Berta Sándor
Az autonóm közlekedés kockázatait osztályozza egy algoritmus
A program az eddigi megoldásoknál sokkal árnyaltabban mérlegeli az etikai döntéseket.
A Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) kutatói olyan szoftvert fejlesztettek ki az autonóm vezetéshez, amely igazságosan osztja el a kockázatokat az úton. Ez tekinthető az első olyan algoritmusnak, amely figyelembe veszi az Európai Bizottság 20 etikai ajánlását és így lényegesen differenciáltabb, kiegyensúlyozottabb döntéseket hoz, mint a korábbi algoritmusok. Az alkalmazás figyelembe veszi a közúti közlekedők eltérő kockázatát, ami jelentősen biztonságosabbá teheti az automatizált járművek üzemeltetését. A kód nyilvánosan elérhető. Az etikusan működő programok segítségével az autonóm gépkocsik a jövőben nagyobb biztonságot jelenthetnek a közlekedésben.
Ahhoz, hogy az önállóan közlekedő autók világszerte közlekedhessenek az utakon, nemcsak műszaki változásoknak kell megvalósulniuk: az etikai kérdések is fontos szerepet játszanak az algoritmusok fejlesztésében. A szoftvernek képesnek kell lennie arra, hogy kezelje a kiszámíthatatlan helyzeteket és meghozza a szükséges döntéseket egy közelgő baleset esetén. A Müncheni Műszaki Egyetem munkatársai most először dolgoztak ki egy olyan etikai algoritmust, amely nem a vagy-vagy elv szerint jár el, hanem igazságosan osztja meg a kockázatot. A szakemberek körülbelül 2000 kritikus helyzetet tartalmazó forgatókönyvet teszteltek, különböző típusú utakon és régiókban, Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Kínában.
Maximilian Geißlinger, a Járműmérnöki Tanszék kutatója a következőképpen magyarázta a megközelítést: "Eddig az autonóm gépkocsik etikai kérdésekben mindig vagy-vagy döntés előtt álltak. A közúti közlekedés azonban nem fekete-fehér, hanem a szürke számtalan árnyalatát is figyelembe kell venni. Algoritmusunk mérlegeli a különböző kockázatokat, és etikus döntést hoz a lehetséges viselkedések ezrei közül - és mindezt a másodperc töredéke alatt teszi."
Az alkalmazás kockázatértékelését vezérlő etikai keretet egy, az Európai Bizottság által 2020-ban felkért szakértői testület ajánlást tartalmazó levélben határozta meg. Olyan elveket tartalmaz, mint a gyengébb úthasználók védelme és a kockázatmegosztás a közúti forgalomban. Annak érdekében, hogy ezeket a szabályokat matematikai számításokra fordítsák le, a kutatócsoport a forgalomban mozgó autókat és embereket aszerint osztotta fel, hogy milyen kockázatot jelentenek másokra nézve és milyen különböző kockázati étvágyuk van. Egy tehergépkocsi sok kárt okozhat a többi közlekedőnek, miközben többségében csak kisebb károkat szenved. A kerékpárra ennek az ellenkezője igaz. A következő lépésben az algoritmust arra utasították, hogy a különböző forgalmi helyzetekben ne lépje túl a maximálisan elfogadható kockázatot. A csoport olyan változókat is kiszámított, amelyek a közlekedők felelősségéből adódnak, például a közlekedési szabályok betartásából.
A korábbi megközelítések a kritikus közúti helyzetekkel csak a lehetséges manőverek kis számával foglalkoztak. Kétség esetén a jármű egyszerűen megállt. A kódexbe most bevezetett kockázatértékelés több szabadságfokot teremt, kevesebb kockázattal mindenki számára. Egy példa szemlélteti a megközelítést: egy autonóm autó meg akar előzni egy kerékpárost, de a szemközti sávban egy tehergépkocsi közeledik felé. A környezetről és az egyes résztvevőkről rendelkezésre álló összes adatot lekérdezik. Meg lehet-e előzni a kerékpárt anélkül, hogy a szembejövő sávba hajtanánk, ugyanakkor kellő távolságot tartva a kerékpárostól? Melyik jármű milyen kockázatot jelent, és milyen kockázatot jelentenek ezek az autók saját magunk számára?
