Berta Sándor
Látványosabbá válhatnak a kamerás drónok videói
Két svájci fiatal ahelyett, hogy a drón mozgását irányítaná, inkább megoldotta azt, hogy a képkivágást adja meg, és szoftverük ennek megfelelően vezérli a drónt.
Az egyik James Bond film, a Skyfall nyitójelenetében a brit 007-es ügynök egy vonat tetején verekszik. A vágások pergőn követik egymást, az egyik pillanatban közelről mutatják Daniel Craig arcát, a másikban ütések záporoznak, a harmadikban pedig eltávolodunk, és a száguldó vonat körül lévő tájat is meg tudjuk figyelni. Ehhez a jelenethez rengeteg ember, felszerelés és szakképzett személyzet kellett, még egy kameratartó darut is építettek az egyik vagon tetejére. Tobias Nägeli, az ETH Zürich Fejlett Interaktív Technológiák Laboratóriumának doktorandusza és a Delfti Műszaki Egyetem szakemberei szerint egy ilyen jelenet ma már jóval kevesebb befektetéssel megcsinálható lenne.
Ők ketten egy olyan algoritmust írtak, amelynek segítségével a pilóta nélküli légi járművek önállóan elkészíthetik a kívánt képi kompozíciókat. Drónokat már évek óta használnak filmforgatásokon. A jó felvételekhez általában két tapasztalt szakértőre van szükség, az egyik vezérli a robotrepülőgépet, míg a másik a kamerát irányítja. Ez nem olcsó mulatság, ugyanakkor ma már az egyszerűbb kamerás pilóta nélküli légi járművek gyakorlatilag bárki számára elérhetők. Már ezek is képesek egy adott személyt követni, a gond csak, hogy ilyenkor az operatőrök elveszíthetik az ellenőrzést a beállítások felett, hogy több személyt egyszerre jelenítsenek meg a képen.
Ennek megoldására született meg a doktoranduszok által megálmodott intuitív vezérlés. Ilyenkor a drónnak nem írják elő a pontos utat, amelyet meg kell tennie, csak a célt határozzák meg a számára, ugyanúgy, ahogy például egy robotporszívónak sem mondja meg senki milyen útvonalon takarítson fel egy szobát. A rendezőnek nem fontos, hogy egy bizonyos időpontban pontosan hol tartózkodik a robotrepülőgép, a lényeg az, hogy a kamerabeállítások megfelelnek-e az elképzeléseinek. A repülések előtt többek között beállítható, hogy a kamera melyik személyre összpontosítson, milyen legyen a képkivágás és vannak-e térbeli határok, amelyeken belül a jármű szabadon közlekedhet. A pontos útvonalat és az irányváltásokkal kapcsolatos időpontokat a drón másodpercenként 50-szer számítja ki újra. A szükséges adatok GPS-szenzoroktól származnak. Mindez azt jelenti, hogy a jövőben sokkal olcsóbban és egyszerűbben készülhetnek majd a filmjelenetek és kevesebb operatőrre, valamint felszerelésre lesz szükség.
Az első megvalósíthatósági teszthez Nägeli egy olyan egyszerű robotrepülőgépet használt, amelyet az interneten százezer forint körüli összegért meg lehet vásárolni. Az algoritmus nem a járművön magán futott, hanem egy külső laptopon, amely rádiókapcsolat és antennák segítségével volt összekötve a drónnal, így lehetőség volt legfeljebb 1,5 kilométer hatótávolságú repülésekre. A doktorandusz szerint ez a legtöbb esetben bőven elegendő.
Az év elejére Nägeli az MIT kutatóival közösen bebizonyította, hogy a robotrepülőgépek képesek önállóan előre meghatározott felvételeket készíteni és közben figyelembe veszik a színészek helyzetét is. A jármű felismeri a zavaró objektumokat és képes azok útjából kitérni. A második publikációhoz a doktorandusz Christina Welter filmest bízta meg egy olyan jelenet felvázolásával, amelynek rögzítéséhez több kamerára és sínes kameramozgatásokra van szükség. Nägeli két egymással kommunikáló drónnak osztotta ki az utasításokat. Ilyen módon sikerült elkészítenie a hagyományos módon nehezen megvalósítható felvételeket is, ráadásul meg tudta akadályozni, hogy a két robotrepülőgép egymás útjába repüljön.
A filmesek szkeptikusan fogadták az elképzelést. Nägeli hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem a rendezőket vagy az operatőröket akarja kiváltani az megoldással, sokkal inkább arról van szó, hogy a rendszere kibővítheti a filmkészítők eszközpalettáját és korábban lehetetlennek számító vagy nagyon bonyolult beállításokat is lehetővé tesz. Egy robotrepülőgép akár több perces felvételeket is tud készíteni, és már ma is lehetőség van akár 50 pilóta nélküli légi jármű mozgásának a koordinálására is. Az algoritmus segítségével mindegyik drónt úgy lehetne programozni, hogy pontosan azokat a képeket készítsék el, amelyeket a rendező szeretne. A megoldás most még gyerekcipőben jár, de megfelelő befektetésekkel és fejlesztőcsapattal egy vagy két éven belül kiforrott lehet.
Az ETH Zurich már benyújtotta elfogadásra a technológiával kapcsolatos szabadalmat, a doktorandusz pedig szeretne létrehozni egy vállalkozást annak értékesítésére. Az első alkalmazási területek nem a filmek, hanem a televíziós sportközvetítések lehetnek, ott ugyanis dinamikus felvételek kellenek. Viszont a manuálisan irányított légi járművek veszélyesek lehetnének a sportolókra nézve, hiszen bármikor lezuhanhatnak. Az ipari létesítmények, például a szélerőművek vizsgálatára vagy két kijelölésére szintén alkalmas lehet a technológia.
