2011-ben 13 résszel folytatódik a The Walking Dead
Az idei 6 epizódot jövőre 13 fogja követni, ugyanis az AMC csatorna úgy döntött, hogy elkészítteti a The Walking Dead második szezonját is, köszönhetően a kiemelkedő nézettségnek.
Ahogy arra számítani lehetett, nem csak a kritikusok, hanem a nézők is el voltak ájulva a The Walking Dead című zombisorozattól. Az első rész 5,3 milliós, kiemelkedő nézettségét követően a második részre mindössze 600 ezer nézőt vesztett a széria, így a csatorna azon nyomban kiadta a megbízást a készítőknek egy újabb évadra.
A 6 részes első szezonnal ellentétben a folytatás már 13 epizódot fog számlálni, és a hírek szerint Frank Darabont és stábja még jobban el fog térni a jelenleg a 78. részénél tartó képregény történetétől. Az AMC döntése egyébként azt is jelenti, hogy jövőre a Breaking Bad mellett egy másik biztos sorozata is lesz a csatornának, s most már csak az a kérdés, hogy folytatódhat-e az adó másik két szériája, a Mad Men az ötödik, valamint a Rubicon a második évadával?
A sok hülye kommentnek csak egy részét olvastam el de az tökéletesen megfigyelhetõ, hogy az öreg emberek minden kis apró dologba belekötnek, a fiatalok meg egyszerûen csak élvezik a filmet.
Aki ilyen, hogy minden apró dolgon fennakad az nézzen inkább NATGEO-t.
Azért mégis említhették volna, mert a szülei igenis magyarok voltak, és ez egy érdekes tény, jó tudni. Az viszont igaz, hogy õ nem mert 59-ben született, tehát már nem Mo.-n, így csak a szülei révén van köze hozzánk...
El kell ismernem, most megfogtál...jogos, és nagyon jó amit írsz...ebbõl a szemszögbõl nem néztem a sorozatot. Darabont elõtt természetesen le a kalappal,
A Remény Rabjai, minden idõk egyik legjobb filmje, ez kétségtelen.
Ok, innen más szemmel nézem a sorozatot,és respekt a kritikádért...értelmes beírás, jó gondolatokkal.
Nem tudom a magyarok miért akarják mindenkire rátolni, hogy magyar mee valamikor vóót magyar rokona vagy akármije. Mondjuk ez fogjuk rá hogy ok hogy a szülei azok voltak, de valójában neki már semmi köze sincs Mo-hoz, és teljesen érthetõen
Hagyd, nem lehet meggyõzni. Hiába jogosak az érveid, õ ragaszkodni fog az "akkor is tele van bakikkal" tételmondat unalomig tartó ismételgetéséhez. Még akkor is, ha rávilágítottál arra, hogy erõsen kilóg a lóláb az általa istenített Brodwalkkal való összehasonlításban. Korábban kértem példát hasonló stílusú(!) számára "hibátlan" filmre, azóta is nagy hallgatás van. A nyakam, rá, hogy tucatszámra vannak olyan neki tetszõ filmek, amik valójában szintén "hibákkal" vannak teli(hiszen ha zombis sorozatot néz, akkor feltételezhetõ, hogy nemcsak a hiteles történelmi sorozatokat nézi, márpedig az ilyen típusú akciófilmek "hibákkal és hihetetlen dolgokkal" vannak teli ), csak most valamilyen érthetetlen okból ezt a filmet pécézte ki.
<#eljen> Remek kis hszt írtál!
Érdekes, hogy a cikkben nem említették meg, hogy Frank Darabont magyar származású, pedig az IMDB-n is ott van, hogy 56-ban mentek ki a szülei Amerikába.
Már bocsi, de nem hiszem, hogy neked szükséged van arra, hogy ilyen sorozatokat nézzél. Nincs ezzel baj, van akinek tetszik van, akinek nem. De akinek nem tetszik, annak nincs miért néznie, hacsak nem esetleges mazochista vonásai nem kényszerítik rá.
Nekem is vannak fenntartásaim a Walking Dead-el, bár más alapon fogalmazódik meg bennem kritika.
