Berta Sándor
Frekvencia-zavarás a drónok ellen
A francia katonaság zavarótechnológiákat alkalmaz Afganisztánban és ezt a megoldást vetnék be a robotrepülőgépek ellen is.
Egyre több cég fejleszt olyan technológiákat, amelyek segítségével megakadályozhatók a támadások és a veszélyes helyzetek, s akár elfoghatók vagy leszállásra kényszeríthetők a légi járművek. A drónvédelmi megoldásokat fejlesztő társaságok egyike az Atos IT-konszern, amely a Bull nevű leányvállalatán keresztül kínálja a Drone Shield nevű termékét. A rendszerrel repüléstilalmi zónák hozhatók létre a nem katonai célú robotrepülőgépek ellen.
Philippe Villemin drónvédelmi specialista elmondta, hogy megoldásuk rendelkezik harci tapasztalatokkal is. A rendszert utánpótlás-szállítások közben teherautókon alkalmazták az utak mellett elhelyezett bombák kiiktatására. A használt zavaróberendezések bizonyos frekvenciákra hatnak. A Drone Shield szintén ezen az elven működik és megzavarja a légi járművek és az irányítórendszerek, illetve a navigációs műholdak közötti kommunikációt. Villemin hangsúlyozta, hogy a zavarás kapcsán a kihívás abban rejlik, hogy megtalálják az éppen használt frekvenciát. A "legbrutálisabb" módszer az összes frekvencia zavarása, de ez egyrészt nagyon energiaigényes, másrészt minden kommunikációt - a sajátot is beleértve - akadályoz.
Az Atos megoldásának a különlegessége abban rejlik, hogy elemzi a jeleket és a gyanús frekvenciákat kezdi el zavarni, míg a használt saját frekvenciák viszont nyitottak maradnak. A Drone Shield koncepció lehetővé teszi két zóna létrehozását a megvédendő objektum (szerverközpont, atomerőmű, titkosszolgálati centrum, közintézmény stb.) körül. Amennyiben egy robotrepülőgép berepül az első zónába, akkor a kapcsolat megszakad a jármű és az irányítás között. A legtöbb esetben a nem katonai drónok ilyenkor maguktól visszatérnek a pilótájukhoz. Amennyiben viszont a robotrepülőgép egy előre beprogramozott útvonalon közlekedik valamilyen GNSS (GPS, GLONASS, Galileo) vevőegység segítségével, akkor folytathatja az útját.
Ha a jármű eléri a második zónát is, akkor már minden GNSS-jelet blokkolnak. Ilyen esetekben a drón leszáll vagy - a legrosszabb esetben - lezuhan. A Drone Shield célja elvileg az, hogy megakadályozza a becsapódást, mert meggátolnák a személyi sérüléseket, illetve az infrastruktúrákban keletkező károkat. De Villemin szerint egyes esetekben nem marad más választás, előfordulhat ugyanis, hogy egy gyártó olyan robotrepülőgépet készít, amely - például frekvenciaugrásokkal - megpróbálja elkerülni a zavarási kísérleteket. Ilyenkor jöhet a "brutális módszer".
Villemin, aki korábban a francia légierő vadászpilótája volt, leszögezte, hogy természetesen nem létezik 100 százalékos biztonság. A légi járművek felderítésén optikai és akusztikai szenzorokkal lehet javítani. Az Atos és a Bull elsősorban ügyfélspecifikus megoldásokon dolgoznak. A szakember ugyanakkor rámutatott, hogy összességében nem szabad túlreagálni a drónok veszélyességének kérdését. Nem akarják, hogy az emberek féljenek a robotrepülőgépektől, csak realisták akarnak lenni és felkészülni minden helyzetre. Az emberek 99 százaléka semmi rosszat nem szeretne elkövetni a légi járművével, de a kritikus infrastruktúrák védelmére és a veszélyes helyzetek elhárítására akkor is fel kell készülni.
Minden állam és cég másképp igyekszik fellépni a drónok ellen. Franciaországban robotrepülőgépekkel fognák el e járműveket, Oroszország mikrohullámmal védekezne ellenük, Kína lézeres elhárító rendszert tesztelt, a DJI szoftveres repüléstiltást alkalmazna, az Airbus Defence and Space kifejlesztett egy radarból és infrakamerákból álló rendszert, míg Hollandiában sasokat tanítottak be a drónok elfogására.