Az egyik James Bond film, a Skyfall nyitójelenetében a brit 007-es ügynök egy vonat tetején verekszik. A vágások pergőn követik egymást, az egyik pillanatban közelről mutatják Daniel Craig arcát, a másikban ütések záporoznak, a harmadikban pedig eltávolodunk, és a száguldó vonat körül lévő tájat is meg tudjuk figyelni. Ehhez a jelenethez rengeteg ember, felszerelés és szakképzett személyzet kellett, még egy kameratartó darut is építettek az egyik vagon tetejére. Tobias Nägeli, az ETH Zürich Fejlett Interaktív Technológiák Laboratóriumának doktorandusza és a Delfti Műszaki Egyetem szakemberei szerint egy ilyen jelenet ma már jóval kevesebb befektetéssel megcsinálható lenne.
Ők ketten egy olyan algoritmust írtak, amelynek segítségével a pilóta nélküli légi járművek önállóan elkészíthetik a kívánt képi kompozíciókat. Drónokat már évek óta használnak filmforgatásokon. A jó felvételekhez általában két tapasztalt szakértőre van szükség, az egyik vezérli a robotrepülőgépet, míg a másik a kamerát irányítja. Ez nem olcsó mulatság, ugyanakkor ma már az egyszerűbb kamerás pilóta nélküli légi járművek gyakorlatilag bárki számára elérhetők. Már ezek is képesek egy adott személyt követni, a gond csak, hogy ilyenkor az operatőrök elveszíthetik az ellenőrzést a beállítások felett, hogy több személyt egyszerre jelenítsenek meg a képen.
Ennek megoldására született meg a doktoranduszok által megálmodott intuitív vezérlés. Ilyenkor a drónnak nem írják elő a pontos utat, amelyet meg kell tennie, csak a célt határozzák meg a számára, ugyanúgy, ahogy például egy robotporszívónak sem mondja meg senki milyen útvonalon takarítson fel egy szobát. A rendezőnek nem fontos, hogy egy bizonyos időpontban pontosan hol tartózkodik a robotrepülőgép, a lényeg az, hogy a kamerabeállítások megfelelnek-e az elképzeléseinek. A repülések előtt többek között beállítható, hogy a kamera melyik személyre összpontosítson, milyen legyen a képkivágás és vannak-e térbeli határok, amelyeken belül a jármű szabadon közlekedhet. A pontos útvonalat és az irányváltásokkal kapcsolatos időpontokat a drón másodpercenként 50-szer számítja ki újra. A szükséges adatok GPS-szenzoroktól származnak. Mindez azt jelenti, hogy a jövőben sokkal olcsóbban és egyszerűbben készülhetnek majd a filmjelenetek és kevesebb operatőrre, valamint felszerelésre lesz szükség.
Az első megvalósíthatósági teszthez Nägeli egy olyan egyszerű robotrepülőgépet használt, amelyet az interneten százezer forint körüli összegért meg lehet vásárolni. Az algoritmus nem a járművön magán futott, hanem egy külső laptopon, amely rádiókapcsolat és antennák segítségével volt összekötve a drónnal, így lehetőség volt legfeljebb 1,5 kilométer hatótávolságú repülésekre. A doktorandusz szerint ez a legtöbb esetben bőven elegendő.
Az év elejére Nägeli az MIT kutatóival közösen bebizonyította, hogy a robotrepülőgépek képesek önállóan előre meghatározott felvételeket készíteni és közben figyelembe veszik a színészek helyzetét is. A jármű felismeri a zavaró objektumokat és képes azok útjából kitérni. A második publikációhoz a doktorandusz Christina Welter filmest bízta meg egy olyan jelenet felvázolásával, amelynek rögzítéséhez több kamerára és sínes kameramozgatásokra van szükség. Nägeli két egymással kommunikáló drónnak osztotta ki az utasításokat. Ilyen módon sikerült elkészítenie a hagyományos módon nehezen megvalósítható felvételeket is, ráadásul meg tudta akadályozni, hogy a két robotrepülőgép egymás útjába repüljön.
A filmesek szkeptikusan fogadták az elképzelést. Nägeli hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem a rendezőket vagy az operatőröket akarja kiváltani az megoldással, sokkal inkább arról van szó, hogy a rendszere kibővítheti a filmkészítők eszközpalettáját és korábban lehetetlennek számító vagy nagyon bonyolult beállításokat is lehetővé tesz. Egy robotrepülőgép akár több perces felvételeket is tud készíteni, és már ma is lehetőség van akár 50 pilóta nélküli légi jármű mozgásának a koordinálására is. Az algoritmus segítségével mindegyik drónt úgy lehetne programozni, hogy pontosan azokat a képeket készítsék el, amelyeket a rendező szeretne. A megoldás most még gyerekcipőben jár, de megfelelő befektetésekkel és fejlesztőcsapattal egy vagy két éven belül kiforrott lehet.
Az ETH Zurich már benyújtotta elfogadásra a technológiával kapcsolatos szabadalmat, a doktorandusz pedig szeretne létrehozni egy vállalkozást annak értékesítésére. Az első alkalmazási területek nem a filmek, hanem a televíziós sportközvetítések lehetnek, ott ugyanis dinamikus felvételek kellenek. Viszont a manuálisan irányított légi járművek veszélyesek lehetnének a sportolókra nézve, hiszen bármikor lezuhanhatnak. Az ipari létesítmények, például a szélerőművek vizsgálatára vagy két kijelölésére szintén alkalmas lehet a technológia.