Berta Sándor
Sok cég azért megy csődbe, mert a múltban él
A digitalizáció, a robotizáció és az informatika alapvetően megváltoztatja a cégek üzleti környezetét, amire rengetegen képtelenek lesznek megfelelően válaszolni.
A jövőkutatók szerint 2025-ben már az összes művelet körülbelül 80 százalékát robotok fogják irányítani. Addigra ötmilliárd embernek lesz internetelérése. 2020-ra az energiaszükségletek 50 százalékát lehet majd napenergiából fedezni. Az olajkorszak végét a technológiai forradalom vezeti be. A kontinensen első alkalommal rendezték meg az Innovation Lounge nevű rendezvényt, amelynek célja az, hogy a vállalatvezetők megoszthassák egymással a jövővel kapcsolatos véleményüket és a tapasztalataikat.
Petra Hauser, az eseményt szervező társaság vezérigazgatója szerint a vállalatok nem azért mennek tönkre, mert nem hajtottak végre egy vagy több sikeres kísérletet a megváltozott környezethez való alkalmazkodáshoz szükséges váltásra, hanem mert a múltban élnek, és túl sokáig ragaszkodnak ahhoz, ami addig jól működött. Mindez az exponenciálisan progresszív technológiai fejlődés és az abból fakadó üzleti modellekkel kapcsolatos zavarok szempontjából egyrészt létfontosságú a túléléshez, de közben az is fontos, hogy egy vállalkozás tudjon és merjen is váltani, változtatni.
Hauser példaként említette az MIT becslését, amelyből kiderült, hogy 2025-ig a mai 500 legnagyobb cég, azaz a Fortune 500-as társaságok körülbelül 40 százaléka tűnik majd el. Az egyes vállalatok átlagos élettartama is rendkívüli mértékben csökken: amíg 1920-ban ez még 67 év volt, addig most már csak 15 év. Kiváló példa a helyzetre a Blockbuster nevű videotéka-hálózat felemelkedése és bukása. A cég az 1990-es években körülbelül 8,4 milliárd dolláros bevételt könyvelhetett el az amerikai piacon és 50 000 embert foglalkoztatott, azonban a Netflix megjelenésével gyakorlatilag azonnal elindult lefelé a lejtőn. Napjainkban a stream-szolgálató teljesen átvette a helyét, 69 milliárd dolláros bevételt könyvelhet el és tizedannyi, 4700 munkatársa van.
Hauser kiemelte, hogy a helyzet nagyon egyszerű: amit ismernek a vezetők, az biztonsággal tölti el őket, de közben tudniuk kell, hogy a jövő nem a múlt lineáris, hanem exponenciális folytatása. A jelenség nem csupán a nagyvállalatokat érinti, hanem több tízezer kisebb és közepes céget is, s ez a kisebb országok számára is problémás lehet.
Markus Kainz, a primeCrowd nevű közösségi finanszírozású platform alapítója azt javasolta, hogy a nagyvállalatok nézzenek szét a startupok világában, ugyanis a startupok bukásához vagy sikeréhez vezető tényezők közül sok náluk is jelen van. Amennyiben például nem igazi a csapat, a dolgozók elégedetlenek és ezért nem is hozzák az elvárt teljesítményt, akkor ez fenyegetheti a működést és az adott társaság létét. Az egyetlen különbség az, hogy az egyes folyamatok a startupokban sokkal gyorsabban mennek végbe.
Marco Harfmann, az A1 képviselője arra mutatott rá, hogy nem elegendő csak néhány startupot felvásárolni, hiszen ott más a vállalati kultúra is, amelyre szintén figyelni kell. A startup-kultúra viszont az egyes vállalkozásokon belül is megvalósítható. Az alkalmazottaknak és a különböző csapatoknak ugyanis biztosítható a szükséges tér és idő, így kifejleszthetik a saját projektjeiket, miközben biztonságban érezhetik magukat és egy nagyobb cégen belül maradhatnak.
Stephan Jung, a weXelerate munkatársa mindezt azzal egészítette ki, hogy az innovatív folyamatok akkor lehetnek sikeresek, ha azokkal kisebb csoportok foglalkoznak, amelyek a társaságokon kívül helyezkednek el. Ezáltal ugyanis az előre meghatározott struktúráktól távol próbálhatók ki dolgok. Mindehhez azonban az is kell, hogy a menedzsereknek legyen bátorságuk ahhoz, hogy biztosítsák a szükséges innovációs költségvetést. Axel Bachmeier, az Erste Group képviselője úgy vélte, hogy a vezető bankok már felismerték, hogy nem működhetnek egyetlen óriáscégként, hanem szükséges, hogy legyenek kisebb, rugalmasabb vállalataik is, amelyek biztosíthatják az előrehaladást. A bankok soha nem fognak tudni startupként tevékenykedni, ezért egyre fontosabbak a kisebb projektek és csapatok.
Maria Seifert-Gasteiger, az Osztrák Szövetségi Vasút (ÖBB) innovációs stratégiáért felelős vezetője kijelentette, hogy a következő években a nyugdíjazások és más folyamatok miatt több tízezer embert kell majd felvenniük, s ahhoz, hogy ezek motiváltak legyenek, megfelelő teret kell biztosítani a számukra. Egy akkora cégnek, mint az ÖBB, amely általában nagy projektekben vesz részt és évekre, évtizedekre előre tervezi meg a vasútállomás-, az alagút- és a sínhálózat-építéseket, különösen nehéz az agilis munkakörnyezet megteremtése. Pedig a fiatal alkalmazottaknak csak egy ilyen környezet vonzó. Ugyan már létrehoztak néhány innovációs csoportot, amely agilis elemekkel dolgozik, ennél azonban sokkal többet kell tenniük.
