Berta Sándor
Globális probléma az illegális szemétexport
Az elektronikai hulladékok illegális kereskedelme olyan probléma, amely az egész világot érinti.
Az ENSZ álláspontja alapján sürgős beavatkozásra van szükség. A kimustrált mobiltelefonok, hűtőszekrények vagy számítógépek többsége Afrikába és Ázsiába kerül, ahol leginkább gyerekek válogatják szét azokat, hogy kinyerjék belőlük a ritkaföldfémeket és más újrahasznosítható anyagokat. Az ENSZ adatai alapján csak Afrikában akár 20 000 gyermeket is foglalkoztatnak ezeken az e-hulladékokat "feldolgozó" telepeken. Ők folyamatosan nehéz munkát végeznek és mérgező gázokat lélegeznek be.
Évente 41 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik, ennek 60-90 százalékát illegális kereskedelem keretében szállítják és értékesítik. Az anyagok értéke közel 19 milliárd dollár, az e-hulladékok mennyisége 2017-re elérheti az 50 millió tonnát. Az Interpol az elektronikai hulladékok árát tonnánként 500 dollárban határozta meg. Ezt alapul véve 12,5-18,8 milliárd dollár értékű anyag kerülhet ki évente az illegális piacra.
Achim Steiner, az ENSZ környezetvédelmi programjának igazgatója azt mondta, hogy soha nem látott mennyiségű elektronikai hulladékkal kell szembenézni, és mindez egyaránt veszélyezteti az egészséget és a környezetvédelmet. Az ENSZ szerint Ghánában és Nigériában üzemelnek a legnagyobb illegális telepek. Ugyan elvileg az európai uniós tagállamokból tilos exportálni mérgező szemeteket a fejlődő országokba, de mindig vannak olyan esetek, amelyek során kikerülik ezt az előírást. Gyakori például, hogy több ezer tonna veszélyes e-hulladékot a kiszállításkor hamisan, mondjuk akkumulátorként tüntetnek fel.
Az ENSZ szerint szigorúbb ellenőrzésekre van szükség, de emellett a régi készülékek ingyenes leadásával kapcsolatos szabályozás is segíthet a helyzeten és a veszélyek csökkentésében. Áprilisban ismertté vált, hogy a lakosok számához viszonyítva a legtöbb elektronikai hulladékot Norvégia és Svájc termeli. Az abszolút számokat figyelembe véve a legtöbb elektronikai hulladék az USA-ban és Kínában keletkezik, a két országnak köszönhető a teljes mennyiség 32 százaléka. Az első ötben van még Japán, Németország és India.
Az ENSZ álláspontja alapján sürgős beavatkozásra van szükség. A kimustrált mobiltelefonok, hűtőszekrények vagy számítógépek többsége Afrikába és Ázsiába kerül, ahol leginkább gyerekek válogatják szét azokat, hogy kinyerjék belőlük a ritkaföldfémeket és más újrahasznosítható anyagokat. Az ENSZ adatai alapján csak Afrikában akár 20 000 gyermeket is foglalkoztatnak ezeken az e-hulladékokat "feldolgozó" telepeken. Ők folyamatosan nehéz munkát végeznek és mérgező gázokat lélegeznek be.
Évente 41 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik, ennek 60-90 százalékát illegális kereskedelem keretében szállítják és értékesítik. Az anyagok értéke közel 19 milliárd dollár, az e-hulladékok mennyisége 2017-re elérheti az 50 millió tonnát. Az Interpol az elektronikai hulladékok árát tonnánként 500 dollárban határozta meg. Ezt alapul véve 12,5-18,8 milliárd dollár értékű anyag kerülhet ki évente az illegális piacra.
Achim Steiner, az ENSZ környezetvédelmi programjának igazgatója azt mondta, hogy soha nem látott mennyiségű elektronikai hulladékkal kell szembenézni, és mindez egyaránt veszélyezteti az egészséget és a környezetvédelmet. Az ENSZ szerint Ghánában és Nigériában üzemelnek a legnagyobb illegális telepek. Ugyan elvileg az európai uniós tagállamokból tilos exportálni mérgező szemeteket a fejlődő országokba, de mindig vannak olyan esetek, amelyek során kikerülik ezt az előírást. Gyakori például, hogy több ezer tonna veszélyes e-hulladékot a kiszállításkor hamisan, mondjuk akkumulátorként tüntetnek fel.
Az ENSZ szerint szigorúbb ellenőrzésekre van szükség, de emellett a régi készülékek ingyenes leadásával kapcsolatos szabályozás is segíthet a helyzeten és a veszélyek csökkentésében. Áprilisban ismertté vált, hogy a lakosok számához viszonyítva a legtöbb elektronikai hulladékot Norvégia és Svájc termeli. Az abszolút számokat figyelembe véve a legtöbb elektronikai hulladék az USA-ban és Kínában keletkezik, a két országnak köszönhető a teljes mennyiség 32 százaléka. Az első ötben van még Japán, Németország és India.