóta 20 százalék alá süllyedt. Ezzel szemben Magyarországon évek óta nő a készpénzforgalom; a kormány által rájuk kivetett tranzakciós adót és a pénzügyi különadókat a bankok csak ügyfeleiktől tudják beszedni, akik így érthető módon igyekeznek visszaszorítani a velük való kapcsolatot.

Pedig rengeteg előnye van az elektronikus útra terelésnek: a készpénz kezelése és őrzése borzasztó drága, a boltokban - főleg érintéses kártyákkal - gyorsabb és biztonságosabb a fizetés, és az embereknek nem kell készpénzt magukkal vinniük, így el sem lophatják azt. S még valami: tíz évvel ezelőtt 110 bankrablásra került sor Svédországban, míg tavaly már csak 5-re. A svédek már az 1990-es években sok hitelkártyával rendelkeztek. A bankok a 2000-es évek közepén kezdték bezárni a fiókjaikat, ezzel párhuzamosan számos bankautomatát is leszereltek. Stockholmban például 20 SEB (Skandinaviska Enskilda Banken) bankfiók van, amelyek közül már csak kettő tart készpénzt. Nálunk az AXA Bank volt ilyen, míg át nem vette az OTP: hiába ment be az ember a fiókjukba, se kivenni, se betenni nem tudott pénzt.

Leif Trogen, a Svéd Bankszövetség pénzügyi infrastruktúra részlegének a vezetője elmondta, hogy az övék egy technika iránt lelkesedő társadalom, amely hisz a digitalizálás előnyeiben. A svédek az átlagosnál jobban bíznak a politikában és a pénzügyi szférában, ami alapfeltétele egy készpénz nélküli társadalomnak. Jelenleg Svédországban évente 3,5 milliárd kártyás tranzakcióra kerül sor és további 1,5 milliárd tranzakciót bonyolítanak a Swish nevű népszerű mobilfizetési alkalmazás segítségével.


A hitelintézetek természetesen örülnek a fejleményeknek, hiszen nem kell készpénzt tartaniuk, ezzel pedig költséget takaríthatnak meg. Emellett jól keresnek a tranzakciókat terhelő díjakon és az internetes szolgáltatásokat használó embereken, ráadásul értékes adatokat kapnak ügyfeleik fizetési szokásairól. További előny a bankok számára, hogy a felhasználók a készpénz eltűnése miatt már nem tudják magukat függetleníteni a különböző kiadásoktól, kamatoktól és illetékektől. A Riksbank, vagyis a Svéd Központi Bank ráadásul saját kriptovalutát is bevezetne. Így azok, akik nem rendelkeznek hitelkártyával és nem használnak mobilfizetési szoftvereket sem, kaphatnának egy kriptovaluta-számlát a jegybanknál, ezáltal pedig könnyen integrálhatók lennének a készpénz nélküli fizetés területén.

Björn Eriksson, az Interpol egykori elnöke 72 éves és a hagyományos pénz megtartása mellett kampányol. Érvelése szerint készpénz nélkül Svédország kiszolgáltatott lesz és támadhatóvá válik, hiszen más államok vagy hackerek akciókat indíthatnak a pénzügyi rendszere ellen és az egész országot destabilizálhatják. Az aggodalmak nem alaptalanok, hiszen már most is virágzik a skandináv államban a kártyacsalás és a személyazonosság-lopás, s egyetlen más európai uniós tagországban sem nőtt ennyire erősen a digitális csalások száma.

Az 58 éves Christina Pilar az Uppsala melletti 8000 lakosú Knivstában üzemelteti a Grekens nevű vendéglátóhelyet. Nincs sem hitelkártyája, sem okostelefonja, azt szereti, ha az emberek készpénzben fizetnek. Mindezt azzal indokolta, hogy zavarná, ha az állam és a bankok beleláthatnának abba, hogy hol, mikor és mennyiért vásárolt meg különböző termékeket. S persze feltette a kérdést: szép és jó a digitális fizetés, de mi lesz, ha a rendszer nem működik? Akkor az emberek hogy fognak vásárolni és fizetni a szolgáltatásokért? S volt már példa arra, hogy az élet őt igazolta: bement hozzá egy vevő, aki a megrendelt pizzáért kártyával akart fizetni, de a leolvasó éppen nem működött. Az illetőnél nem volt készpénz, így éhes maradt.

Svédországban 2015-ben intenzív vita kezdődött a témában. Björn Eriksson, akkor a "Nyílt kártyákkal" ("Korten pa bordet") című anyagban bírálta a készpénz nélküli fizetést támogatók érveit. A nézőpontja az volt, hogy a lakosság készpénzellátása alapvető demokratikus jog, ráadásul a bűnözők átpártolnak a bank- és a hitelkártya-csalásokra, továbbá a bankautomaták sem higiénikusabbak az érméknél és a papírpénzeknél. A szervezetet a kisvállalkozók és a vidéki régiók érdekképviseletei egyaránt támogatják.