Berta Sándor
LimeWire: a fájlcserélés segít a zeneiparnak
A fájlcserélő szolgáltatás a túléléséért küzd, azonban tovább harcol az igazáért. A cég a bíróságon akarja bebizonyítani, hogy fájlcserélés valójában nagyon is hasznos dolog a zeneipar számára.
A LimeWire ellen korábban egymilliárd dolláros (!) kártérítési beadványt nyújtottak be. A vállalat azonban nem rettent meg a keresettől és igyekszik minden törvényes eszközzel harcolni. A fájlcserélő szolgáltatás vezetőinek legújabb érve az, hogy a jogvédők által üldözött P2P-tevékenység voltaképpen növelte a zeneipar bevételeit.
Amennyiben a bíróság jogerősen helyt ad a jogvédők egymilliárd dolláros kártérítési beadványának, akkor minden idők legnagyobb győzelmét könyvelhetné a zeneipar, addig azonban még sok idő telik el. Egyelőre csak az biztos, hogy egy testület bűnösnek mondta ki a LimeWire-t a szerzői jogsértésekben. A cég ugyanakkor nem roppant össze, hanem ellentámadásba ment át. Ez a merész lépés nem csak a jogászokat lepte meg, hanem akár komoly hatással lehet az eljárás végkifejletére.
A fájlcserélő szolgáltatás üzemeltetői ugyanis azt állítják, hogy a tevékenységükkel nem hogy kárt nem okoztak, hanem pont miattuk figyelt fel még több ember a különböző dalokra, majd vásárolta meg őket. Emellett a vállalat jogi képviselői azt követelték: a zeneipar bizonyítsa be, hogy a fájlcserélés valóban károkat okozott a kiadóknak és az előadóknak. Erre egyébként a jogvédők már kísérletet tettek, több mint 250 000 (!) e-mailt és 22 000 oldalnyi tudományos vizsgálati anyagot nyomtattak ki, amelyek mind a szerzői jogsértéssel összefüggő fájlcserélés hatásait mutatják be.
A LimeWire viszont a dokumentumokból teljesen más következtetéseket vont le: álláspontja szerint az információk világosan bizonyítják, hogy a P2P-letöltések növelték a zeneipar bevételeit. Éppen ezért a LimeWire lekapcsolása hibás lépés lenne, mivel a bevételek csökkentését vonná maga után. Az ügyet tárgyaló bíróság a következő tárgyalási napot május 3-ra tűzte ki, a fájlcserélő szolgáltatás vezetői addig össze akarják gyűjteni az állításukat bizonyító adatokat. Mindenesetre érdekes, hogy a felperes jogvédők minden eszközzel tiltakoznak az ellen, hogy további részleteket kelljen nyilvánosságra hozniuk a kártérítési számításaikat tartalmazó összeállításból.
A Harvard Egyetem két munkatársa 2004 márciusában megállapította, hogy a fájlcserélés hasznos a társadalomnak, míg 2006 márciusában annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez a tevékenység elősegíti a CD-eladásokat. A szakemberek legutóbbi tanulmánya 2009 nyarán azzal az eredménnyel zárult, hogy a szórakoztatóipar jól jár a fájlcseréléssel, mivel a P2P erősíti a kultúrát. Az Egyesült Államok Számvevőszékének tavaly áprilisi jelentésében pedig az szerepelt, hogy túlzóak a fájlcserélésnek tulajdonított károk. Az amerikai hivatal megállapította, hogy a RIAA, az MPAA és a többi szervezet által hangoztatott érvek egész egyszerűen nem állják meg a helyüket, minden valóságalapot nélkülöznek és azok semmilyen hivatalos számokkal nem támaszthatók alá.
A LimeWire ellen korábban egymilliárd dolláros (!) kártérítési beadványt nyújtottak be. A vállalat azonban nem rettent meg a keresettől és igyekszik minden törvényes eszközzel harcolni. A fájlcserélő szolgáltatás vezetőinek legújabb érve az, hogy a jogvédők által üldözött P2P-tevékenység voltaképpen növelte a zeneipar bevételeit.Amennyiben a bíróság jogerősen helyt ad a jogvédők egymilliárd dolláros kártérítési beadványának, akkor minden idők legnagyobb győzelmét könyvelhetné a zeneipar, addig azonban még sok idő telik el. Egyelőre csak az biztos, hogy egy testület bűnösnek mondta ki a LimeWire-t a szerzői jogsértésekben. A cég ugyanakkor nem roppant össze, hanem ellentámadásba ment át. Ez a merész lépés nem csak a jogászokat lepte meg, hanem akár komoly hatással lehet az eljárás végkifejletére.
A fájlcserélő szolgáltatás üzemeltetői ugyanis azt állítják, hogy a tevékenységükkel nem hogy kárt nem okoztak, hanem pont miattuk figyelt fel még több ember a különböző dalokra, majd vásárolta meg őket. Emellett a vállalat jogi képviselői azt követelték: a zeneipar bizonyítsa be, hogy a fájlcserélés valóban károkat okozott a kiadóknak és az előadóknak. Erre egyébként a jogvédők már kísérletet tettek, több mint 250 000 (!) e-mailt és 22 000 oldalnyi tudományos vizsgálati anyagot nyomtattak ki, amelyek mind a szerzői jogsértéssel összefüggő fájlcserélés hatásait mutatják be.
A LimeWire viszont a dokumentumokból teljesen más következtetéseket vont le: álláspontja szerint az információk világosan bizonyítják, hogy a P2P-letöltések növelték a zeneipar bevételeit. Éppen ezért a LimeWire lekapcsolása hibás lépés lenne, mivel a bevételek csökkentését vonná maga után. Az ügyet tárgyaló bíróság a következő tárgyalási napot május 3-ra tűzte ki, a fájlcserélő szolgáltatás vezetői addig össze akarják gyűjteni az állításukat bizonyító adatokat. Mindenesetre érdekes, hogy a felperes jogvédők minden eszközzel tiltakoznak az ellen, hogy további részleteket kelljen nyilvánosságra hozniuk a kártérítési számításaikat tartalmazó összeállításból.
A Harvard Egyetem két munkatársa 2004 márciusában megállapította, hogy a fájlcserélés hasznos a társadalomnak, míg 2006 márciusában annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez a tevékenység elősegíti a CD-eladásokat. A szakemberek legutóbbi tanulmánya 2009 nyarán azzal az eredménnyel zárult, hogy a szórakoztatóipar jól jár a fájlcseréléssel, mivel a P2P erősíti a kultúrát. Az Egyesült Államok Számvevőszékének tavaly áprilisi jelentésében pedig az szerepelt, hogy túlzóak a fájlcserélésnek tulajdonított károk. Az amerikai hivatal megállapította, hogy a RIAA, az MPAA és a többi szervezet által hangoztatott érvek egész egyszerűen nem állják meg a helyüket, minden valóságalapot nélkülöznek és azok semmilyen hivatalos számokkal nem támaszthatók alá.
