Ötvös Tibor
Hova tűntek a gyerekeknek szóló mesék?
Milyen jellemmé fejlődik egy 6 éves gyermek, akinek első találkozása a mesék világával a mai rajzfilmek keretein belül történik meg?
Az elmúlt évtizedben gyökeres változáson ment keresztül az emberi gondolkodás, a jellem. Megváltoztak az igények, s a nagyütemű fejlődés átalakította az életet. A mai ember az úgynevezett "rohanó életmód" részese, ahol gyakran megfeledkeznek a valódi értékekről. Az igények átalakulása éppúgy kitűnik a ruházkodás vagy az anyagiak vonatkozásában, mint a filmek terén. Elég csak megemlíteni az 1930-as években készült Hófehérke és a hét törpét, az azt követő Bambit, vagy A kis hableányt. Ezen rajzfilmek csodálatos látványvilága egyfajta menekülést jelenthet a realizmusból, s lehetőséget nyújthat elmerülni egy szebb, kedvesebb világban, ahol nincsenek kötelességek, határidők.
Az egyik klasszikus: Bambi
A '30-as évek rajzfilmjei az akkori trendnek megfelelően a legnemesebb erények köré szövődtek, úgymint szerelem, barátság, összetartás. A fő cél: a jó győzzön a rossz felett, diadalmaskodjon az igazság. Ezek a rajzfilmek nem a humorra fektették a fő hangsúlyt, a vicces elemeket nem tartották fontosnak, de annál nagyobb figyelmet szenteltek az egyéb érzelmeknek.
Ki ne emlékezne Bambira, az őzgidára? A történet az állatok realizmusából ragadott ki egy szeletet, s azt a maga valóságában tárta a néző elé, bájos köntösbe bújtatva. Szereplői jellegzetes Walt Disney-figurák: gyönyörűen kidolgozott szereplők, mellékes háttér. A figurák jelleme lehetővé teszi, hogy a néző - mind a gyerek, mind a felnőtt - azonosulni tudjon egy-egy karakterrel: Bambival, az őzgidával, vagy Hófehérkével, az üldözött hercegnővel.
Humorral teli rajzfilm: Tarzan
Ezen filmekkel a Disney megalapozta hírnevét, és sorra ontotta magából a rajzfilmeket, szebbnél szebb rajzokkal elkápráztatva a várakozó közönséget. A hős főszereplő mellé mellékszereplőként évek múlva már csatlakozott egy-egy vicces figura is. Gondoljunk csak az Oroszlánkirály Timonjára és Pumbájára, akiknek töretlen népszerűségéről saját sorozatuk tanúskodik.
Fellépett az igény a humoros elemek iránt, és a Disney erre reagálva főszálként továbbra is komoly témát dolgozott fel, mellékszálként beiktatva minden történetbe a humoros karaktereket is. Hiszen az újabb kor embere már nem azért ül le a tévé elé, hogy ott is kizárólag problémákkal szembesüljön, hanem hogy időnként fel is nevessen. Gondolok itt Tarzan Jane-jére, Herkules Szatír-mesterére, vagy a Mackótestvér rénszarvasaira.
A Disney legsikeresebb meséje: Az oroszlánkirály
Ám a nagy ütemű fejlődésnek köszönhetően gyökeres változás következett be a filmgyártásban. Megjelentek a számítógépes animációk, fokozatosan kiszorítva a piacról a kézzel rajzolt filmeket. A Toy Story, a Némó nyomában, a Jégkorszak egytől-egyig szórakoztató mesék, de helyettesíthetik-e a gyermekiességet, szépséget, amit a Szépség és a szörnyeteg, vagy a Pocahontas képviselt? Nyomába érhet Shrek Bambinak?!