Egyre több cég fejleszt olyan technológiákat, amelyek segítségével megakadályozhatók a támadások és a veszélyes helyzetek, s akár elfoghatók vagy leszállásra kényszeríthetők a légi járművek. A drónvédelmi megoldásokat fejlesztő társaságok egyike az Atos IT-konszern, amely a Bull nevű leányvállalatán keresztül kínálja a Drone Shield nevű termékét. A rendszerrel repüléstilalmi zónák hozhatók létre a nem katonai célú robotrepülőgépek ellen.
Philippe Villemin drónvédelmi specialista elmondta, hogy megoldásuk rendelkezik harci tapasztalatokkal is. A rendszert utánpótlás-szállítások közben teherautókon alkalmazták az utak mellett elhelyezett bombák kiiktatására. A használt zavaróberendezések bizonyos frekvenciákra hatnak. A Drone Shield szintén ezen az elven működik és megzavarja a légi járművek és az irányítórendszerek, illetve a navigációs műholdak közötti kommunikációt. Villemin hangsúlyozta, hogy a zavarás kapcsán a kihívás abban rejlik, hogy megtalálják az éppen használt frekvenciát. A "legbrutálisabb" módszer az összes frekvencia zavarása, de ez egyrészt nagyon energiaigényes, másrészt minden kommunikációt - a sajátot is beleértve - akadályoz.
Az Atos megoldásának a különlegessége abban rejlik, hogy elemzi a jeleket és a gyanús frekvenciákat kezdi el zavarni, míg a használt saját frekvenciák viszont nyitottak maradnak. A Drone Shield koncepció lehetővé teszi két zóna létrehozását a megvédendő objektum (szerverközpont, atomerőmű, titkosszolgálati centrum, közintézmény stb.) körül. Amennyiben egy robotrepülőgép berepül az első zónába, akkor a kapcsolat megszakad a jármű és az irányítás között. A legtöbb esetben a nem katonai drónok ilyenkor maguktól visszatérnek a pilótájukhoz. Amennyiben viszont a robotrepülőgép egy előre beprogramozott útvonalon közlekedik valamilyen GNSS (GPS, GLONASS, Galileo) vevőegység segítségével, akkor folytathatja az útját.
Ha a jármű eléri a második zónát is, akkor már minden GNSS-jelet blokkolnak. Ilyen esetekben a drón leszáll vagy - a legrosszabb esetben - lezuhan. A Drone Shield célja elvileg az, hogy megakadályozza a becsapódást, mert meggátolnák a személyi sérüléseket, illetve az infrastruktúrákban keletkező károkat. De Villemin szerint egyes esetekben nem marad más választás, előfordulhat ugyanis, hogy egy gyártó olyan robotrepülőgépet készít, amely - például frekvenciaugrásokkal - megpróbálja elkerülni a zavarási kísérleteket. Ilyenkor jöhet a "brutális módszer".
Villemin, aki korábban a francia légierő vadászpilótája volt, leszögezte, hogy természetesen nem létezik 100 százalékos biztonság. A légi járművek felderítésén optikai és akusztikai szenzorokkal lehet javítani. Az Atos és a Bull elsősorban ügyfélspecifikus megoldásokon dolgoznak. A szakember ugyanakkor rámutatott, hogy összességében nem szabad túlreagálni a drónok veszélyességének kérdését. Nem akarják, hogy az emberek féljenek a robotrepülőgépektől, csak realisták akarnak lenni és felkészülni minden helyzetre. Az emberek 99 százaléka semmi rosszat nem szeretne elkövetni a légi járművével, de a kritikus infrastruktúrák védelmére és a veszélyes helyzetek elhárítására akkor is fel kell készülni.
Minden állam és cég másképp igyekszik fellépni a drónok ellen. Franciaországban robotrepülőgépekkel fognák el e járműveket, Oroszország mikrohullámmal védekezne ellenük, Kína lézeres elhárító rendszert tesztelt, a DJI szoftveres repüléstiltást alkalmazna, az Airbus Defence and Space kifejlesztett egy radarból és infrakamerákból álló rendszert, míg Hollandiában sasokat tanítottak be a drónok elfogására.