judgeholden#78
Már bocsi, de nem hiszem, hogy neked szükséged van arra, hogy ilyen sorozatokat nézzél. Nincs ezzel baj, van akinek tetszik van, akinek nem. De akinek nem tetszik, annak nincs miért néznie, hacsak nem esetleges mazochista vonásai nem kényszerítik rá.
Nekem is vannak fenntartásaim a Walking Dead-el, bár más alapon fogalmazódik meg bennem kritika.
Az, hogy a Boardwalk-hoz hasonlítod azért kicsit sántít. Az egy nagyon jó sorozat, de "picit" más stílusú, hisz egy korrajz a szesztilalom idejéből. Egy nagyon jó karakterdráma, de míg ott többnyire a díszletek, jelmezek egészítik ki a figurák közti eseményeket a Walking Dead-nél az akció, meg a horror dominál - itt van bennem a némi nemtetszés, hogy ezek nagyon is előtérbe kerülnek a szereplők jellemeinek árnyalása kárára, főleg a második a részben. Kicsit olyan ez az összehasonlítás, mint ha Dosztojevszkij írásai és a Twilight-könyvek kapcsán akarnál analogizálni. Ha tetszik, ha nem valamelyest máshogy kell értelmezni őket. Személyes kedvencem például a Mad Men. Iszonyúan hatásos, magával ragadó, pedig pusztán néhány jól beállított sármőr civakodik egy irodaházban a korai hatvanas évek amerikájában. Mégis a parádésan megírt jelenetek ütnek.
Itt pedig szó szerint ütnek, méghozzá zombikat. Ez pedig jelent valamit, azaz hogy a történet "kicsit" távol áll a valóságtól. Nem nagyon láttam még zombikat (maximum csak zombi-kommenteket, nehogy magadra vedd) Ezért talán végképp nincs értelme kukacoskodni.
A legtöbb zombifilm megfogalmaz egyfajta társadalomkritikát. Tegyük fel itt is valami ilyesmit próbálnak. Mi lenne a kritika? Mondjuk az, hogy a zombik görbe tükröt állítanak a film szereplői és a nézői elé. De mi van - tudom elég képtelenül hangzik - mi van ha a főszereplők az igazi zombik? És zombiként ébred a kórházban, csak nem tud róla és az egészséges embereket pedig zombinak látja? Egyik elcsépelt utalás a második részben a rasszista férfi (sajnos meglehetősen egysíkú arc), akit odabilincselnek egy csőhöz, ő a példa arra, hogy a "normális" fickók sokkal inkább primitívebbek, mint a lent csoszogó élőholtak, mivel a zombik nem akarják kinyírni egymást, fajgyűlölő hörgések közepette. Ők csak sétálnak, és kajásak.
Ugye eleinte még abban is kételkedik, hogy ébren van-e, vagy csak álmodik. Ez a dilemma viszont továbbra is fennáll, hisz az egész világ kitalált és rémálomszerűnek hat - ellentétben egy szesztilalomról szóló gengszter-korrajznál, ahol épp az a sarkalatos pont, hogy a valósághoz lojális legyen. Egy rémálomban pedig bármi megtörténhet. Az biztos, hogy szuggerálni igyekszik az ember fantáziáját arra, hogy eljátsszon azzal a gondolattal, hogy milyen lenne egy ilyen helyzetben felébredni. És ezt a film rendkívül jól csinálja. Most az a kérdés, hogy belemész ebbe a játékba vagy nem, ha nem akkor csak röhögni fogsz és semmi értelme, hogy nézd, mert nem érte el a film nálad a célját. Sok zombifilmben meg se magyarázzák mitől lettek zombik az emberek, a nézőre bízzák a válaszok megadását - egy történelmi film is hat a néző fantáziájára csak másképpen. Szóval vannak azok, akiknek ez a zombis, elvontabb világ nem jön be.
A te problémád a filmbeli bakik, jó ám legyen, de ugyanakkor illesd valódi kritikákkal a sorozatot, jellemábrázolás, egyetemes mondanivaló, színészi alakítások, történetépítés, hangulatkeltés, zene! Mert az ha én észreveszem, hogy a báró cipzáros pulcsit viselt a Robin Hood-ban még nem érdemi kritika, csak egy baki felfedezése, ami még akkor 12 évesen fantasztikus elégedettséggel töltött el, de ma már teljesen máshogy látom ugyanazt a filmet.
A tavalyi Oscar-díjas film a Bombák földjén, mint az egyik legrealisztikusabb háborús film volt hirdetve, mikor bombaszakértők tucatjai nyilatkozták, hogy a forgatókönyvíró kiforgatta a valóságot és egy mesét írt a saját harctéri tapasztalataiból. De a filmet szapulók egy része nem a bomba hatástalanításának valódi helyzetekhez hű maradó aprólékos metódusát elemezték, hanem a film esszenciális üzenetét, közvetíteni akaró értékeit.
Még annyi, hogy szerintem Amerikában azért nem csak igénytelen, a világról semmit se tudó, pénzéhes dilettánsok készítenek filmeket. Főleg nem a Walking Dead-et író-rendező Frank Darabont, aki azon túl, hogy a Remény rabjait és a Halálsoront adta a filmvilágnak, még azt is elmondhatja magáról, hogy erős magyar gyökerekkel rendelkezik.
(Persze, hogy otthon kik készítenek filmeket, és mennyire okosnak hisszük magunkat az megint más... de szerencsére kivételek azért mindenhol vannak).