A változás első szele: Toy Story
Sajnos igen! A torz-zöld ogre kiütötte Hamupipőkét, Belle-t, Herkulest. Persze mondhatjuk, hogy a számítógép segítségével sokkal életszerűbb figurákat hoztak létre a készítők, de hol marad a varázs, melyet akkor érzünk, mikor leülünk a '30-as '40-es évek remekei elé? Hol a báj, a szépség? A zöld ogre vajon mivel vette le a lábáról a moziba járó közönséget? Mogorva is, csúnya is! Talán a mai ember már csak az ilyen és ehhez hasonló szereplőkkel tud azonosulni?
A Disney egyik utolsó próbálkozása: Mackótestvér
Ezt bizonyítja ama tény is, hogy az animációs filmek mellett a Disney megpróbálkozott egy újabb rajzfilmmel, a Mackótestvérrel, ami vakvágányra futott, csökkentve ezzel az egeres cég népszerűségét. Hiszen ha az egyik teremben a macit sugározzák, a másik teremben pedig az ogrét, a nézők az utóbbi mellett döntenek, esélyt sem adva macinak.
Ezzel elérkeztünk a filmipar egyik legújabb animációs filmjéhez, a Csodacsibéhez. Főszereplőnk kedves, kissé ügyetlen - amolyan lúzer fajta - bizonyítani vágyó kiscsibe, aki éli kis átlagéletét: iskolába jár, zavarba ejtő helyzetekbe hozza magát, mindent elront stb, majd hirtelen a kiscsibéből ufo-üldöző nemzeti hős válik, s ezzel a békés gyermekmesének induló történetből átcsapunk egy sci-finek is beillő banális befejezésbe, ami nemcsak túl hirtelen zárul, hanem abszolút ostoba is.
A botrányt kavart "mese": Csodacsibe
A rajzfilmek jellemformáló szerepéhez nem férhet kétség, de milyen jellemmé fejlődik egy 6 éves gyermek, akinek első találkozása a mesék világával ilyen filmek keretein belül történik meg? A XXI. század termékei a gépiesített figurák. Mi lesz 10 év múlva? Vajon láthatunk még az Oroszlánkirályhoz hasonló rajzfilmet? Nem sok esély van rá, mert az embereket már csak a humor érdekli, amit a Jégkorszak 2 hatalmas sikere is bizonyít.
Az elmúlt évtizedben gyökeres változáson ment keresztül az emberi gondolkodás, a jellem. Megváltoztak az igények, s a nagyütemű fejlődés átalakította az életet. A mai ember az úgynevezett "rohanó életmód" részese, ahol gyakran megfeledkeznek a valódi értékekről. Az igények átalakulása éppúgy kitűnik a ruházkodás vagy az anyagiak vonatkozásában, mint a filmek terén. Elég csak megemlíteni az 1930-as években készült Hófehérke és a hét törpét, az azt követő Bambit, vagy A kis hableányt. Ezen rajzfilmek csodálatos látványvilága egyfajta menekülést jelenthet a realizmusból, s lehetőséget nyújthat elmerülni egy szebb, kedvesebb világban, ahol nincsenek kötelességek, határidők.
Az egyik klasszikus: Bambi
A '30-as évek rajzfilmjei az akkori trendnek megfelelően a legnemesebb erények köré szövődtek, úgymint szerelem, barátság, összetartás. A fő cél: a jó győzzön a rossz felett, diadalmaskodjon az igazság. Ezek a rajzfilmek nem a humorra fektették a fő hangsúlyt, a vicces elemeket nem tartották fontosnak, de annál nagyobb figyelmet szenteltek az egyéb érzelmeknek.
Ki ne emlékezne Bambira, az őzgidára? A történet az állatok realizmusából ragadott ki egy szeletet, s azt a maga valóságában tárta a néző elé, bájos köntösbe bújtatva. Szereplői jellegzetes Walt Disney-figurák: gyönyörűen kidolgozott szereplők, mellékes háttér. A figurák jelleme lehetővé teszi, hogy a néző - mind a gyerek, mind a felnőtt - azonosulni tudjon egy-egy karakterrel: Bambival, az őzgidával, vagy Hófehérkével, az üldözött hercegnővel.
