Berta Sándor
Eltűnnek a svájci utcákról a telefonfülkék
Az utcai fülkék és a nyilvános készülékek a mobiltelefonok elterjedése után fokozatosan visszaszorultak és lassan el is tűnnek.
Svájcban 1995-ben még több mint 58 000 nyilvános telefon volt, ez azt jelenti, hogy négyzetkilométerenként több mint egy ilyen készülék volt. A mobiltelefon megjelenésével és elterjedésével azonban hirtelen rengeteg ember jutott egy olyan eszközhöz, amelynek a segítségével bárkivel bármikor és bárhol kapcsolatba léphetett, ráadásul plusz lehetőségként ott volt az SMS-küldés és -fogadás, a chatbeszélgetés, majd a videotelefonálás. Napjainkban 100 svájci lakosra 130 mobiltelefon jut és 0,075 nyilvános telefon.
A Svájci Szövetségi Tanács döntése értelmében 2018-tól a nyilvános telefonok nem képezik részét a kötelező részét az egyetemes szolgáltatásnak. A Swisscom fokozatosan leszereli a még üzemelő 5900 telefonfülkét, azok azonban gyakran új feladatkörbe kerülnek: könyvcserélő vagy defibrillátor ponttá válnak. A távközlési társaságnak köszönhetően erről minden település maga dönt.
A világ minden nagyvárosában az utcakép fontos részei voltak a telefonfülkék
Pierre-Antoine Favez, a Swisscom nyilvános telefonrészlegének vezetője közölte, hogy minden évben markánsan csökken az utcai készülékek használata, 2004 és 2016 között ezért a felszerelt eszközök számát 95 százalékkal csökkentették. A mobiltelefon kiszorította a nyilvános telefonokat és nem csupán Svájcban: a használt chipet például Franciaországban tudják beszerezni és általánosságban elmondható, hogy nincsenek már ezen a területen beszállítók. Az, hogy az utolsó készülék mikor tűnik el, számos tényezőtől függ. A használat csak az egyik dolog, a vandalizmus a másik. Az országban már egyetlen ilyen megoldást sem korszerűsítenek.
A legmagányosabb helyen lévő telefonfülke egyébként Braggióban található. Az apró falut mindössze ötvenen lakják és autóval egyáltalán nem közelíthető meg, kizárólag kötélpályás vasúttal és egy ösvényen keresztül. A településen csak néhány bolt és egyetlen étterem van. A helyi nyilvános telefon egykor a falu életének központi eleme volt, ma átlagosan évente mindössze kétszer használják. A helyiek pontosan tudták, hogy ha valaki sokat telefonál, akkor az - vagy a szerelem, vagy a munka miatt - hamarosan el fog menni Braggióból.
A Swisscom munkatársai kéthavonta kitisztítják a telefonfülkét, de gyakorlatilag teljesen feleslegesen, hiszen amióta van helyi 4G-kapcsolat és telefon, alig használja azt valaki. A távmunka lehetősége és a turizmus miatt egyre többen térnek vissza vagy költöznek a faluba, elsősorban fiatalok, akik régi, üresen álló házakat vásárolnak meg és újítanak fel.
Svájcban 1995-ben még több mint 58 000 nyilvános telefon volt, ez azt jelenti, hogy négyzetkilométerenként több mint egy ilyen készülék volt. A mobiltelefon megjelenésével és elterjedésével azonban hirtelen rengeteg ember jutott egy olyan eszközhöz, amelynek a segítségével bárkivel bármikor és bárhol kapcsolatba léphetett, ráadásul plusz lehetőségként ott volt az SMS-küldés és -fogadás, a chatbeszélgetés, majd a videotelefonálás. Napjainkban 100 svájci lakosra 130 mobiltelefon jut és 0,075 nyilvános telefon.
A Svájci Szövetségi Tanács döntése értelmében 2018-tól a nyilvános telefonok nem képezik részét a kötelező részét az egyetemes szolgáltatásnak. A Swisscom fokozatosan leszereli a még üzemelő 5900 telefonfülkét, azok azonban gyakran új feladatkörbe kerülnek: könyvcserélő vagy defibrillátor ponttá válnak. A távközlési társaságnak köszönhetően erről minden település maga dönt.
A világ minden nagyvárosában az utcakép fontos részei voltak a telefonfülkék
Pierre-Antoine Favez, a Swisscom nyilvános telefonrészlegének vezetője közölte, hogy minden évben markánsan csökken az utcai készülékek használata, 2004 és 2016 között ezért a felszerelt eszközök számát 95 százalékkal csökkentették. A mobiltelefon kiszorította a nyilvános telefonokat és nem csupán Svájcban: a használt chipet például Franciaországban tudják beszerezni és általánosságban elmondható, hogy nincsenek már ezen a területen beszállítók. Az, hogy az utolsó készülék mikor tűnik el, számos tényezőtől függ. A használat csak az egyik dolog, a vandalizmus a másik. Az országban már egyetlen ilyen megoldást sem korszerűsítenek.
A legmagányosabb helyen lévő telefonfülke egyébként Braggióban található. Az apró falut mindössze ötvenen lakják és autóval egyáltalán nem közelíthető meg, kizárólag kötélpályás vasúttal és egy ösvényen keresztül. A településen csak néhány bolt és egyetlen étterem van. A helyi nyilvános telefon egykor a falu életének központi eleme volt, ma átlagosan évente mindössze kétszer használják. A helyiek pontosan tudták, hogy ha valaki sokat telefonál, akkor az - vagy a szerelem, vagy a munka miatt - hamarosan el fog menni Braggióból.
A Swisscom munkatársai kéthavonta kitisztítják a telefonfülkét, de gyakorlatilag teljesen feleslegesen, hiszen amióta van helyi 4G-kapcsolat és telefon, alig használja azt valaki. A távmunka lehetősége és a turizmus miatt egyre többen térnek vissza vagy költöznek a faluba, elsősorban fiatalok, akik régi, üresen álló házakat vásárolnak meg és újítanak fel.