Kétség esetén az új programmal ellátott autonóm jármű mindig várni fog, amíg a kockázat mindenki számára elfogadhatóvá válik. Az agresszív manőverek elkerülhetők, ugyanakkor az autonóm gépkocsi nem esik sokkos állapotba és nem fékez hirtelen. Az igen és a nem nem játszik szerepet, egy mérlegelés zajlik, amely számos lehetőséget tartalmaz. "Eddig gyakran a hagyományos etikai gondolkodásmódot választották az autonóm autók által hozott döntések igazolására. Ez végül zsákutcába vezetett, mert sok közlekedési helyzetben nem maradt más hátra, mint az etikai elvek megsértése. Mi viszont a kockázatetika központi kiindulópontjaként tekintünk a közlekedésre. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy valószínűségekkel dolgozzunk és differenciáltabban mérlegeljünk" - emelte ki Franziska Poszler, a Müncheni Műszaki Egyetem Üzleti Etika Tanszékének munkatársa.
A szakemberek hangsúlyozták, hogy a kockázati etika szerint eljáró algoritmusok minden lehetséges helyzetre kiterjednek és etikai elvek alapján hoznak döntést, de még így sem tudják garantálni a balesetmentes közúti közlekedést. A jövőben az etikai döntésekben további különbségeket, például a kulturális különbségeket is figyelembe kell venni. A megalkotott algoritmust eddig szimulációkban validálták. A jövőben a szoftvert az EDGAR kutatójárművel az utakon is tesztelni fogják. A kód, amelybe a kutatómunka eredményei beépülnek, elérhető. Így az egyetem hozzájárul a megvalósítható és biztonságos autonóm gépkocsik fejlesztéséhez.
A Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) kutatói olyan szoftvert fejlesztettek ki az autonóm vezetéshez, amely igazságosan osztja el a kockázatokat az úton. Ez tekinthető az első olyan algoritmusnak, amely figyelembe veszi az Európai Bizottság 20 etikai ajánlását és így lényegesen differenciáltabb, kiegyensúlyozottabb döntéseket hoz, mint a korábbi algoritmusok. Az alkalmazás figyelembe veszi a közúti közlekedők eltérő kockázatát, ami jelentősen biztonságosabbá teheti az automatizált járművek üzemeltetését. A kód nyilvánosan elérhető. Az etikusan működő programok segítségével az autonóm gépkocsik a jövőben nagyobb biztonságot jelenthetnek a közlekedésben.
Ahhoz, hogy az önállóan közlekedő autók világszerte közlekedhessenek az utakon, nemcsak műszaki változásoknak kell megvalósulniuk: az etikai kérdések is fontos szerepet játszanak az algoritmusok fejlesztésében. A szoftvernek képesnek kell lennie arra, hogy kezelje a kiszámíthatatlan helyzeteket és meghozza a szükséges döntéseket egy közelgő baleset esetén. A Müncheni Műszaki Egyetem munkatársai most először dolgoztak ki egy olyan etikai algoritmust, amely nem a vagy-vagy elv szerint jár el, hanem igazságosan osztja meg a kockázatot. A szakemberek körülbelül 2000 kritikus helyzetet tartalmazó forgatókönyvet teszteltek, különböző típusú utakon és régiókban, Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Kínában.
Maximilian Geißlinger, a Járműmérnöki Tanszék kutatója a következőképpen magyarázta a megközelítést: "Eddig az autonóm gépkocsik etikai kérdésekben mindig vagy-vagy döntés előtt álltak. A közúti közlekedés azonban nem fekete-fehér, hanem a szürke számtalan árnyalatát is figyelembe kell venni. Algoritmusunk mérlegeli a különböző kockázatokat, és etikus döntést hoz a lehetséges viselkedések ezrei közül - és mindezt a másodperc töredéke alatt teszi."