A jövőkutatók szerint 2025-ben már az összes művelet körülbelül 80 százalékát robotok fogják irányítani. Addigra ötmilliárd embernek lesz internetelérése. 2020-ra az energiaszükségletek 50 százalékát lehet majd napenergiából fedezni. Az olajkorszak végét a technológiai forradalom vezeti be. A kontinensen első alkalommal rendezték meg az Innovation Lounge nevű rendezvényt, amelynek célja az, hogy a vállalatvezetők megoszthassák egymással a jövővel kapcsolatos véleményüket és a tapasztalataikat.
Petra Hauser, az eseményt szervező társaság vezérigazgatója szerint a vállalatok nem azért mennek tönkre, mert nem hajtottak végre egy vagy több sikeres kísérletet a megváltozott környezethez való alkalmazkodáshoz szükséges váltásra, hanem mert a múltban élnek, és túl sokáig ragaszkodnak ahhoz, ami addig jól működött. Mindez az exponenciálisan progresszív technológiai fejlődés és az abból fakadó üzleti modellekkel kapcsolatos zavarok szempontjából egyrészt létfontosságú a túléléshez, de közben az is fontos, hogy egy vállalkozás tudjon és merjen is váltani, változtatni.
Hauser példaként említette az MIT becslését, amelyből kiderült, hogy 2025-ig a mai 500 legnagyobb cég, azaz a Fortune 500-as társaságok körülbelül 40 százaléka tűnik majd el. Az egyes vállalatok átlagos élettartama is rendkívüli mértékben csökken: amíg 1920-ban ez még 67 év volt, addig most már csak 15 év. Kiváló példa a helyzetre a Blockbuster nevű videotéka-hálózat felemelkedése és bukása. A cég az 1990-es években körülbelül 8,4 milliárd dolláros bevételt könyvelhetett el az amerikai piacon és 50 000 embert foglalkoztatott, azonban a Netflix megjelenésével gyakorlatilag azonnal elindult lefelé a lejtőn. Napjainkban a stream-szolgálató teljesen átvette a helyét, 69 milliárd dolláros bevételt könyvelhet el és tizedannyi, 4700 munkatársa van.
Hauser kiemelte, hogy a helyzet nagyon egyszerű: amit ismernek a vezetők, az biztonsággal tölti el őket, de közben tudniuk kell, hogy a jövő nem a múlt lineáris, hanem exponenciális folytatása. A jelenség nem csupán a nagyvállalatokat érinti, hanem több tízezer kisebb és közepes céget is, s ez a kisebb országok számára is problémás lehet.
Markus Kainz, a primeCrowd nevű közösségi finanszírozású platform alapítója azt javasolta, hogy a nagyvállalatok nézzenek szét a startupok világában, ugyanis a startupok bukásához vagy sikeréhez vezető tényezők közül sok náluk is jelen van. Amennyiben például nem igazi a csapat, a dolgozók elégedetlenek és ezért nem is hozzák az elvárt teljesítményt, akkor ez fenyegetheti a működést és az adott társaság létét. Az egyetlen különbség az, hogy az egyes folyamatok a startupokban sokkal gyorsabban mennek végbe.
Marco Harfmann, az A1 képviselője arra mutatott rá, hogy nem elegendő csak néhány startupot felvásárolni, hiszen ott más a vállalati kultúra is, amelyre szintén figyelni kell. A startup-kultúra viszont az egyes vállalkozásokon belül is megvalósítható. Az alkalmazottaknak és a különböző csapatoknak ugyanis biztosítható a szükséges tér és idő, így kifejleszthetik a saját projektjeiket, miközben biztonságban érezhetik magukat és egy nagyobb cégen belül maradhatnak.
Stephan Jung, a weXelerate munkatársa mindezt azzal egészítette ki, hogy az innovatív folyamatok akkor lehetnek sikeresek, ha azokkal kisebb csoportok foglalkoznak, amelyek a társaságokon kívül helyezkednek el. Ezáltal ugyanis az előre meghatározott struktúráktól távol próbálhatók ki dolgok. Mindehhez azonban az is kell, hogy a menedzsereknek legyen bátorságuk ahhoz, hogy biztosítsák a szükséges innovációs költségvetést. Axel Bachmeier, az Erste Group képviselője úgy vélte, hogy a vezető bankok már felismerték, hogy nem működhetnek egyetlen óriáscégként, hanem szükséges, hogy legyenek kisebb, rugalmasabb vállalataik is, amelyek biztosíthatják az előrehaladást. A bankok soha nem fognak tudni startupként tevékenykedni, ezért egyre fontosabbak a kisebb projektek és csapatok.
Maria Seifert-Gasteiger, az Osztrák Szövetségi Vasút (ÖBB) innovációs stratégiáért felelős vezetője kijelentette, hogy a következő években a nyugdíjazások és más folyamatok miatt több tízezer embert kell majd felvenniük, s ahhoz, hogy ezek motiváltak legyenek, megfelelő teret kell biztosítani a számukra. Egy akkora cégnek, mint az ÖBB, amely általában nagy projektekben vesz részt és évekre, évtizedekre előre tervezi meg a vasútállomás-, az alagút- és a sínhálózat-építéseket, különösen nehéz az agilis munkakörnyezet megteremtése. Pedig a fiatal alkalmazottaknak csak egy ilyen környezet vonzó. Ugyan már létrehoztak néhány innovációs csoportot, amely agilis elemekkel dolgozik, ennél azonban sokkal többet kell tenniük.