Humorral teli rajzfilm: Tarzan
Ezen filmekkel a Disney megalapozta hírnevét, és sorra ontotta magából a rajzfilmeket, szebbnél szebb rajzokkal elkápráztatva a várakozó közönséget. A hős főszereplő mellé mellékszereplőként évek múlva már csatlakozott egy-egy vicces figura is. Gondoljunk csak az Oroszlánkirály Timonjára és Pumbájára, akiknek töretlen népszerűségéről saját sorozatuk tanúskodik.
Fellépett az igény a humoros elemek iránt, és a Disney erre reagálva főszálként továbbra is komoly témát dolgozott fel, mellékszálként beiktatva minden történetbe a humoros karaktereket is. Hiszen az újabb kor embere már nem azért ül le a tévé elé, hogy ott is kizárólag problémákkal szembesüljön, hanem hogy időnként fel is nevessen. Gondolok itt Tarzan Jane-jére, Herkules Szatír-mesterére, vagy a Mackótestvér rénszarvasaira.
A Disney legsikeresebb meséje: Az oroszlánkirály
Ám a nagy ütemű fejlődésnek köszönhetően gyökeres változás következett be a filmgyártásban. Megjelentek a számítógépes animációk, fokozatosan kiszorítva a piacról a kézzel rajzolt filmeket. A Toy Story, a Némó nyomában, a Jégkorszak egytől-egyig szórakoztató mesék, de helyettesíthetik-e a gyermekiességet, szépséget, amit a Szépség és a szörnyeteg, vagy a Pocahontas képviselt? Nyomába érhet Shrek Bambinak?!
A változás első szele: Toy Story
Sajnos igen! A torz-zöld ogre kiütötte Hamupipőkét, Belle-t, Herkulest. Persze mondhatjuk, hogy a számítógép segítségével sokkal életszerűbb figurákat hoztak létre a készítők, de hol marad a varázs, melyet akkor érzünk, mikor leülünk a '30-as '40-es évek remekei elé? Hol a báj, a szépség? A zöld ogre vajon mivel vette le a lábáról a moziba járó közönséget? Mogorva is, csúnya is! Talán a mai ember már csak az ilyen és ehhez hasonló szereplőkkel tud azonosulni?
A Disney egyik utolsó próbálkozása: Mackótestvér
Ezt bizonyítja ama tény is, hogy az animációs filmek mellett a Disney megpróbálkozott egy újabb rajzfilmmel, a Mackótestvérrel, ami vakvágányra futott, csökkentve ezzel az egeres cég népszerűségét. Hiszen ha az egyik teremben a macit sugározzák, a másik teremben pedig az ogrét, a nézők az utóbbi mellett döntenek, esélyt sem adva macinak.
Ezzel elérkeztünk a filmipar egyik legújabb animációs filmjéhez, a Csodacsibéhez. Főszereplőnk kedves, kissé ügyetlen - amolyan lúzer fajta - bizonyítani vágyó kiscsibe, aki éli kis átlagéletét: iskolába jár, zavarba ejtő helyzetekbe hozza magát, mindent elront stb, majd hirtelen a kiscsibéből ufo-üldöző nemzeti hős válik, s ezzel a békés gyermekmesének induló történetből átcsapunk egy sci-finek is beillő banális befejezésbe, ami nemcsak túl hirtelen zárul, hanem abszolút ostoba is.
A botrányt kavart "mese": Csodacsibe
A rajzfilmek jellemformáló szerepéhez nem férhet kétség, de milyen jellemmé fejlődik egy 6 éves gyermek, akinek első találkozása a mesék világával ilyen filmek keretein belül történik meg? A XXI. század termékei a gépiesített figurák. Mi lesz 10 év múlva? Vajon láthatunk még az Oroszlánkirályhoz hasonló rajzfilmet? Nem sok esély van rá, mert az embereket már csak a humor érdekli, amit a Jégkorszak 2 hatalmas sikere is bizonyít.