Az alkalmazás kockázatértékelését vezérlő etikai keretet egy, az Európai Bizottság által 2020-ban felkért szakértői testület ajánlást tartalmazó levélben határozta meg. Olyan elveket tartalmaz, mint a gyengébb úthasználók védelme és a kockázatmegosztás a közúti forgalomban. Annak érdekében, hogy ezeket a szabályokat matematikai számításokra fordítsák le, a kutatócsoport a forgalomban mozgó autókat és embereket aszerint osztotta fel, hogy milyen kockázatot jelentenek másokra nézve és milyen különböző kockázati étvágyuk van. Egy tehergépkocsi sok kárt okozhat a többi közlekedőnek, miközben többségében csak kisebb károkat szenved. A kerékpárra ennek az ellenkezője igaz. A következő lépésben az algoritmust arra utasították, hogy a különböző forgalmi helyzetekben ne lépje túl a maximálisan elfogadható kockázatot. A csoport olyan változókat is kiszámított, amelyek a közlekedők felelősségéből adódnak, például a közlekedési szabályok betartásából.
A korábbi megközelítések a kritikus közúti helyzetekkel csak a lehetséges manőverek kis számával foglalkoztak. Kétség esetén a jármű egyszerűen megállt. A kódexbe most bevezetett kockázatértékelés több szabadságfokot teremt, kevesebb kockázattal mindenki számára. Egy példa szemlélteti a megközelítést: egy autonóm autó meg akar előzni egy kerékpárost, de a szemközti sávban egy tehergépkocsi közeledik felé. A környezetről és az egyes résztvevőkről rendelkezésre álló összes adatot lekérdezik. Meg lehet-e előzni a kerékpárt anélkül, hogy a szembejövő sávba hajtanánk, ugyanakkor kellő távolságot tartva a kerékpárostól? Melyik jármű milyen kockázatot jelent, és milyen kockázatot jelentenek ezek az autók saját magunk számára?
Kétség esetén az új programmal ellátott autonóm jármű mindig várni fog, amíg a kockázat mindenki számára elfogadhatóvá válik. Az agresszív manőverek elkerülhetők, ugyanakkor az autonóm gépkocsi nem esik sokkos állapotba és nem fékez hirtelen. Az igen és a nem nem játszik szerepet, egy mérlegelés zajlik, amely számos lehetőséget tartalmaz. "Eddig gyakran a hagyományos etikai gondolkodásmódot választották az autonóm autók által hozott döntések igazolására. Ez végül zsákutcába vezetett, mert sok közlekedési helyzetben nem maradt más hátra, mint az etikai elvek megsértése. Mi viszont a kockázatetika központi kiindulópontjaként tekintünk a közlekedésre. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy valószínűségekkel dolgozzunk és differenciáltabban mérlegeljünk" - emelte ki Franziska Poszler, a Müncheni Műszaki Egyetem Üzleti Etika Tanszékének munkatársa.
A szakemberek hangsúlyozták, hogy a kockázati etika szerint eljáró algoritmusok minden lehetséges helyzetre kiterjednek és etikai elvek alapján hoznak döntést, de még így sem tudják garantálni a balesetmentes közúti közlekedést. A jövőben az etikai döntésekben további különbségeket, például a kulturális különbségeket is figyelembe kell venni. A megalkotott algoritmust eddig szimulációkban validálták. A jövőben a szoftvert az EDGAR kutatójárművel az utakon is tesztelni fogják. A kód, amelybe a kutatómunka eredményei beépülnek, elérhető. Így az egyetem hozzájárul a megvalósítható és biztonságos autonóm gépkocsik fejlesztéséhez.