Az, hogy a Boardwalk-hoz hasonlítod azért kicsit sántít. Az egy nagyon jó sorozat, de "picit" más stílusú, hisz egy korrajz a szesztilalom idejébõl. Egy nagyon jó karakterdráma, de míg ott többnyire a díszletek, jelmezek egészítik ki a figurák közti eseményeket a Walking Dead-nél az akció, meg a horror dominál - itt van bennem a némi nemtetszés, hogy ezek nagyon is elõtérbe kerülnek a szereplõk jellemeinek árnyalása kárára, fõleg a második a részben. Kicsit olyan ez az összehasonlítás, mint ha Dosztojevszkij írásai és a Twilight-könyvek kapcsán akarnál analogizálni. Ha tetszik, ha nem valamelyest máshogy kell értelmezni õket. Személyes kedvencem például a Mad Men. Iszonyúan hatásos, magával ragadó, pedig pusztán néhány jól beállított sármõr civakodik egy irodaházban a korai hatvanas évek amerikájában. Mégis a parádésan megírt jelenetek ütnek.
Itt pedig szó szerint ütnek, méghozzá zombikat. Ez pedig jelent valamit, azaz hogy a történet "kicsit" távol áll a valóságtól. Nem nagyon láttam még zombikat (maximum csak zombi-kommenteket, nehogy magadra vedd) Ezért talán végképp nincs értelme kukacoskodni.
A legtöbb zombifilm megfogalmaz egyfajta társadalomkritikát. Tegyük fel itt is valami ilyesmit próbálnak. Mi lenne a kritika? Mondjuk az, hogy a zombik görbe tükröt állítanak a film szereplõi és a nézõi elé. De mi van - tudom elég képtelenül hangzik - mi van ha a fõszereplõk az igazi zombik? És zombiként ébred a kórházban, csak nem tud róla és az egészséges embereket pedig zombinak látja? Egyik elcsépelt utalás a második részben a rasszista férfi (sajnos meglehetõsen egysíkú arc), akit odabilincselnek egy csõhöz, õ a példa arra, hogy a "normális" fickók sokkal inkább primitívebbek, mint a lent csoszogó élõholtak, mivel a zombik nem akarják kinyírni egymást, fajgyûlölõ hörgések közepette. Õk csak sétálnak, és kajásak.
Ugye eleinte még abban is kételkedik, hogy ébren van-e, vagy csak álmodik. Ez a dilemma viszont továbbra is fennáll, hisz az egész világ kitalált és rémálomszerûnek hat - ellentétben egy szesztilalomról szóló gengszter-korrajznál, ahol épp az a sarkalatos pont, hogy a valósághoz lojális legyen. Egy rémálomban pedig bármi megtörténhet. Az biztos, hogy szuggerálni igyekszik az ember fantáziáját arra, hogy eljátsszon azzal a gondolattal, hogy milyen lenne egy ilyen helyzetben felébredni. És ezt a film rendkívül jól csinálja. Most az a kérdés, hogy belemész ebbe a játékba vagy nem, ha nem akkor csak röhögni fogsz és semmi értelme, hogy nézd, mert nem érte el a film nálad a célját. Sok zombifilmben meg se magyarázzák mitõl lettek zombik az emberek, a nézõre bízzák a válaszok megadását - egy történelmi film is hat a nézõ fantáziájára csak másképpen. Szóval vannak azok, akiknek ez a zombis, elvontabb világ nem jön be.
A te problémád a filmbeli bakik, jó ám legyen, de ugyanakkor illesd valódi kritikákkal a sorozatot, jellemábrázolás, egyetemes mondanivaló, színészi alakítások, történetépítés, hangulatkeltés, zene! Mert az ha én észreveszem, hogy a báró cipzáros pulcsit viselt a Robin Hood-ban még nem érdemi kritika, csak egy baki felfedezése, ami még akkor 12 évesen fantasztikus elégedettséggel töltött el, de ma már teljesen máshogy látom ugyanazt a filmet.
A tavalyi Oscar-díjas film a Bombák földjén, mint az egyik legrealisztikusabb háborús film volt hirdetve, mikor bombaszakértõk tucatjai nyilatkozták, hogy a forgatókönyvíró kiforgatta a valóságot és egy mesét írt a saját harctéri tapasztalataiból. De a filmet szapulók egy része nem a bomba hatástalanításának valódi helyzetekhez hû maradó aprólékos metódusát elemezték, hanem a film esszenciális üzenetét, közvetíteni akaró értékeit.
Még annyi, hogy szerintem Amerikában azért nem csak igénytelen, a világról semmit se tudó, pénzéhes dilettánsok készítenek filmeket. Fõleg nem a Walking Dead-et író-rendezõ Frank Darabont, aki azon túl, hogy a Remény rabjait és a Halálsoront adta a filmvilágnak, még azt is elmondhatja magáról, hogy erõs magyar gyökerekkel rendelkezik.
(Persze, hogy otthon kik készítenek filmeket, és mennyire okosnak hisszük magunkat az megint más... de szerencsére kivételek azért mindenhol vannak).