Az emberi mohóság egyre inkább veszélyezteti a keleti síkvidéki gorillákat, de az óceánok is veszélyeztetettek, mert a mélyükön rendkívül sok fém található.

A WWF közleménye arra hívja fel a figyelmet, hogy a világ legnagyobb gorillaalfaja minden eddiginél rosszabb helyzetbe került. A WWF a Wildlife Conservation Society és a Fauna & Flora International tanulmányára hivatkozik. A keleti síkvidéki gorillák jövője azért került veszélybe, mert a világon az elmúlt években kitört a "mobilőrület", egyre több okostelefon készül, amelyeknek a gyártásához szükséges anyagok egy része pont a keleti síkvidéki gorillák életterületén található meg. A keleti síkvidéki gorillák száma az elmúlt 20 évben drasztikusan, több mint 77 százalékkal csökkent az élőhelyükön felerősödött bányászati tevékenység miatt. 1995-ben még 17 000 egyedet regisztráltak, de most már csak 3800 él a Kongói Demokratikus Köztársaság (DRC) keleti részén.


Az okok között szerepelnek a különböző fegyveres konfliktusok és az orvvadászok tevékenysége is, de a legnagyobb problémát egyértelműen a bányászat jelenti. A területen elsősorban koltán található, amely elengedhetetlenül szükséges a mobiltelefonok és más eszközök készítéséhez. A Jane Goodall Intézet anyaga szerint a világ koltán-készletének 80 százaléka Afrikában található, ennek is nagy része a Kongói Demokratikus Köztársaság területén. A koltánt (mely a ferroniobát-tantalit angol nyelvű nevéből képzett mozaikszó) azért bányásszák ilyen nagy mértékben, mert ebből az ércből nyerik a tantál nevű fémet. Annak ellenére, hogy a tantál bányászata illegális a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a tevékenység továbbra is gőzerővel folyik. A koltán ára elérheti a 2000 dollárt kilogrammonként.

Ugyanilyen aggasztó lehet az óceánok mélyén lévő milliónyi mangáncsomó kitermelése. Ezek rendkívül sok fémet rejtenek, 27 százalék mangán mellett tartalmaznak még 8 százalék vasat, 1,4 százalék nikkelt, 1,3 százalék rezet és 0,2 százalék kobaltot, de van bennük titán, molibdén, lítium és neodímium is. Ezek az anyagok fontosak lennének az IT-iparnak, azonban a mangáncsomók felszínre hozatala rendkívül sokba kerülne. Jelenleg a kutatóexpedíciók a lehetséges kitermelési területeket vizsgálják, a fő kérdés az, hogy a befektetés megérné-e.


Az elmúlt években számos ország végzett kutatásokat a tengerek fenekén, annak ellenére, hogy a kitermelés gazdasági szempontból jelenleg nem érné meg. A napokban indult útnak a Kilo Moana nevű hajón a Csendes-óceán középső részére egy 12 tudósból álló csoport, a célpontjuk a Hawaii és Mexikó között található terület. Vezetőjük, Christian Reichert elmondta, hogy elsősorban azt akarják kideríteni, hogy mennyire sűrűn találhatók mangáncsomók az érintett területen. A németek már licencet is kaptak a kutatáshoz és a kitermeléshez, a licencterület értékét 6-10 milliárd dollárra becsülik.

Eddig a jamaicai székhelyű Nemzetközi Tengerfenék Hivatal (ISA) közel 30 licencet adott ki. Ilyen licencet kapott Kína, Franciaország, Németország, India, Japán, Oroszország, Dél-Korea, Kuba, valamint számos kelet-európai állam közösen. Ugyan a legtöbb anyagból jelenleg nincs hiány, de ez gyorsan megváltozhat. Josef Auer, a Deutsche Bank munkatársa rámutatott, hogy a jövőben több fémre lesz szükség, a világ népessége ugyanis folyamatosan növekszik, a tengeri bányászat ugyanakkor elsősorban a következő generáció számára lesz fontos.

A német licenc a Csendes-óceánon egy 17 000 és egy 58 000 négyzetkilométeres területre vonatkozik. A tudósok eddig nyolc alkalommal voltak a helyszínen és Németország körülbelül 25-30 millió eurót fordított kutatásokra. A licencek 2021-ben járnak le, addig meg kellene erősíteniük, hogy a mélytengeri bányászat nem csupán lehetséges, de kifizetődő is. Egyelőre nem lehet tudni, hogyan lehetne nyereségesen felszínre hozni a magáncsomókat, de kérdéses az is, hogy a kitermelés miként hatna a tengerfenékre és az ottani élővilágra.